100 nap boldogság (www.100happydays.com)

Most a fenti fel- és kihívás járja köreit a Facebook-on és máshol, s büszkén jelenthetem, hogy nekem jegyezgetni sem kell, a napi boldogságadagom rendesen megvan, köszönöm szépen. Kis bosszúságok és aggodalmak ellenére is.

Égi jelekkel fűszerezve! A minap, este autóztunk V.-vel kifelé a városból, amikor éppen arról beszélt, hogy egyre jobban foglalkoztatja egy, Toy-jal majdan megteendő európai autós túra ötlete. Aminek előfeltétele az a Dublinból Spanyolországba menő kompjárat lenne, amiről már egy ideje rebesgetnek különféle weboldalakon. "Átkompoznánk Santander-be - mondta éppen, míg a szélvédőt rendesen verte az eső - "s aztán eltöltenénk Bilbao-ban, Getxo-ban két napot". Ezt mondta, miközben lassan utolértük az előttünk menő Seat-ot, s megláttuk a hátuljára ragasztott matricát: "Te, ez egy birka!" - kiáltottan fel. "Tényleg!" - hajolt előre, s én már szinte ugráltam az ülésen. Pontosan ugyanolyan fekete baszk birka-matrica volt a kocsira ragasztva, mint az enyém. 

Nincs mese, menni kell. Ilyen égi jellel megtámogatva nincs is más választásunk, ugye?

***

S a másik örömforrás az volt, hogy végre sikerült egy minden szempontból tökéletes kovászos kenyeret sütnöm, á la Bertinet. Nem lett cukorka alakú, nem durrant szét, a belseje szép lyukacsos, az illata kellően savanykás, a mintázata szépen megmaradt a tetején - nagyon boldoggá tett. Kép a Facebook-on található.

Vagy a meglepetés, ami akkor ért, amikor felfedeztem, hogy még van otthon olyan márkájú és színű fonalam, ami a mostani csipkekendő befejezéséhez kell. Előtte szomorúan vettem tudomásul, hogy a fonalas boltban nincs Ravelry Red színű Malabrigo márkájú fonal, és ha megrendelik is, sokáig eltarthat, míg megérkezik. Otthon aztán turkáltam egy kicsit a fonalas zacskóimban, s előkerült az a kendőkezdemény, amit úgy egy éve abbahagytam, mert a minta és a fonal nem passzoltak egymáshoz sehogysem. Nézem a fonalat, hm, ez Malabrigo... A színe is olyan, amilyenre szükségem lenne... Létezik, hogy belekezdtem egy kendőbe egyszer már, egy ugyanilyen fonallal?

Létezik. Megesett az, ami egyszer már megtörtént velem, egy gyűrű kapcsán. Elfeledkeztem arról, hogy már vettem ilyet, s mert annyira tetszett, vettem belőle még... Így van két egyforma gyűrűm, s most így találtam pontosan olyan fonalra, amilyet egykor, a színétől, tapintásától elvarázsolva levettem a a polcról a fonalas boltban - s aminek megvételéről mára elfeledkeztem...

***

Sajnos, bezárt a lengyel pékség Bray-ben. V. vette észre a "kiadó" táblát, amikor arra sétált. Sajnáltam nagyon. Középkorú lengyel házaspáré volt, nagyon finom sütiket sütöttek. Nem gyakran, de azért vásároltunk náluk. Csak azt remélem, máshol, jobb helyen újra nyitnak. Az Albert Walk, ahol voltak, eldugott, félreeső kis utcácska, kicsi forgalommal...

Egy másik kávézó is feladta, s mintha egyre több lenne az üres bolthelyiség Bray-ben is. Ez egybevág az újság mai hírével, miszerint nő a kiadatlan bolthelyiség száma. Az én álomboltocskám épületére több hónapja kikerült a Sale Agreed tábla, várom, mikor változik a felirat Sold-ra, s kezdődik meg rajta valami munka.  S főleg, hogy mi lesz belőle...

"Magyarokba botlottunk!"

Régi sztori a mai cím, illetve az azóta is sokat emlegetett mondás eredete: Péter és Mónika, azóta már Budapesten élő ismerőseink vásároltak egy boltban, és magyarul beszélgettek maguk között. Nem messze tőlük idősebb magyarok vásároltak, akik meghallották Mónikáékat beszélgetni, s más magyarokkal lehettek együtt, mert (Péterék füle hallatára), már a pénztárnál állva átkiáltottak valakiknek: "Képzeljétek, magyarokba botlottunk!" Pedig nem szólították meg Péteréket, csak megállapították, hogy ők is magyarok.

Miután sikerült így teljesen humortalanná tennem a humoros esetet, elmesélem, hogy én is magyarokba botlottam. A neten. Nemcsak ott, hiszen jártamban-keltemben elég sokszor hallok magyar szót, a minap a TK Maxx-ban tobzódtam, amikor mögém került a sorban két magyar hölgy. Vagy az utcán megy el mellettem fiatal pár, s magyarul beszélgetnek. A sarki kávézóban is dolgozik egy magyar hölgy, ha még ott van, nem tudom, de rendelt tőlünk egyszer Pippa Pig-es tortát, s magyarul beszélgettem vele a telefonban. Sőt, magyar volt az a hölgy is, aki alaposan, minden részletig kiterjedően megrendelte gyermekének a kis tortát, a cupcake-eket, majd, amikor fizetés, szállítási részletek után érdeklődve kereste őt többször is Ray, egyszerűen eltűnt. Még jó, hogy nem sütöttem le semmit, fizetés előtt. Ilyen is akadt, egy csak, de bántott nagyon.

Szóval vagyunk magyarok itt, bőven.

De akikbe belebotlottam, s akikről írni szeretnék, azok itt élő, valamilyen kisvállalkozást vezető magyarok. Az első Kele Hajni, akinek csodás szappanjait az Irish Times-ban láttam meg először. Később a karácsonyi vásáron találkoztunk, az RDS-ben, ahol ott szagolgattam a szappanokat, amikor odalépett hozzánk, s persze, hamar kiderült, hogy - szó szerint - egy nyelvet beszélünk. Weboldala szerint már sok éve foglalkozik szappankészítéssel, szép sikerrel. Ennivalóan szépek azok a szappanok, az ember már-már harapna, amikor rájön, hogy ezekkel bizony mosakodni kell...

Kele Hajni szappanjaival

De először nem tőle, hanem Dittétől fogok szappanokat venni, mert őt személyesen is ismerem, s a szappankészítést ugyan nemrég kezdte, de a darabok roppant vonzóak, s biztos lehetek benne, hogy a lehető legjobb anyagokból, nagy odafigyeléssel készültek, hiszen Ditte kerül minden káros anyagot, amit egy bolti szappanba belenyomnak a gyárban. Én pedig, szappanőrült lévén már ki is szemeltem, hogy melyikekből szeretnék majd venni, ha megint találkozunk. Addig Nektek ajánlom őket figyelmetekbe. Dittét péntek délelőttönként a Midleton Country Market-en lehet megtalálni, vagy kedden délelőttönként a szintén midletoni Well and Good bioboltban.  Saját weboldala is van, ami inkább az általa készített sütikkel, ételekkel foglalkozik (http://www.eastcorkpaleo.com/), de a Facebook oldalán is megkereshetitek:

Ditte szappanjai

Ivettel véletlenül találkoztam (személyesen még nem, csak a kollegájával, de hamarosan visszatérek a boltba). Ivett virágboltot vezet Dublinban, tőle fogom megrendelni a mini és a rendes rózsákat arra az áprilisi esküvőre, amire a tortákat én sütöm, Andreas és Ted esküvőjére. A bolt előtt elsétálva magyar/lengyel üdvözlő felirat ütötte meg a szememet, csakis ezért mentem be, s de jól tettem! A Green Art Florist bolt Dublinban, az Aungier Street 20. szám alatt található. Csokrok kiküldését is vállalják, s a választékuk rendkívül széles!

A magyar (erdélyi) testvérpárt szintén egy újságcikk alapján találtam meg. Magyar Levente és Attila Mamukko nevű cégük tulajdonosaként régi vitorlák, bőrdarabok újrahasznosításával, valamint hajók, vitorlások kárpitjainak felújításával, elkészítésével foglalkozik. Kinsale ehhez remek helyszín! Legutóbbi terméksoruk a holland Astrid oktató vitorláshajó vitorláiból készült. A hajó tavaly nyáron süllyedt el Írország partjainál, s pár hónapig a tenger fenekén várta, hogy kiemeljék. A tengervíz fakította vitorlákból készültek a weboldalon is megtekinthető egyedi táskák. 

Fotójuk a weboldalukról származik.