"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Amikor Trish-től tavaly megkaptuk az eszméletlenül nagylelkű ajándékát, eldöntöttük, ezt viszonozni kell. Anyósom segített, hogyan. Arra hivatkoztunk Trish-nél, hogy V. Gyárbeli megmaradását ünnepelnénk egy vacsorával - ünnepeljük együtt. Karácsony előtt már nem volt asztal a vágyott helyen ( Chapter One ), s mivel ünnepek idején kéthetes üzemszünetet tartanak, januárban akartam próbálkozni újra. Trish születésnapjáig, majd kis híján a közelgő házassági évfordulónkig halasztódott az ügy. Mióta két éve voltunk ott, azóta vágytam vissza. Tegnapelőtt végre újra eljutottunk az "Első Fejezet"-be. Előtte egy nappal hívott a foglalást intéző hölgy, hogy akkor, ugye, megyünk. Naná! Még a legszebbik blúzomat is kivasaltam napokkal korábban. Csak este 9-re volt asztal, úgy tűnik, a Celtic Tiger idején megszokott "one sitting a night" (egy terítés) korszaka véget ért, most már két sitting van, valamint egy korai terítés a színházba menőknek. Nagy örömömre még parkolóhely is ak...

Mit jelent? Ki írta? Ismernem illenék? - kérdezte tegnap apósom. Hosszú a története ennek, kérem. Évekkel ezelőtt esküvőre voltunk hivatalosak. Ennek történetét még a régi blogomban írtam le (lásd itt ). Akkor este az erősen vidéki B and B szobájában, a házigazda által festőien elrendezett (szétszórt) könyvekbe lapozgattam bele időtöltésként. Az egyik egy szakácskönyv/képeskönyv volt, ír tájak szépségét ötvözte ír receptekkel. Nem véletlenül volt ám a könyv az asztalon, ugyanis a házigazda egyik receptje - ha jól emlékszem, valamilyen galambos recept - is ott a többi között. Azonban ez az idézet, ez ott állt a könyv elején, a belső oldalon. Valamiért szíven ütött. Egy apró papírfecnire lemásoltam, az eredeti tördeléssel, mert valójában így nézett ki: "...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults." S olyan szellemesen és találóan kifejezi, amit Írország iránt érzek. Szabad (száraz, magam-kiizzadta) fordításban ezt jelenti: ..."Vagy hogy az a hely legyen,...

Szaporodik a telepi állatállomány: tegnap feltűnt ugye, a mókus, ma reggel pedig már két fácánkakas ballagott el a ház előtt, majd besétáltak a legutolsó földszinti lakás kertjébe... (Kép a Wikiről) Tegnap életemben először vezettem hózáporban. Még tapsikoltam is hozzá, úgy örültem neki. Az idő délután egy óra körül kezdett elromlani, egész délután havas eső vagy hó esett a környéken. Amire V.-vel hazafelé jövet felértünk a Scalp nevezetű erdős-vadregényes részhez Enniskerry előtt, már megült a hó a házak tetején, de amint kicsit is lejjebb autóztunk, a tenger felé, ott nem maradt meg a nedves hó. Estére már alapos eső lett belőle, jól átáztatta a kertet... Az elmúlt 12 év alatt ilyen hosszú, hóban ilyen gazdag telet még sosem tapasztaltunk. Tegnap Dublinban Amandával találkoztam, aki nagy rejtélyeskedve kért randit. Mint kiderült, a műszakjait nagyon megnyírbálta volt főnököm, s ezért valamilyen keresetkiegészítés után nézne. Mivel mostanság nem megy jól a kávézónak, egyre csak csökk...

Ma megint Alfás összeröffenés volt. Délben Maynooth-ban találkoztunk, és azután indultunk egy kis környékbeli vezetésre. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy míg Bray-ből ragyogó napsütésben indultunk, Dublin határában már behavazott táj fogadott minket, s beborult az ég. S én csak egy könnyű kabátot vittem, arra számítva, hogy kocsiban ülünk inkább, nem a szabad ég alatt álldogálunk! Maynooth-ban gyorsan szert tettem egy sapkára, s milyen jól tettem, ugyanis egy parkerdőbe mentünk, az volt a meet úticélja. Csodás volt a vékony hóval borított tájon át autózni, szebbnél-szebb házak, birkás-lovas-tehenes mezők között. A parkerdőbe pedig biztosan vissza fogunk menni, mert gyönyörű lehet tavasszal, amikor minden zöld. Addig néhány kép a meet-ről: A Donadea Parkerdő bejárata. Nagyon-nagyon tetszettek a vékonyan behavazott fák. Mivel a beléptető automata csak fémpénzt fogad el, volt egy kis fennakadás. Nem mindenki tudta nagy hirtelen előkapni a négy eurót... Perceken át ültünk amiatt, hogy az ...