Hahaha, persze, hogy azt gondoltam, hogy mostantól aztán tökéletes tésztákat produkálok. Korántsem. Az első alkalommal a kurzus után elég szépen néztek ki a croissant-ok, büszkén mutogattam őket, szép belsejüket. A kutyának sem kellettek a piacon, egyet vett meg valaki, aztán már zárás előtt vette meg a maradékot egy vevőnk, aki hajlamos sok maradékot megvenni, aztán ha olyan a hangulata, szétosztja az egészet. A kísérője/házvezetőnője/ápolója ugyan hiába próbálja mindig meggyőzni, hogy ne vegyen meg mindent, de ő elég sokat költ. Mondjuk, a kajaféle elfogy náluk, megeszik az unokái, vagy ő maga, de előfordult, hogy a megvett virágcsokrokat szétosztotta a piacosok között.
Szóval nem kellett senkinek a szép croissant, a pain au chocolat ellenben mind elfogyott.
Múlt héten újra nagy lendülettel álltam neki, de most másféle vajjal, s friss élesztővel. Vádolhatnám a vajat a kudarcomért, de nem lenne sportszerű: én szúrtam el. A vaj hidegebb volt, mint a tészta, s már az első nyújtáskor apró darabokra töredezett, szakadozott a két tésztaréteg között. Nem mintha nem tanultuk volna meg, hogy a vaj és a tészta legyen hasonló hőmérsékletű és állagú... Szívtam a fogam, de becsülettel végigcsináltam a folyamatot, s aztán croissant-okat formáztam a tészta feléből. Szépen nyúltak, szépen feltekerve beraktam őket kelni a hideg sütőbe, hogy ne érje őket huzat. Ahogy tanultam, két órát ültek ott, közben elmentem V. elé a reptéri buszhoz.
Mire hazajöttem, a croissant-ok jó alaposan feldagadtak, ahogy egy pék ismerősöm mondta, akkor jók, ha finoman remegnek a tepsin, akkor azt kicsit megráztam. Igéretesen inogtak, haha. De amint hozzájuk értem a tojásos ecsettel, magukba roskadtak itt-ott. Ah, fenébe, túlkeltek. Nagyon-nagyon óvatosan bekentem őket, s gyorsan kisütöttem mindet, mentve, ami menthető. Lett belőlük vacsora. A negyedórával később berakott pain su chocolat-kat még időben csíptem el, azok mentek a mélyhűtőbe. A croissant-ok rendesen felpuffadtak, de aránytalanul nagyok voltak középen, s a formájuk sülés közben szétment kicsit, s nem néztek ki szépen. Tökéletességre vágytam, s habár a méretük nagy volt, de csúnyák voltak, így megettük őket.
De nem is ez a lényeg, hanem más. Sülés közben kicsit erős illat kezdett terjengeni, s amikor befejeztem a sütést, s benyúltam a tepsiért, jókora, az egész sütő alját befedő sárgás foltra lettem figyelmes a sütő alján lévő védőlapon. Kisült volna a croissant-okból a vaj?! Nem, kis foltoktól eltekintve nem látszott alattuk vajfolt (erre is volt már példa). Kivettem a sütőrácsot a croissant-okkal, s jobban megnéztem a foltot... s lassan leesett, mi történt. Van két nem túl merev, de formatartó hajlékony műanyag lapom, s amikor formáztam, leterítettem sütőpapírral, s arra kerültek a croissant-ok. S mivel csak keleszteni szándékoztam, ezen a lapon plusz a sütőpapíron emeltem át a croissant-okat a rácsra.... S be is raktam ezt is a sütőbe. letakarta a sütőpapír, nem vettem észre, elfeledkeztem róla, s mivel fehér, nem látszott a papír alatt. Szétolvadt, átfolyt a rácson, megült a sütő alján. A nagyja lejött a rácsról, de a vékony bevonatot képtelenség lekaparni, így a rács ment a kukára.
A héten ismét próbálkozom, remélhetőleg kevesebb hibával.
Ami ellenben sikerült, ez a kétszínű sütemény volt, a piaci kávézóba csináltam.
Még tavaly rendeltem egy könyvet, amiben ennél bonyolultabb, sokszínű tésztából készülnek a sütirudak, amelyeket lefagyasztva, majd szeletelve kell kisütni, s a szeletelés után tűnnek elő a minták. Állatfejek, érdekes geometrikus minták készíthetők ezzel a módszerrel, nagyon érdekes, de igen aprólékos munkát igénylő módszer. Elsőként - gyakorlatként - ezt a szíves mintát választottam, a Bálint-nap közeledtével, ennek a blognak a segítségével készítettem el. Meglepően nehézkes volt a fehér tésztából egyenletes rudakat formázni, aztán rásimítani a keményre hűtött, tojásfehérjével egymás mellé ragasztott szív-sorra úgy, hogy az ne törjön/váljon szét. Aztán gyengéden hempergetni az asztalon, hogy a rúd szép egyenletes legyen... Majd még próbálkozom. Keményre fagyasztva, négy-öt mm-es szeleteket vágtam belőle, kicsit megduzzadtak a szeletek, de remekül tartotta a formáját mindegyik süti.
Két dolgot megtanultam ennek a viszonylag egyszerű mintának a készítésénél. Mindenképpen zselés ételfestéket kell választani a színezéshez, hogy a tészta ne legyen túl puha és jó élénk színt kapjunk. Nem érdemes hosszú rudat készíteni, ha több sütire van szükségünk, inkább készüljön két rúd, mint egy hosszú. Könnyebb kezelni.
