Tessék, már november van. Ami hideg szelekkel, nagy, átvonuló, igazi leszakadós záporokkal, és a "na még egyszer, csak azért is" lendületével virágzó rózsákkal, virágokkal érkezett. S V. megtaknyosodásával, aminek gyógykezeléséhez főztem a zsidó penicillint, vagyis a vödörnyi csirkelevest, bőségesen zöldségezve.
Reggel hideg van, délben napsütés, néha, az esők szünetében vakító színekkel szemet bűvölő szivárványok.
Az óraátállítással elérkezett az első "sötétben megyek-jövök" napja is. (Erről majd feltétlenül akarok írni egy szösszenetet, hogy milyen pénteken korán odasétálni/autózni a munkahelyemhez, s milyen eljönni a bezárófélben jövő Camden Street-en, hazafelé.) Voltak már kesztyűbe, sapkába burkolózott reggelek. Az Üzem elé menetrendszerűen odaszálló galambok most is jönnek a maroknyi napraforgómagért, maradék scone-ért, de ők a fény szerint kelnek, így most már akkor ott toporognak, amikor megérkezem.Így a reggeli rutin a villanyok/sütők felkapcsolásával kezdődik, majd kaja a büdös dögöknek, csak aztán átöltözés, és kezdődhet a nap.
***
Fura volt nagyon, mert a halottainkra odagondolás tegnapelőtt a piacon, a konyha felmosása közben tört rám. Próbáltam számbavenni őket, s a lista elég hosszúra sikeredett. Főleg, ha eszembe jutottak az elhunyt ismerősök is. Aztán a piaci öregek. Aztán azok az emberek, akiknek hangja, dalszövegei, mozdulatai, alakításai, gondolatai nemcsak kamaszkoromban, de még most is kapaszkodóként szolgálnak. Talán ezért is fura olyan fiatal emberekkel együtt dolgozni, nemcsak nekem, de V.-nek is, mert egészen másképpen nézik a világot, amikor az életük nagyobb fele még előttük van, s mások az ideáljaik: s nem tűnik számukra olyan fontosnak a nyugdíj és az egészségbiztosítás...
Na jó, nem véníteni akarom magunkat, csak a minap olvastam egy érdekes sort, amikor az illető hölgyet a korára az döbbentette rá, hogy rájött, többet jár temetésre, mint esküvőre. Erről pedig eszembe jut, hogy elvileg két esküvőre is hivatalosak vagyunk az elkövetkező félévben, ugyan a meghívók még nem érkeztek meg, csak a rebesgetést halottuk, hogy ott leszünk a meghívottak között. Az ajándék nem gond, minden házasodó ugyanazt a két könyvet kapja, s most már a kiöltözés sem gond, V.-nek van öltönye.
De így is tény, hogy temetésből több jutott ki, mint esküvőből.
***
A szabadság óta volt pár tortafelajánlásom, nagyobb (Üzembeli) megrendelésem, az utolsó heteket pedig a Halloween-i sütés tartotta sűrűn. Kicsit széthullott az otthoni rendszer, nagyobb bevásárlást már igen régen tartottam, holott korábban hetente mentem bevásárolni. A vacsorák is ötletszerűek, rendszeresen fordultam a félóra alatt összeüthető kaják felé. Túlórázás továbbra is van, de nem látványosan. Mégis úgy érzem, szétforgácsolódik az időm, biztos az én hibám, rendbe kellene szednem magam.
A két torta képét felraktam a Facebook-ra, de ide is felrakom. Az első abból az alkalomból készült, hogy lezajlott "The First Intercafé Soccer Tournament", ha jól emlékszem, 5 kávézó vett rajta részt: A Fumbally, a Liliput kávézó, a Happy Pear Greystones-ból, az igen finom kávéiról nevezetes 3fe, és mi. Még a nyári staff party-n szaladt ki a számon, hogy remek, majd csinálok foci alakú tortát a győztesnek, hát kérem, emlékeztek rá... Így csináltam. Fumbally nyert, mi másodikok lettünk. Legközelebb darts-ozni fogunk. Abba már én is beszállok, a focizásra nem mentem el.
A másik tortát még régen igértem meg Caroline-nak, volt kolléganőnknek, neki nemrég volt a születésnapja. Ő nagyon odafigyelve, saját speciális rendszere szerint szokta végezni a mosogatást az Üzemben, valamint egyszer tett egy megjegyzést, ami így végződött: "... even the kitchen sink". Valamiért ez megragadt bennem, és azt mondtam neki, hogy kap tőlem egy mosogató tortát születésnapjára. Nagy élvezettel álltam neki, s ez meg is látszott a végeredményen. Amitől ideges lettem, hogy a főnököm engedélyt kért egy fotóra (megadtam), erre felrakta a Twitter-re a képet, mondván, micsoda jó szórakozás volt számunkra (!) a torta dekorálása, és a "vevő" majd milyen boldogan fogja megenni... Úgy jött le, mintha az Üzemben készült volna a torta. Kicsit ideges lettem, amikor este olvastam a képhez fűzött megjegyzését, de én voltam a hülye, minek dicsekedtem el vele, ha otthagyom a szatyorban, szépen becsomagolva, elrejtve a polcon Caroline-nak, hogy vigye haza, főnököm sosem veszi észre. Legközelebb befogom a szám.
Apropó, a bővítés alakulóban, úgy hallom, lassacskán megjönnek az engedélyek a Tűzoltóságtól. Elvileg minden rendben, csak a kis, körbezárt kerthez kell majd valami létrát csinálni, hogy tűz esetén menekülhessen az alacsony tetőn át az udvar felé a nagyérdemű. Amit nem értek, hogy eddig ez nem volt gond, úgy értem, a papírboltiaknak nem kellett külön létra, van egy vész esetére fenntartott ajtó, ami az Üzemen át vezet kifelé. Ez az ajtó most is megvan, miért kell most még egy létra is? Talán más szabályok érvényesek egy iroda és egy kávézó számára... Híreket nem nagyok hallok, főnököm csak a séffel osztja meg a bővítés dolgait, s néha hallom, amint az építészekkel beszél telefonon. De nagyon-nagyon remélem, hogy az új évben lesz ebből valami, s terpeszkedhetünk.
***
Szombaton odajött az egyik ellenőr a piacon, hogy kifaggasson, mit fogok vinni a piacra, ha megkezdődik a karácsonyi vásárok sora. November 16-tól kezdődik a szezon a piacon. Igértem két dekorált tortát, főleg, mert ki akarok próbálni egy új tortareceptet, ahol a keverék tamarinddal van ízesítve. Azokat hamarosan meg kell sütni, hadd érlelődjenek. Gingerbread figurák, az minden évben adott. Valamint sütiket, de kértem, hadd emeljek árat. Ugyanis eléggé olcsón adtam őket eddig, s inkább az Üzem megrendeléseire koncentráltam, mint a piaci vevőimre. A piac nem az a hely, ahol elszaladhatunk az árakkal. Valamiért úgy gondolják az emberek, hogy egy "country market" olcsóságot kell jelentsen. Hát nem fog. Amennyi időt beleölök a sütik dekorálásába, ha kell nekik, fizessék meg. Főnököm nemrég 1.80 euróra emelte egy darab süti árát... Ez már szerintem enyhe túlzás, de V. szerint fogyni fognak.
Akinek eszében voltam a piacon, az előre rendelt, nem a pulton keresgélte a sütiket az utolsó pillanatban... Pl. az a hölgy, aki minden évben három házat rendel az unokáinak, ő most már október közepén hívott a házak ügyében, s most már Halloween-es sütikért is jelentkezett. Annyiféle új ötletet találni a neten, nálam tehetségesebb sütőktől, hogy nem mondhatom azt, nincs mit kipróbálni. Az év két legsűrűbb hónapja áll előttem, fel kell kötni a gatyát.
November utolsó hétvégéje pl. igen sűrű lesz, két Üzembeli nagy megrendelés miatt. Ami nem gond, inkább legyen megrendelés, mint tétlenül kerülgessem a kiszúrók tömegét. Az első rengeteg gingerbread emberke, és karácsonyi zokni, a Tiffany dublini boltja rendelte a karácsonyi időszakra. Szigorú méretbeli és színbeli előírásokat kell követnem, mert az emberkék csakis a Tiffany jellegzetes zöldeskék (?), kékeszöld (?) árnyalatú sálját viselhetik. Akárcsak a zoknik... Kaptam mellé egy vagy 40 oldalas brosúrát, amely a Tiffany karácsonyi taktikáját taglalja. A sütijeim az "Additional Assets for Seasonal Event Needs" kategóriájába esnek... Aki arra jár, a gingerbread emberkék és a zoknik megtekinthetők lesznek a Brown Thomas-ban, a Tiffany standjánál, november 30-án és december elsején. A vásárlók kapják őket ingyen, illetve dekorációként fognak szolgálni.
Valamint az Üzem meghívót kapott egy nagy karácsonyi vásárra, amire főnököm hópelyheket és hóembereket rendelt. Remek!
Az idei nagy ötletem az ehető karácsonyi üdvlap lenne. Az íves keretű, négyszögletes formát kifejezetten azért rendeltem, hogy ezt megcsinálhassam. Egyszerű mintával díszíteném csak, rövid szöveggel: Christmas greetings from XY family. Kis, cukormázból kanyarított magyalág, vagy fenyőág, néhány színes cirkalom... Ehhez majd még gyűjtök ötleteket.
***
A hétvége a búcsúzás jegyében telt. Egy baráti pár és gyermekeik intettek pát, költöznek Melbourne-be. Idővel megy utánuk a most még igencsak ostobácskán visekedő juhászkutyájuk is. Ez volt a vágyuk, céljuk, az írországi pár év csak megalapozása volt a nagy kalandnak. Újra ott álltam valakinek a konyhájában, szedegetve össze a rám hagyott cuccokat. A megmaradt fűszereket, lisztet, konyhai eszközöket, edényeket... Nem volt jó. Persze, van email, Skype, de Melbourne azért nem a szomszéd megye, ahová csak úgy leugrik az ember. Remélem, minden sikerül, amiben reménykednek!
