Kánikula!
Mára olyan meleget jósolnak, hogy még figyelmeztetés is feljött a telefonomon: sárga jelzés! Muszáj volt mosolyognom. 30 C°-kal riogatnak. Alig múlt kilenc óra, s a napsütötte nappaliban máris kicsit állott a levegő. Résnyire nyitva hagyott redőnyökön dől be a fény: kinyitottam az ablakokat és hátul az ajtót a kert felé, hogy járjon a levegő. Friss vizet adtam a madaraknak, és a madáritatótálat leraktam a kert földjére, hadd fürödjenek, ha kedvük van hozzá. Egészen mediterrán hangulatot kapott a kert, ahogy a napfényben a remegő víz fénye alulról megvilágítja leveleket. A szabadság előtti utolsó nagy mosások egyike megy a konyhában, és hamarosan befejezem azt a 150 sütit, amit végülis elvállaltam az 500 helyett. Nagyon megvárattak a döntéssel, csak csütörtök délután szóltak, hogy akkor mégis kellene az 500 sütemény. Addigra már késő volt, a hétvégét más elfoglaltságra tettem félre, de addig könyörögtek, hogy mindenképpen szükségük van süteményre, hogy 150-re igent mond...