"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Az óév vége eseménydúsra sikerült. Voltam - ezúttal teljesen egyedül! - Kilkenny-ben, olaszautó-találkozón. Minden évben tartanak karácsony utáni ebédet/összejövetelt, azon képviseltem a családot, s vittem a köszönet-sütijeimet, amivel a Tipperary kaland óta tartoztam nekik. V. dolgozott, s különben is, már németautó-tulajdonosként nem igazán tarrtozik oda, bár a társaság miatt talán jött volna. A helyszínig Kate, a GPS segítségével letaláltam, de a kocsikat nem láttam sehol, pedig meresztgettem a szemem, hogy Popsika (illetve most már Tommy) feltűnő színét hol látom sárgállani. Aztán odabent megtaláltam a résztvevőket is, az asztalokra vártak, s mondták, hogy a félreeső hátsó parkolóban találom a kocsikat, így átálltam én is oda. Nagyon szépen, ívesen, simán sikerült beparkolnom csont nélkül, figyelő, nálam tapasztaltabb sofőrszemektől kísérve.  A hotel előterében mézeskalács házak és kisvasút a téli jelenet sztárja Az ebéd különteremben folyt, igazán kellemes kör...

Hó ugyan sehol... csak sok eső, és még több szél. Erős szél. Galambbúgás, rekedten. A madaraknak kitett magot kétpofára zabáló gerlék. Erdei galambok. Azok a sokat emlegetett kövérek. Gőzerővel tavaszodik. Végre! *** Vészesen közeledik az új hely, a Slice megnyitása. Naná, hogy az újságból tudtam meg, mert Ray és a főnököm csak olyan ködös célozgatásokkal élt, hogy "talán március közepe", "talán két hét...". Fel kell kötnöm a gatyát, mert ugye, oda is kell majd sütni. Kicsit félek ettől, mert minden péntekem pokolian zsúfolt, nem tudom, hogyan illesztek be oda extra sütéseket. Ők úgy képzelik el, hogy négy torta helyett mindig hatot rakok a sütőbe... Ezekról hétközben kell majd gondoskodni, ha mindenre akarok szakítani időt, mert pl. most pénteken pl. 5 órán keresztül csak dekoráltam, 2 ún. egyedi tortát, és kilenc egyszerűt. De majd csak lesz valahogy, legfeljebb marokszám tépem ki a hajamat. Claire, aki Ray helyett lesz a szakács az Üzemben, néha mutatja...