"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ez ma egészen jó nap volt. Kezdődött ott, hogy ráérősen elautóztam Dun Laoghaire-be, átadni Daphne-nak a sütiket, amiért cserébe ajándékot nyomott a kezembe, sőt, még parkolóengedélyt is adott, ne fizessek az automatánál, majd elmagyarázta nekem a járda melletti parkolás helyes módját - ugyanis sikerült előadnom egy igen bénán elkövetett parkolást a háza előtt, két kocsi között. Aztán a Cakebox nevű cukrászüzletben/üzemben sikerült beszélgetnem az eladóval. Eddig mindig sietett, vagy a műhelyből jött elő, nem mertem zavarni, de most - főleg, amikor megláttam, hogy vannak új rizspapírból készült virágaik - beszédbe elegyedtünk. A végén már a cupcake-ek árairól beszélgettünk, melyik cukrászatban mennyit kérnem egyért. Iszonyat árak vannak. Mármint máshol: ők cupcake-enként 1 eurót kérnek, a dekoráció extra, de az sem túl sok. De említett helyet, ahol minden extrának számít, egy cupcake mázzal, díszítéssel 9 euro...! Kibeszéltük még a válogatós menyasszonyokat, megbámultam egy plexiből ké...

Tegnap csend volt, nagy csend... V.-t elutazott a németekhez reggel fél 6-kor, háromnapos fotózásra. Nem először vagyok itthon egyedül, de mégis, ha tudom, hogy V. nem lesz itthon este, valahogy igyekszem nagyobb zajt csinálni, magamnak beszélek, zenét hallgatok, szól a rádió, csak ne jusson eszembe, hogy este egyedül leszek, ne kezdjek el fülelni zajokra, mint egy ijedt nyúl. S vajon miért zárom az ajtót napközbenre is, amikor máskor sosem szoktam? Tegnap kora este, amikor felhívott az uram, már nyitottam a számat, na, mesélj! De aztán kiderült, csak a vendéglő rövidke menüjéhez kellett segítség. Bámulatos, hogy amikor váratlanul előveszik az embert, hogy na, ez mi magyarul, akkor az ezeréves csekélyke némettudása milyen hamar előjön. Bár a Zwiebel-en elgondolkodtam, hogy hagyma-e vagy fokhagyma... A visszajelzések szerint nem tévedtem nagyot a kajákat illetően. (Hagymát jelent, amúgy.) Aztán két órával később, vacsora után már a hosszabb beszélgetés során sikerült elmesélnie, milyen ...

Jelentem, a számítógépünk feldobta a talpát. Ilyet még sosem éltem át, azt hittem, a nyitott ablakon át kintről jön a zaj, de nem, a mi számgépünk köhögött . Kehe - keh - kehe - keh... kehe... lefagyott az egész, éppen kattintottam valamire, de az egér nem volt hajlandó mozdulni, tanácstalanul néztem ki a fejemből: jesszusom, mit csináltam rosszul?! Mint kiderül, én semmit. Valamelyik merevlemez adta meg magát. Amikor bekapcsoltam a gépet, volt valami figyelmeztető csipogás, de mire megnézhettem volna, hogy mire is figyelmeztet, már váltott a képernyő, én pedig a teregetésből későn futottam vissza - mostanában ugyanis a vírusellenőrzés miatt lassan tér magához a gép, így van időm másra, amíg feltámad. Mire újra a képernyő elé értem, már magától elindított egy programot, de amúgy sem tudtam volna segíteni rajta... Emese, hogyan is szoktad mondani? Valamit mindig tojik a kutya... Szegény V. fújtatva egész este okos weboldalakat bújt, hogy mit lehet majd tenni, de a héten aligha lesz idej...