Hogy most az Ellen után következő vihar, a Francis utószele volt-e, vagy valami más, ami a héten meglátogatott bennünket, nem tudom, nem olvastam utána, de a hét nagyobbik felében a dátum ellenére novemberi sötétség és zima volt. Talán egy vagy két napsütéses délelőtt volt egész héten, így az odakint való ruhaszárítás ötletét már régen feladtam, augusztus ide vagy oda. A bokrok vadul hajolgattak jobbra-balra, később rengeteg leszakadt ágat, letépett levelet láttam a gyepeken, s az ablakpárkányra tett konyharuha is megszívta magát esővízzel, amit a délről jövő szél vágott az ablakoknak. Téli sötétség honolt a nappaliban, olyan paplan alá bújós napok voltak, s a nyomott hangulatot csak súlyosbították a rossz hírek. Egyre több a beteg. Jókor ejtettük meg a látogatást Magyarországon.
De most már biztos, hogy valami szilikonnal körbe fogom fújni az ablakpárkányt, kívül és belül, mert a múltkor talált lyukakon át - úgy sejtem - bejönnek bizonyos csúszós állatok, behatolnak a lakásba az ablakpárkány résein, és aztán ott hesszelnek a nyirkos ablaküvegen, s alkalmanként a növényeimen. Két dagadtat gyűjtöttem be a héten, de kezd elegem lenni belőle, hogy esténként, amikor már sötét van, csigacsekket kell tartanom az ablakmélyedésben...
Nemrég megkérdezte egy ismerősöm, szeptemberben jobb idő szokott-e lenni, mert ha lehet, jönnének egy körútra. A Covid-19 helyzetet felemlegetését kihagyva, néhány röhögős smiley-val válaszoltam meg a kérdését. Időjárást jósolni a szigetre felesleges, ennyi erővel a lottószámokat is kérdezhetné. Reggel vihar, délben kis napsütés, este kitartó esőzés, ködökkel. Nyáron. Nem véletlenül Hibernia a sziget latin neve!
Apropó, még nem kaptuk vissza a kanapét, bár az az érzésem, ebben a rusnya időben a szállítás is nehézkes lenne, így nem firtatjuk, kész van-e már, pedig erre a hétre ígérték. Türelmesen várunk, csak V. sóhajt néha nagyokat, mert a fotelből dolgozni elég kényelmetlen, alig várja, hogy újra eldőlve dolgozhasson.
***
A héten kezdődik az iskola, és a jövő héten. A hírek tele vannak aggódó szülők kétségeivel, iskolák jelentik, hogy meg tudnak-e felelni vagy sem, az előírásoknak. Közben a betegszámok egyre mennek fel, nap mint nap 100 felett van, már újabb lockdown-t rebesgetnek, ami eléggé betenne a lassan magára találó piacnak (jegyzem meg önző módon).
A nyitás óta tartott első meeting-et az utolsó piacnap után tartottuk, rövidítve, szigorúan 2 méterre ülve egyméstól. A 4 hónap kiesés ellenére azért egy, a pénztáros által egészségesnek titulált summa ül a bankban, s a vevők száma egyre növekszik, mert a közeli új telep lakói hírét vették a piacnak: főleg fiatal családok jönnek. A szokásos kb. 160 vevő helyett 100 jött, ma 120, ami azért nem rossz szám, ha azt vesszük, hogy néhány népszerű termék most nem kapható. A gond az, hogy elég későn, 11 után jönnek, amikor már az érdekesebb, jobb áruk elfogynak a pultokról, s kissé lerabolt külsőt öltenek a tálcák. Éppen ezért most többet sütöttem a héten, hogy a későn jövőknek is jusson süti, s szerencsére ez a pocsék idő sem vette el a kedvét az embereknek a piacozástól. Továbbra is szeretnek kint ülni és kávézni, alig van olyan, aki papírpohárba kéri a kávét. Még a hideg sem tudja őket ettől eltántorítani.
Tapogatóztam az Üzemnél, amikor a nyomorúságos, 2 darabos megrendelést bevittem csütörtökön, hogy szükség van-e még rám, vagy inkább csak az alkalmankénti megrendelésekre számítsak? Ez esetben a banki utalásról esetleg áttérnék a készpénzes fizetésre. Nekem egyszerűbb, mert pár euróról számlázgatni elég nevetséges. A cukrászlány nem tudott mit mondani, majd érdeklődik, a rossz idő ott is csökkentette a vendégszámot, de majd szól, kellenek-e mézes emberkék a pultra. Megbeszéltük, hogy mennyit emelek az áron, ha csomagolva kellenek, s büszkén említettem meg a komposztálható celofánzacskókat. Nagyon klasszul néznek ki benne a sütijeim! Ráadásul kissé merevebb anyag, mint az átlagos celofán, szépen tartják a formájukat, már a piacosok is megjegyezték, milyen szép a csomagolás. A sütik mellé kirakandó táblácskán is feltöntettem, hogy komposztálhatóak. Ha lúd, legyen kövér.
Amúgy remek piac volt ma, a maszkos mézes emberkék és a dekorált sütik mind elfogytak. Kiderült, egy vevő csak azért hozza fel a kicsi gyerekeit, hogy mézes emberkéket (és tésztába burkolt kis hurkákat) vehessenek. Utána együtt megeszik a megmikrózott hurkácskákat és az emberkéket, a kicsiknek szaladgálás a gyepen, apu még elszopogatja a teáját: ez számít nekik a piacon, nem is annyira maga a vásárlás... szombat délelőtti rutin.
Több kovászos kenyeret sütök már a piacra. A legutolsó lisztrendelésnél láttam, hogy a szállítónál elfogyott a péktársak által javasolt angol Marriage's liszt, amivel eddig sütöttem, ellenben volt olcsóbb (jé), s nagyobb kiszerelésű francia liszt. Rendeljünk hát azt. Jól bevásároltam, megtanultam a leckét, inkább legyen több a háznál, mint az utolsó pillanatban kapkodjak. Szép nyuszifüles kerek cipókat sütöttem, de amikor az utolsó, ovális veknit raktam a sütőbe, ezúttal pizzakőre, az szépen feljött ugyan, de nem lett nyuszifüles. Ne legyek maximalista, fül nélkül is elfogynak, és ízlenek a népeknek.
***
A hét elején egy babrás dekorálású tortát csináltam, szokás szerint alulárazva magam, a fenébe is. Nem is annyira maga a torta volt munkaigényes, vagy a belevalók voltak drágák, hanem a sok kis dekoráció rá, azzal ment el az idő. S megint tanultam egy dolgot: ha hosszúkás, kerekded végű 'tablettát' kell formálni cukormázból, akkor legjobb egy kis gömböt sodorni az ujjunk között, aztán azt lehet ellaposítani, s tökéletes lesz a kerekded vége. Először persze, lapos, négyszögletes csíkokat vágtam ki a cukormázból, azt próbáltam a megfelelő formára sodorni, s csak véletlenül jöttem rá, hogy a gömbbel egyszerűbb a dolog. Minden rendelésnél tanul az ember valamit!
A megrendelő, ahogy mondtam az árat, kezdett alkudni, hogy hogyan lehetne olcsóbb a torta. Én ostoba, ahelyett, hogy mondtam volna, ennyi az annyi, elgyengültem, s mondtam, ha bolti lekvárral töltöm friss gyümölcs helyett, olcsóbb lesz. Amikor meséltem V.-nek, hogy alkudott a nő a torta árából, rákérdezett: arab a nő? S jót nevetett, amikor mondtam, hogy igen. Kötnöm kellett volna az ebet a karóhoz, főleg, hogy annyit dolgoztam később a tortán, hogy szép legyen, de még mindig nem vagyok elég biztos a munkámban ahhoz, hogy elég magas árat mondjak.
Sajnos, ez a tortadesign is csak valaki másnak az ötlete, ezért nem is raktam fel máshova, csak ide. Továbbra is nagyon-nagy divat a cukormáztömeggel borított torta, aztán ez a sok dekor csak megy a kukába, gondolom, mert nagyon édes, szinte ehetetlenül tömény, de ha ez kell a népeknek... Szeptemberre is van egy rendelésem, ott is a sok lesz a bevonat. De legalább visszatérő a kliens, s nem alkudozik, a múltkor keresztelői tortát csináltam a gyerekének, most pedig a kicsi első születésnapja lesz.
