Itt van előttem 12 kicsi jegyzetfüzet lap, benne a szombati meeting tényeivel. A piac eladását szerdán fogja aláírni a 3 tröszttag, aztán kiderül, mikor zárunk be. A szombati szavazás során egyedül én szavaztam a végleges bezárás ellen, a többiek helyeselték. A szóba jöhető helyek közül a folytatáshoz egyik sem bizonyult megfelelőnek, ezért ha valaki tovább akar piacozni, a hozzánk legközelebbi country marketnél folytathatja, Észak-Wicklow-ban, ha akarja, és felveszik oda.
A közeledő szabadság utánig nem fogok emiatt aggódni, szerdán kiderül, meddig húzzuk még - úgymond -, Húsvétig biztosan, utána talán május végéig, június elejéig.
Persze, a pénzezés nem lesz egyszerű, ki kell fizetni az ingatlanost, az ügyvédet, az építészt, az adóhivatalt (mert leveszik sápot rendesen), a könyvelőt, satöbbi, satöbbi, aztán jövünk mi. Ha úgy döntök, hogy a Killruddery piacon bérlek asztalt, akkor biztosítást kell kötnöm, de a piacos pénzből arra fogja futni.
De ez még odébb van.
Ami legjobban zavar, s meglehetősen gusztustalan, az az egyik régi tagunk viselkedése. Igen, pletykálni fogok. Sok-sok éve nem tag már, de mindig befizette az éves bérleti díjat, számítva arra, hogy előbb-utóbb eladódik a terület, s abból csurran-cseppen mindenkinek. A Szabályzat kimondja, hogy mindenki egyenlő arányban részesül az eladási árból. Nem igazságos, de így döntöttek annak idején, jóhiszeműen, alapításkor. Nos, amikor szeptemberben kikerült a tábla, hogy For Sale, éppen a csodásan napos Iseo tó partján ettünk, amikor megkaptam e tagtól az első üzenetet, hogy húha, mennyiért eladó?
S onnan kezdve - mert sosem jött el egyetlen meetingre sem, bár nem lakik messze -, folyamatosan jött üzenetekkel, mennyi az az annyi, van-e már vevő, az mennyit ajánlott, mikor lesz az eladás aláírva... Mindezt bevezetés nélkül, se Szia, se Jó napot, csak úgy durr bele. S ő az egyetlen. Senki nem kepeszt ennyire a pénzért. A végén már vagy ignoráltam, vagy csak egy tőmondatban válaszoltam. Amikor az elnökünk a betegség miatt távol maradottaknak megküldte az utolsó meeting részleteit, ez a tag még egy köszönömöt sem írt neki vissza. Szóval elég meh. Az utolsó szombati meeting után megírtam, hogy a bezárás mellett döntöttek a tagok, mire a kérdése csak az volt, mennyi lesz az ügyvéd költsége?
Oh, please, feck off.
***
Hogy ne legyenek eseménytelenek a hetek, a sütőm részben elromlott. A hátsó, a ventillátor körüli fűtőelem mondta be az unalmast. A cég magánembernek nem ad el ilyet, csak szerelőnek, muszáj volt időpontot kérnem tőlük. Hónap végére kaptam. Nosza, kerestem egy embert a környéken, kissé nehezen, de ma kijött. Most ő próbál fűtőszálat szerezni, s beszereli, amint megjön. Kértem, kettőt rendeljen, mert ha újra eldurran, mint kiderült, akár én is be tudom kötni, olyan egyszerű a dolog, de Miele alkatrész kell, mert pár milliméterrel szélesebb az elem "nyaka", mint egy átlagosé. Naná. Most már csak arra leszek kiváncsi, kiér-e hamarabb hozzám, mint a hivatalos szerelő, akit - szerencsére - az utolsó pillanatban is le lehet mondani.
***
Közben, annak ellenére, hogy hol hideg volt, hol szép napos, de viharos széllel és nagy esőkkel, a tavasz ma már virágzó kertekhez érkezett: kivirágoztak a gyümölcsfák, a cseresznye elsőként, a kis szilvafák után. Sorolom, mi minden virágzik a környéken: bőrlevél, tőzike, téltemető, nárciszok, rengeteg gyermekláncfű, ibolya (a szagtalan fajtából), az általunk csak afrikai vadászribizlinek titulált ribizlifajta, Saxifraga, magnóliák, kaméliák... A mexikói narancsbokrom is tele duzzadó bimbóval, a fehér rózsatő rengeteg hajtást hozott. Csodaszépek! A rigók kopaszítják az egyik régi virágkosaramat, gyűjtik belőle a régi szalmabélést fészeknek. A mókus is nagyon aktív, a földimogyorós madáretetőt fosztogatja... Most már nem kell vastag kabát, sapka is csak ritkán.
Közben az új mosógép egy alkalommal úgy döntött, hogy magasabbra teszi a víz hőfokát, mint ahogy beállítottam. De akár az is lehet, hogy én nyomtam meg valamit a hasammal munka közben a pult alatt lévő gépen, nem tudom, melyikünk a bűnös. A sztori vége az, hogy két, igen kedvelt gyapjú pulcsimmal kevesebb van a szekrényben, s van két gyermekméretű pulcsim. Már próbáltam őket nyújtani, elvileg lehetne, de nekem nem sikerült. Az egyikben úgy nézek ki, mint egy jóllakott óvodás, szerintem egy ütéves gyerekre tökéletesek a darabok. A másik fel sem jön rám. Pedig nagyon szép zöld, fonott mintás gyapjúpulcsi volt, többen meg is dicsérték rajtam.
Próbáltam őket lenyomozni online boltokban, Ebay-en, de sajnos, nem kerültek elő, sok évvel ezelőtt "túrtam" őket a TKMaxx-ban. V. szerint Marie Kondo módjára intsek nekik pát, túrjak újakat, ne szenvedjek a nyújtogatással.
***
Lakásilag úgy döntöttünk, megpróbáljuk fájdalommentesebbé tenni a nappali kiürítését, s nem kifestetni az egész nappalit, csak azokat a részeket, ahol a fiúk majd megbontják a falat. Azokról a falakról természetesen eltüntetünk mindent, polcot leszerelünk, bútorokat odébb toljuk, s alaposan letakarjuk rögzített nylonokkal. A kis munkaszobát pedig megtöltjük a bedobozolt könyvekkel, apróságokkal, szekrénytből kikerülő üvegekkel, poharakkal, cuccokkal. S a nappaliban is az egyik falat sötétebbre festetjük a maradék Gatsby Blue fantázianevű festékkel, amiből vetettek velem egy nagy dobozzal. Hadd legyen színes ott is egy fal, tűnjék nagyobbnak a nappali.
