Konyhám újabb gyöngyszeme

-
Ugye, szép?

Ráadásul praktikus. Még boldogult deli asszisztens (a.k.a. designer sandwichmaker, hahaha) koromban tanultam meg a színkódolt vágódeszkák fontosságát. Úgyhogy amikor tegnap megláttam őt az újságban, azonnal döntöttem: nekem ilyen KELL. S most az ajándékbónból futotta is.

Ma lelkifurdalás nélkül dobtam a műanyagos reciklálós zsákba régi, meggyötört, karcosra vágott "deszkámat". Remélem, ettől a készlettől a higiénikus is el lesz bűvölve, majd ha jön legközelebb.

Vagdosásra fel!

Megjegyzések

Camelbird üzenete…
Tényleg nagyon designes, meg praktikus. Meg horror ára van... :-(
2009. november 24. 6:50
kisrumpf üzenete…
Pontosan ezért kaptam meg "ajándékba". Amúgy kitéptem volna a képét az újságból, és elraktam volna az "majd, egyszer, lottónyeremény után" gyűjtőbe.
2009. november 24. 10:00
Erika Antal üzenete…
Az árát meg sem néztem, de nagyon tetszik. És tényleg baromi praktikus, én is utálom a hagyma után a húst a hús után meg a zöldésget vágni a deszkán hát majd egyszer...
2009. november 24. 12:14
Névtelen üzenete…
Egyszer azt mondjak, hogy a muanyag vagodeszka jobb, egyszer azt, hogy a fa, annyi biztos, hogy idonkent cserelni kell mindkettot, mert a vagdosas reseibol nem lehet egy ido utan kitisztitani az ezt-azt. Zsuzsi
2009. november 27. 11:22
kisrumpf üzenete…
Én is olvastam már áradozást mindkettőről... de marad a rendszeres csere. A nagyobb húsokhoz azért félreraktam egy fát, az apróbb melóhoz itt ez a műanyag. Szép, "meg minden", de ezen is csak ugyanúgy meglátszanak a vagdosás csíkjai (éles a kés, ugye), mint az olcsó mezein.
2009. november 27. 16:37
Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tavaszi derpegés

-
A február vége, március eleje nálunk ugye csupa évforduló. Szombaton volt, hogy 27 éve érkeztem, V. pedig 28 éve, ma, Szt. Patrik-napon. Nem mindegyiket ünnepeltem V.-vel az idén az adott napon, mert Bp.-en volt, papáját látogatni. Így Trish-sel mentem el koccintani magunkra, házasságunkra, állampolgárságunkra. 5 éve, éppen a pandémia berobbanása előtt lettünk azok. Micsoda öt év telt el azóta... Az állampolgárság azonban nem azt jelenti, hogy szombaton nem viseltem kokárdát.  Ezzel kapcsolatban... érdekes állapot állt elő. Szülőhazám vezetője Putyinhoz dörgölődzik, lepoloskázza mindazokat, akik megkérdőjelezik a módszereit, míg választott hazám egyik lábáról a másikra áll, toporog, s nem tudja, mit csináljon, és hogyan, most, hogy Európa országai többet akarnak költeni Ukrajna védelmére is, s középső ujjat mutatnak a Felonnak. A köztársaság elvileg neutrális , de ezt érdekesen értelmezi, úgyhogy hivatalos megnyilvánulásokkor magát inkább el nem kötelezettnek tartja. Védelmét illet...
Read more »

Kovászoskenyér-sütés Moni-módra - recept Zsuzsáéknak

-
A kétnapos folyamat csütörtökön kezdődik, reggel hatkor, amikor Állatkát kirakom a pultra, puhulni. Mire hazajövök munkából, háromra, már puha, készen áll a kikeverésre. Egyszerre két veknyire elég kenyértésztát keverek ki Őrnagy úr segítségével - aki kézzel áll neki dagasztani, azé minden tiszteletem - párszor csináltam csak meg, nehéz volt, s csak egyszer-kétszer jutottam el oda, hogy éreztem azt a varázslatos érzést, ahogy a tészta tökéletesen összeáll a kezem alatt... Általában még ezelőtt feladtam, s Őrnagy úrra bíztam a munkát. Nem szégyen ez, írja a könyv... Mivel a kenyérdagasztás, vagyis a Bertinet-féle "csapkodás" közben minden telement liszttel, vagy a konyhai polcok aljára feltapadt a túl magasra lendülő tésztám, ezért felhagytam ezzel a módszerrel, s géppel dagasztok. (Fenét ezért, csak lusta vagyok a kemény munkához.)  Szóval két kenyérhez kell 90 g tönkölyliszt, 700 g kenyérliszt, 20 g só (durvaszemű tengeri sót használok), 400 g kovász, és 650 g víz. Fig...
Read more »

Vidéken

-
Nagyon rövid látogatást tettünk vidéken. Ismerősökhöz mentünk Kenmare-be, ott telepedtek le, s végre eljött az idő, hogy megnézzük a birtokot. Tekintve, hogy a kenyérgyártásom mennyisége is visszaesett, 4-5 vekninél többet már nem tudok eladni a piacon, s azokat is kézzel keverem ki, a feleslegessé vált Őrnagy urat ők fogadták örökbe, s őt vittük le hozzájuk. Szombat délután, piac után indultunk a 4 órás autóútra, remélve, hogy az idő kegyes lesz, s nem fog esni. Szépen (szembe)sütött a nap, meg lehetett csodálni a vihar után a szél és az eső által tisztára mosott tájat. A Galtee Mountains mellett jöttünk el, néztem is, van-e még hó a tetején, de a sűrű felhőborítástól nem lehetett látni. Ez volt az hegység, ahol a sűrűn hulló hó betemette a birkákat, s a farmerek a kutyáik segítségével találták meg és ásták ki a birkáikat, miközben az ország másik fele csodálkozva kérdezte, hogy "milyen hó és hol?". Már erősen besötétedett, mire leértünk, megtapasztalva az új Cork-i körforga...
Read more »