"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Odakint néha már erősebben süt a nap, akad, hogy az a jellegzetesen friss levegőjű "szellőztessünk!" idő van, s nem esik végre. Vagy legalábbis nem mindig, haha. Ugyanakkor hideg is volt a napokban, van, ahol reggel fagyott, csak délutánra lett olyan napsütötte idő, hogy bár harapható volt a levegő, de élvezetes volt a hangos madárének, s a nappaliba besütő erős napfény. Minden világosabbnak, élénkebbnek tűnik. Virágoznak a korai szilvafák, s az ezüstmimóza. A Félcsöcsű épülete előtt hétfőn virágzó cseresznyefácskát fényképeztem, méhek döngicséltek rajta. (Kiotóban már virágoznak a japán cseresznyefák, nosztalgiázva nézegettem fotókat.) A városból kifelé autózva hatalmas magnóliafát láttam, annak azért nagyon korai a virágzása, remélem, nem teszi tönkre majd egy kései fagy. Az N11-es mentén tömegével sárgállanak a nárciszok.  Az imént adtam magamnak pár percet, hogy nézegessem a kertben virágzó primulát, a rügyeket bontó szelidgesztenye csemetét, a már szépen zöldellő medveha...

Múlt héten, míg apám a 82. születésnapját ünnepelte, nekem  korán kellett menni fogorvoshoz: első voltam a székben. Még csak csiklandozta az ég alját a rózsaujjú hajnal, amikor autóztunk a tenger felé... Rosszul aludtam, hülye vagyok, tudtam, hogy minden rendben, de többször felébredtem, vagy azt álmodtam, hogy elkésünk, és rohanni kell... Ehhez képest a fogdoki megdicsért, hogy minden milyen szépen rendben van tartva, még a leghátsóbb eldugott fogaim is, ki is húztam magam. Rágom a masztikát rendesen, meg is látszik. Köszönte a karácsonykor vitt sütiket, s kérdezte, melyik a legjobb süti, muszáj volt elmagyarázni, hogy dekorált sütiket készítek, de szerintem a meggyes/csokicseppes a legjobb süteményem . Nem kis büszkeséggel tereltem őt az Instagram oldalamra, s mire eljöttem, már volt egy új követőm. Mivel Rosa még a szereldében volt, V. továbbautózott az én autómmal munkába, én pedig jöttem haza DART-tal. Kelt fel a nap, muszáj volt lefényképezni, a sajnos, koszos ablakon át: cso...

Október elsejétől megszűnt létezni a rumpf.hu weboldal a régi blogommal és a monikasbiscuits.com oldal is. Utóbbit nem használtam, -frissítettem ezer éve, csak arra volt jó, hogy a szintén hanyagolt Facebook oldalamra terelje az érdeklődőket. Igazából az Instagram az, ahonnan néha kapok érdeklődő üzenetet, rendelés a kávézókon és a meglévő vásárlókon és baráti körökön át jön. A kávézók mindig megosztják a tőlem kapott sütik fotóit, néa egy-egy reel is felkerül, amit én is megosztok, s így akad egy-két új követő. De konkrét megrendelés kevés akad. Erre minden sütis panaszkodik.  Nem mintha nem lennék enélkül is szokatlanul elfoglalt. A tavalyi karácsonyi megrendelésnek köszönhetően a Metától idén Halloween-i rendelés jött, s büszkén küldtem el a szellemekkel, tökökkel teli mintasütik fotóját a PR-osnak, aki a rendelést intézni, s boldogan bólintottam rá a többszáz sütiből álló megrendelésre. Csak egy héttel később jeleztek vissza, hogy a parti Mátrix témájú, s olyan sütim van-e? A s...

A madárének megváltozása mellett alighanem a közeledő őszt jelzi az is, hogy a telep bejáratánál lévő fákon egyre több a sárga levél, és a hátsó kertünk páfrányfája tavalyi levei olyan gyorsan barnultak kemény, karcolósan durva karmokká, mintha belülről ölné valami. De ez csak a szokásos évi folyamat: az idei levelek üdezöldek, a legélénkebb zöld folt hátul. Alatta pedig már kicsi foltokban nyílnak a ciklámenek, azok  cserepesek is, amiket a piac eladásakor kaptam Willie-től, aki ott már nem tudta eladni őket. (Ez a Willie, nem a postás Willie, hanem egy másik, hatalmas kertttel rendelkező tagunk, akivel sokat beszélgettem családom német örökségéről, mivel az ő felesége is német származású.) Ugye, tavaly elég hangosan sírtam amiatt, hogy a szomszéd gyerekének labdája telibe találta, s derékbe törte azt a fuksziát, amit a postás Wilie-től kaptam, ami évek óta aprócska növényként fásodott egy nagyobb edényben. Új hajtások jelentek meg a tövén s már fél méter magasak, sőt, idén tőle s...

Végre elvonultak a viharok (egyelőre), most "csak" a szokásos szélerősséggel kell megbirkózni. S hozzá a rengeteg esővel. Egész nap esett, hallgattam a nagy csöppek koppanását a szellőző tetején, s valahányszor kinyújtottam az ajtónyíláson át a tenyerem Dotty-nak, a vörösbegynek, tele maggal, elázott a pulcsiujjam. De meglett a szoktatás eredménye: Dotty néha már 2-3 másodpercig is megül az ujjaimon, s csipeget, miközben párja ijedten ugrál a teraszon, s a Dotty által levert magokat szedegeti össze. *** Mozgalmas hétvégénk volt. A szárítógép bedöglött a múlt héten, amikor el akartam indítani, enyhe torokhangon hörgött, meg sem rezzent, ellenben olyan büdös szagot produkált, hogy ijedten téptem ki a fali csatlakozóból a dugóját, nehogy lángra kapjon, mint egykor a szomszédunké, aki valósággal kirugdosta a házból a büdös füstöt árasztó lángoló masinát. Tíz éves Candy gép volt, használtan vettük, de nem vártam még a a halálát. Másnap elmentünk megrendelni az újat, ami szombaton ...

Manci nem az a fajta, akit eső vagy szél elriaszt a vacsorájától, legfeljebb beleül a kosarába, dobozába, s úgy várja, hogy megetessem. De tegnap, amikor Isha, az alaktalan istenségnek elnevezett vihar itt üvöltött a város felett, úgy kellett kioperálnom a búvóhelyéről, s behozni enni. Annyira zajos volt a másfél napig tartó vihar, hogy a kajáért bátor macska nem mert kijönni az ajtó elé. S most nem viccelek vagy túlzok, ez a szél üvöltött. Szomszéd néninél feldőlt a lánya labdáit, sporteszközeit tároló műanyag "üvegház", s néhány cserepe bánta a vihart. Olyan hétvége volt ez, amikor nem mozdultunk ki sehová, újságért is csak kocsival mentünk, mert szakadt az eső, hordta a szél rendesen. Nem csoda, hogy az ez évre kitűzött séta-mennyiséggel erősen el vagyok maradva. Az időhöz képest meglepően enyhe volt az idő, 13 fok, ami ma megint lecsökkent 9-re, de a barométer lassan visszamászott a megszokott mértékre, s most már a fürdőszobai ventillátor sem kínlódik a szél miatt. Ellen...

Mire befejeztem a nyafogást, hogy ó, de nem fogynak a gingerbread-ek a piacon, s bevétel gyenge, azóta úgy megtelt a rendelőkönyvem (alias Post-It-ek egy halomban), hogy lezártam az idei évre a megrendeléseket. Főleg cégesek, természetesen. Akadt két olyan érdeklődő, akihez nagy reményeket fűztem, de a végén el kellett őket hajtanom, mert szokás szerint a lelkes kapcsolatfelvétel ellenére  hosszan vártak a döntéssel, majd egyikük egy héttel a rendezvény előtt akart rendelni, ilyenkor, amikor legjobb tudomásom szerint némelyik sütidekoráló már kéthetes határidőnél is sürgősségit számol fel. A másik még csak vissza sem jelzett bocsánatkérő üzenetemre. Kapósak vagyunk, sütisek, ilyenkor. Nem tudom hová, és mekkora betűkkel írjam fel, hogy időben kell rendelni... Jelentkeztek a rendszeresen rendelők is, sőt, a megszűnt piac néhány állandó vásárlója is megkeresett karácsonyi rendeléssel. S szerintem fognak még beesni páran, kiknek majd csalódást kell okoznom. Úgyhogy munka, munka, munka...

Mit is írtam tegnap? Hogy ide csak kitartó esőket hozott a vihar? Igen, ide csak azt, szelet nem, sőt, ma a reggeli kétórás esőben szállítás után (ezúttal az északi oldalra mentünk, Ray kávézójába), volt egy szerencsés két óránk, amikor kitisztult, meglepően langyos lett az idő, el tudtunk sétálni a boltba, tökpüréért, sőt, még a nap is sütött annyira, hogy túl soknak tűnt a pulcsi és az esőkabát. Aztán megint jött a következő eső, már nem tudom hova töltögetni a vizet, megy a lefolyóba. Ha ez így megy tovább, nem tudom, hogyan fogom szétszedni a shed falait, hogy holnap kidobhassuk őket. Cork városában és megyében jókora áradások vannak, kirendelt katonaság segíti a lakosságot, s a hírek szerint egy szigettel odébb Skócia egyhavi esőmennyiséget vár mára és holnapra. V. mesélte, hogy Magyarországon 30 fokot jósolnak a hétvégére... A mai 14 fok és az eső után elég mulatságosnak tűnt itt a főút melletti figyelmeztetés, Be winter ready! Kétlem, hogy idén lesz hóban részünk. Majd a rengete...

Odakint mintha november lenne, hideg szél fúj és esik, egyre csak esik, telnek az edények vízzel, hiába öntögetem át őket a lassan már teli víztartályba, megtelnek újra hamar. Múlt vasárnap óta egészen őszies lett az idő, elkel a pulóver, az esti félóra fűtés. A váratlan, iskolakezdésre időzített melegnek nyoma sincs.  A szeles, ronda idő hatása a tegnapi piacon is érződött, nem volt sok vevő, csak lézengtek az emberek, s ez is meg is látszott az eladott termékeken. Nekünk, újaknak most sem volt örömre okunk, minden piac alatt megállapíthattuk, másfajta vevőkör, a mi termékeink nem népszerűek. Múlt héten egyetlen egy sem, ezen a héten csak két gingerbread fogyott, kedvetlenül pakoltam el a máskor oly népszerű dinoszauruszaimat. A kenyerek jobban fogytak, de azokért nagyon megküzdöttem előző este, mert péntek délelőtt és délben programom volt, délután értem csak haza s akkor kezdtem neki a munkának. Sebaj, jövő hétre van megrendelés, és charity event, amire lehet sütni, igaz, adomán...

A lényeggel kezdem. Sajnos, piacilag nem volt valami sikeres ez az elmúlt fél hónap. Az egykori sikertermékeim nem sikeresek, rá kell döbbennem, hogy jelentős bevétel-visszaeséssel kell számolnom. Mivel már sokadszor hoztam haza a felét, vagy több mint a felét a szeletetelt süteményeknek, ezeket nem fogom készíteni többet. 5 alkalom azért már elég volt arra, hogy a rendszeres vevők megkóstolják, kipróbálják (volt kóstoló is), s úgy tűnik, nekik nem jött be. Másféle vásárlók. Azért, hogy itthon V. elnyammogja őket, vagy odaajándékozzam a szomszédoknak, kár megsütni. Nem sajnálom V.-től, nem erről van szó, hanem hogy kész pénzkidobás. Kenyeret csak 6 felet tudok eladni, de azt biztosan. Most megpróbálkoztam paradicsomos kenyérrel, egy tag javaslatára, csináltam köménymagos, kenyérfűszeres rozskenyeret is (élesztőset, de majd lassan átváltom az élesztőt kovászra). A gingerbread men/dinoszaurusz kombóból 15 fogy piaconként. Nudli. Úgyhogy most ez az egész piacozás tényleg amolyan hobbi szi...

... s most sem tudom, mennyit írjak a kórházi dolgokról, s mennyit arról a néhány napról, amely igazán nyaralásnak volt nevezhető. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem találtunk időt az öregek otthona intézése közben a barátokkal való vacsorákra, kvíz-estekre, új helyek felfedezésére, de a kettő úgy egybemosódik, hogy valamiféle vegyes íz van a számban, amikor a nyaralásról kérdeznek. Nem mondom válaszul, hogy oh, it was fantastic, hanem csak annyit mondok, it went well, thank you. De az biztos, hogy a XII. kerület és a Pilisvörösvár közti utat becsukott szemmel is meg tudnám tenni. Ami igazából a lényeg, hogy apósom biztonságban, kényelemben élhet, és gondos ápolást kap. Rekordidő alatt sikerült elintézni az elhelyezését. Ez volt a legfontosabb a nyaralás alatt. Rengeteget autóztunk... Sikerült eljutni Kolozsvárra, szétszórni anyósom hamvait, s ennek során nyilvánvaló volt, hogy Románia jobban teljesít. Remek, sima utak, ápolt kertek, zsongó Kolozsvár és sok román zászló fogadja Erdély...

A régi shed üres, a folyosón áll még néhány doboz könyv, szaporodik az elajádékozandók halma, megy a mosógép, mosom a szekrényben kissé megszagosodott ruhadarabokat, rendeződnek a holmik... ha nem is iziben de talán hamarosan rend lesz. Új rend. A nappali egyik sarkában plasterboard-részek állnak, doboz festék, eszközök, ezeket áprilisig nálunk tárolja JP és a kollégája. Megbeszéltük, a nappali melyik részei szorulnak cserére, hogyan kell az ablakpárkányt megjavítani, mi szorul felújításra, hova kerüljön a ventilátor. Lesz mit pakolni, az biztos. A könyveket már biztosan be tudjuk pakolni a hálóba, a műhelybe, de a bútoroknak, tévének nem lesz hely, ők minden bizonnyal tárolóba kerülnek, nem lehet mindent a nappali közepére halmozni. Még letakarva is túlságosan útban lennének festéskor. Az első napokban még tapasztalgattuk, hogyan működik s milyen hangerővel dolgozik az új ventilátor, ami sajnos, okozott egy-két zavaros éjszakát, tapasztalatlanságunk miatt (RTFM!). Ha a jó fülemre ford...

Amikor a piac felé autóztam múlt szombaton, megcsodálhattam a Wolf Moon-t, az év első teliholdját. Szép reggel volt, mögöttem jött fel a nap, előttem az egyre világosodó égen a hold... nagyon szép volt a látvány. Az első piac igen csendes volt, csak csordogáltak a vevők, sok sütim megmaradt, de a kenyér/krumplis buci így is mind elfogyott. Nagyon-nagyon lassan múlt az idő, kávézni is kevesen ültek le, csak lézengtünk. Jobb híján a szemközti domboldalt bámultam, ahol egyre csak emelkednek az újonnan épített házak favázas tetejei a fák felé. Azt reméltem, hogy a sok új ház/lakás lakói majd eljönnek a piacra, de nem ugrott meg a látogatottság. Fogynak a régi vevők, a kiöregedtek, s alig jön helyettük új. Egyik tagunk szerint nem vagyunk elég "trendi" az újaknak, s mióta Paddy, a farmer kilépett (s nemrég sajnos, meghalt), nincs aki zöldséget szállítson, s a helyi zöldség igen nagy vonzóerő volt. Kellő izgalommal készültünk az Annual General Meeting-re, ahol a tagság megszavazta ...