Eredményhirdetés

Gondolom, már a körmötöket lerágtátok, hogy vajon ki lett a saccolós verseny nyertese :-)

Meglepő húzással fogok élni: két nyertes van. Az egyik, aki eltalálta, hogy hány mézeskalács házat adtam el. A másik az, akinek a saccja passzol azzal a számmal, ahány házat eladhattam volna.

Azért van két nyertes, mert így fair a dolog. Ugye, nagy hangon kijelentettem, hogy 18-ig veszek fel rendelést. Hahaha. Túl sokat képzeltem magamról, mert már december 12-től kezdve nemet kellett mondanom házmegrendelésekre. (Szerintem jövőre már november elején elkezdhetem kisütni a házpaneleket, ha jót akarok.) Egyszerűen nem bírtam volna elkészíteni annyi házat, amennyit megrendeltek volna, így is 6 van még hátra, 23-án szállítom az utolsót. Vegyétek hozzá, hogy mellette sütöttem a kávézónak, Ottalie-nak, a piacról is bőven kaptam sütimegrendelést, sőt, a kávézó még jövő hétre is kért hópelyheket... Tehát nem lett volna időm már rájuk. A piacon át eladtam négyet, Ottalie-nak egyet, V. kollégáinak hármat és a kávézóban hatot, s a Fabulous Food Trail vezetőjétől, Pamelától is befutott egy rendelés. Ahhoz képest, hogy "recesszió" és "világvége", elégedett vagyok a megrendelések számával.

Következzék a lényeg: 15 ház talált gazdára, vagyis az első nyertes:

Cat(harine)

Ezen felül három megrendelésre mondtam nemet, vagyis 18 ház kelt volna el. A 18-as számra szavazott:

Erika

Gratulálok! A nyertesekkel majd felveszem a kapcsolatot, s a türelmüket kérem, mert a gasztro ajándékok beszerzése és a sütik sütése időbe kerül. Ahogy elnézem az időbeosztásomat, csak a két ünnep között fogok bejutni Dublinba, s akkor tudom beszerezni a beszerzendőket. A csomagokat január elején tervezem postázni. Ha van valami allergia, amire figyelnem kell, vagy valami, ami ellen különös ellenszenvvel viseltettek, írjátok meg, hogy ne küldjek pl. büdös sajtot, halat... Vagy esetleg ha van valami ír specialitás, amiről hallottatok már korábban (pl. Guinness-szel töltött bonbon, vagy mittudomén), akkor kérem jelezzétek.

Mára ennyi, fáradt vagyok. Mostantól kicsit lazábbak lesznek a napok, de azért még van tennivaló. S mesélnivaló is lenne, de annyira húz az ágy...!

Vagyunk, vagyogatunk

Még így, a vasárnap délelőtti ágyban hempergés, laza nap után is kicsit nyúzottnak érzem magam. A szombati piac, és az ahhoz vezető hét húzós volt, szombaton délután már ülve elaludtam volna, ha lehet. De még akkor is volt dolog.

De legalább volt örömhír, ami feldobott. A jövőnk egyelőre biztosítva.

A sok tennivaló között még a Budget felett sem tudtam elmélkedni, hogy no, akkor mennyiben érint bennünket, mi fog változni... Csak azt vettem észre, hogy a benzinkútnál a már-már megszokott 119.9 centről 123.9 centre ugrott 1 liter benzin ára... Az előttem lévő másfél hét cseppet aggaszt, a sok megrendelés, az utolsó pillanatban felvett, kikönyörgött megrendelések, mert felhívott olyan ember, akinek egyszerűen nem lehetett nemet mondani, mert üzleti kapcsolatokat jelent, mert "jól jöhet még, hogy ismerem"... eh. S persze, a hiú lelkemnek nagyon hízelgett, hogy emlékezik a dolgaimra, s rendelni akar belőlük.

Csak munkakedv legyen!

Tegnap Bernadette-éknél voltunk, vacsorán, a megszokottnak nevezhető társaság. Amikor már mindenki ült, s szopogatta az italát, Bernadette bejelentette, hogy V. megkapta az állást, és nem kell megválni tőlünk (valamiért ő is, és mások is, meg voltak győződve arról, hogy haza fogunk menni, ha nem jön össze a Gyárbeli meló.) Mindenki V. sikerére emelte a poharát... Annyira jó volt... s remekül sikerült az este... fél egykor jöttünk el, szikrázó ég alatt csillagok, a távolban Howth fényei, harapni lehetett a levegőt, és Bernadette mutatta, honnan szokta nézni néha, ahogy a nagy hajók fényesen kivilágítva behúznak a dublini kikötőbe...

Hogyan köszön meg az ember egy ilyen estét, ilyen buzdítást, ilyen velünk-örülést?

***

A két ünnep között is lesz dolog, egy esküvői torta. Sally (p.k.) lányának az esküvője lesz 28-án. A torta háromszintes. Még sosem csináltam ilyet, ráadásul chocolate biscuit cake, ami elvileg hűtést igényel, mert különben puhul... Hogy a búbánatba' fogom azt bevonni? A megrendelő megsüti, én csak dekorálom... De erre még nem gondolok, nem is írok róla, I'll cross that bridge when I got to it...

De addig is, belinkelek ide ezt-azt, nézzétek meg. Az egyiket olvasóm, Anazar ajánlotta, ötletadóként, azonnal megsárgultam a képek láttán. Micsoda csodaszép mézeskalácsok! Micsoda szép ádventi "koszorú".... Igazi mestermunka:

http://mohakonyha.blogspot.com/2009/11/adventi-koszoruk-mezeskalacsbol.html
http://mohakonyha.blogspot.com/2009/11/mezeskalacs.html

S még egy hölgy, magyar, Írországban él:

www.noveltycake.ie

Van ám még mit tanulnom...

***

Azt ugye, nem kell ecsetelnem, mekkora kő esett le a szívemről, hogy V. továbbra is a Gyárban fog dolgozni (bár a szendvicsbár/sütöde gondolatával egészen részletekbe menően eljátszottunk :-)). Ebben a bizonytalan időben a biztos állás a legnagyobb érték. Kicsit tartok tőle, hogy a nagy, összevont csoportban majd több munkája lesz, szorosabb határidőkkel, extra feladatokkal. De a lényeg az, hogy nem a papír, vagy annak hiánya számított, nem a "feckin' Eastern European"-sége, hanem az, hogy mit tud! Amire a legbüszkébb vagyok, az az, hogy amikor rákérdezett, miben kellene javítania, fejlődnie, azt mondták: semmiben.

Az én uram úgy jó, ahogy van :-)