Jaj, kicsit kapar a torkom, hőemelkedésem van... A sokadik citromos-mézes teát iszom, pedig ez már nem fog rajtam segíteni. Ráadásul ma este piaci meeting, szó sem lehet korai ágybabújásról. Most, a jegyzőkönyv gépelése közben jöttem rá, hogy én kis hanyag, elfeledtem emlékeztető levelet kiküldeni pár embernek, aki még nem fizetett tagdíjat... Au. Holnap első dolgom lesz postára adni őket, s ma este talán megúszom egy enyhe leszúrással... A gond az, hogy amikor befejeződik - az általában bő lére eresztett - meeting, annyira hálás vagyok, hogy vége, hogy félrerakom a jegyzeteimet, aztán elfelejtem, ha valamit meg kellene csinálni. Cccc.
Alighanem tegnap fújt meg a szél, mert 2 órán át ültünk egy kissé huzatos helyen, egy alacsony fal tetején, ahonnan kiválóan lehetett látni a repülős bemutató gépeit. Trish is csatlakozott hozzánk, és hármasban nézelődtünk, de a program felénél az uram hazament. Az volt a terve, hogy bemegy dolgozni, de a sűrű, be-beragadó forgalom végül elijesztette a szándékától, s otthon maradt inkább. Húzós hete volt, még szombaton is bement dolgozni.
Bray tömve volt. Mindenhol parkolni próbáló autók, családok, babakocsik, kutyák, sétálók, bámészkodók, tömörülők. Jöttek az Air Show-ra. Mi a programot egy paninivel és kávéval kezdtük, majd megvettük a kihagyhatatlan hétvégi újságot. S mivel már nem lett volna idő hazamenni, maradtunk az emberektől nyüzsgő promenádon. Sikerült találnunk egy olyan kert-falat, ami nem kocsma előtt volt, nem volt tömve üvöltöző gyerekekkel, és még látni is kiválóan lehetett. De sajnos, sűrűn beborult, néha csepergett, és egyfolytában fújt a szél, Trish-sel versenyt ásítottunk, borzongtunk. Őt még a jetlag is kínozta, pénteken jött haza San Francisco-ból, ahol rokonlátogatóban volt. Csináltam neki egy csokitortát, macskás díszítéssel, és raktunk a hűtőőjébe pár dolgot, arra az esetre, ha nem lenne kedve kimozdulni a hosszas repülőút után. Legnagyobb megdöbbenésemre a hűtőben gondosan fóliába csomagolva ott van annak a mézeskalácsnak a részlete, amit a családjának csináltam: az integető Santa Claus, a tetőről! Muszáj volt rákérdeznem, pirulva mesélte, hogy még nem volt szíve megenni....
A repülőbemutató nagyon klassz volt, főleg a Blades bemutatója. Indításképpen elrepült a tömeg felett egy HATALMAS amerikai szállítógép, lomha, széles, nagy gép, mint mondták, egyből a következő állomáshelyére ment innen, Trish Dél-Afrikát hallott ki a recsegő hangosbemondóból. Reménykedtem, hátha visszajön még egy körre, de sajnos, nem jött.
El sem hiszem, hogy két órán át szórakoztatták a nagyérdeműt a különféle gépekkel, többek között egy több mint hetvenéves pilóta forgatta, mórikálta az aprócska, szúnyogszerű helikopterét úgy a levegőben, hogy elég sűrűn hangoztak el szánkból a wow, jujj, és ohmyGod kiáltások. De vitán felül a Blades volt a legjobb, legizgalmasabb, őket a nép egy emberként tapsolta meg. Többször kapkodtunk a kezünket a szemünk elé, az ijesztő manővereket látva.
A feszültséget aztán egy kis itókával vezettük le, ültünk az olasz deli előtt a padon, beszélgettünk, bámultuk a tömeget, Trish mesélt a kinti élményeiről... Kérdeztem, érdekli-e a Kerekes Band bray-i fellépése augusztus végén, jó volna, ha hármasban mehetnénk el a koncertre. Semmit sem tudok róluk, de állítólag jók. S mostanában ő sem nagyon mozdult ki, szabadság előtt csak a munkának élt.
Ez volt talán az utolsó kiugróan érdekes esemény a Summerfest-en, lesz majd egy záró tűzijáték, 9-én, s addig még a körhintások, óriáskerekes, bouncy castle-es népek is ott lesznek a parton, a gyerekek nagy örömére.
***
Múlt héten több tortamegrendelésem volt, egy kis torta Trish-nek, egy közepes Daphne fiának, aki most indul majd féléves utazásra, Új-Zélandra, a mázlista, aztán Dél-Amerikába. Tortáját Új-Zéland és Dél-Amerika körvonalaival díszítettem, valamint tenger alól kibukkanó bálnafarokkal, Kaikoura magasságában. Trish-ére, ahogy írtam, macska került, gyöngy nyakékkel és ravasz, összehúzott szemmekkel (Peggy Porschen weboldalán láttam hasonlót, de ott a macska a magas torta oldalára volt felrakva.) Eddigi második magyar megrendelőim, Péter és Ági négyszögletes csokitortájára vajkrémből nyomtam virágokat és körberaktam franciadrazséval. Az első, magyar által rendelt tortát évekkel ezelőtt készítettem még, egy ismerős ismerősének, emlékszem, Fekete-erdő torta volt, akkor még nem volt meg a Világ Legjobb Csokoládétortájának receptje.
A hét híre még, hogy a piac valószínűleg el fogja fogadni azt a meghívást, amit a Festival of World Cultures-től kapott. Ma lesz meeting, holnapra már többet tudok, de eddig négy vállalkozó kedvű tag van, aki sütne és ott állna a pult mögött Dun Laoghaire-ben, a Civic Hall-ban két napon át. Elmeséltem nekik, hogy pár éve a kávézó is kivonult cupcake-ekkel erre a rendezvényre, szintén a Civic Hall folyosóján volt a pult elhelyezve, s az ezer cupcake-ből alig fogyott... Jó idő volt, a népek nem mentek be az épületbe. Remélhetőleg a piaccal ez nem fog megtörténni. A pultot ingyen biztosítaná a rendezőség, nekünk "csak" a termékekről és az árusításról kell gondoskodni. Nagy lehetőség ez, s természetesen reklámnak sem utolsó.
***
Amúgy már úgy második hete nem kell meglocsolnom a virágokat odakint, még a virágkosarat sem, mert minden nap esik. Ez a dunsztos idő még a sütésre is hatással van, a kenyerek tésztájához kevesebb víz kell, mint máskor. Mióta nincs kint az etető, a madarak sem jönnek, legalábbis nem napközben, amikor ébren vagyok. A múltkor szállításkor korán keltünk, s elhúztam a függönyt - máskor nem szoktam -, hát ott viritykolt a kertben jó pár cinke, veréb és a szürkebegy. Főleg a kertecskémben kutakodtak, sok a lehullott levél, de a cserepeket is végigvizsgálták a falon. Nagyon örültem neki, hogy azért jönnek. Kaját továbbra sem fogok nekik kirakni, majd ha véget ér a nyár.
***
Az uramnak sikerült megmentenie az anyagaimat a gépről. Igaz, néhány programból más változat van fent, és a kezelésükkel még bizonytalan vagyok, de megvan minden levelem, file-om, anyagom, fotóm, s ez nagy megkönnyebbülés!
***
Következő alkalommal egy kulináris borzadályról is be fogok számolni, amely a chocolate biscuit cake névre hallgat... De most ideje leveleket gépelni!
