Felmondtam
Dobpergés, tratratra, ilyenek. Akinek még nem mondtam volna, annak íme, feketén-fehéren. Felmondtam. November 1-től. Szép, kerek 5 évet töltöttem el (másodszori nekifutással) az Üzemben. Az eszemben volt már régebben, kb. azóta, amióta nincs rendes managerünk, csak kapkodás van, és sok a stressz és a fejetlenség, és pénteki hajtépés. Ez a migrénes mizéria jó alkalom volt, hogy valami konkrét okot lehessen emlegetni, s ne azt kelljen - színesbe csomagolva - azt mondani, hogy nem bírom, vazze. Amint az orvos azt mondta, hogy "take it easy", a döntés megszületett. Végül is már nem vagyok mai csirke, hogy ott egyensúlyozzak, felkapaszkodva a mosogató szélére, vagy székre pattanva, ha el akarom érni a legfelső polcon tárolt liszteszacskókat, tortakartonokat. Főnökömet nem érte meglepetésként, legalábbis szeme sem rebbent, később kiderült, talán azért, mert a kollégáim azt hitték, már vissza sem megyek dolgozni. Talán ő is azt hitte. De visszamentem. Sokszor rákérdezett, b...