A világ legnagyobb reptéri váróterme

Ma reggel egyedül szállítottam, V. maradt az ágyban, s igen örült, mert végigaludta az éjszakát, minden gond nélkül. Odakint megdöbbenésemre behavazott/fagyott szélvédő fogadott, emlékeztetve, hogy fel kell töltenem a mosófolyadékot. Egész táblákban jött le a vastag jég a kaparó biztatására. Nagyon hideg szél fújt, s a városból kifelé menet, amikor szembekanyarodtam a hegyekkel, láttam, hogy be van porcukrozva mindegyik. Ugyanakkor az egyik hosszú utca mentén végig virágoznak, tömött sorokban, akárcsak az N11-es mentén, vidám sárga fejecskéjükkel a nárciszok: áldja meg az ég, aki kitalálta, hogy többtucat méter hosszan sokszáz tövet ültessenek el. Tegnap vettem néhány szoros bimbójú csokrot a boltban, hogy legyen valami élénk szín a szobában a betegnek, s délre, a napos kandalló előtt szétdobták szirmaikat, s mára egy nagy sárga gömb virul a vázában. Kinyílt az amarillisz is, s előtte ott zöldellik a kis ír moha, amit egy barátnőmtől kaptam. Hamarosan őt megillető helyre kerül, bár nem találtam olyan üveggömböt, amibe beleültethetném. De tegnap eszembe jutottak a gyakorlatilag sosem használt jókora konyakospoharaink, lehet, hogy az egyikbe kerül majd. A neki szánt (mint kiderült, túl nagy) porcelán ültetőedénybe (a Margaret-től vett "jardiniere"-be) pedig mennek a pozsgások, a Lidl-ből. Láttam már teljesen kivirágzott magnólia-fát, s egy sötétrózsaszín virágokkal borított fát is, egy kerítésfalon hajolt át, valami szilvaféle lehet, a japán cseresznyevirágzást idézte ezen a hideg reggelen. 

A reggeli forgalmon nem érződött a kormány "dolgozzanak otthonról, akik teheti" felszólítása, bár volt telefonáló, aki említette, hogy csak félig van tele a villamos melletti parkoló. A boltban is volt elég holmi. Természetesen, minden műsor a vírusról szólt, a gazdasági rovat, az időjárás és az órakor bemondott hírek, s erről nyilatkozott egy orvos is. A monotóniát csak a rendőrségi hír törte meg, hogy halálra gázoltak egy asszonyt a menekülő tolvajok a járdán. Remélem, a töküknél fogva lesznek fellógatva, ha elkapják őket. Én is a vírusról kérdeztem a szakácsot az Üzemben, mesélte, hogy volt pár lemondott torta, és nem lesz sütőóra egy darabig, de azért tele voltak ebédkor. A wc-ben nagy palack kézmosó, s kérnek mindenkit, hogy kártyával fizessen, érintős módon, ha lehet, s nincs kiszolgálás hozott bögrébe. Nekem is van egy keresztelői tortám jövő hétre, hm... Régi kolléganőmet, aki most egy utazási irodának dolgozik, kéthetes, "önkéntes" szünetre küldte az iroda, fizetés nélkül...

Közben az USA betiltotta az Európából jövő repjáratokat, csak éppen a szigetet (és Nagy-Britanniát) hagyta ki a szórásból, mivel nem vagyunk  a schengeni övezet tagja. Mi értelme ennek, bárki átszállhat Dublinban, ha akar, s van rá pénze és nagyon oda akar jutni. Poénkodtak is a rádióban, hogy a dublini lesz a világ legnagyobb reptéri váróterme. Amerikai ismerősöm erősen gondolkodott rajta, hogy hazautazik idős édesapjához, de tart tőle, hogy nem tud majd visszajönni. S közben leaggódja a fejét, mert mondják mindenhol, hogy az öregekre kell nagyon vigyázni a járvány miatt.

Délután erős Whatsapp-ozás ment a Real Bread-esek körében, kinél hogy ment az a nap, megnőtt-e vagy csökkent-e a forgalom, bezárjanak-e vagy sem, kinél marad nyitva a kávézórész, ki zárja le... A piac is hajlik rá, hogy ne szolgáljunk fel kávét, hadd vásároljanak be az emberek hamar. Remélem, ez holnap délig eldől, jó volna tudni, süssek-e sütit a kávékuckónak, vagy sem.

Ebben a csoportban olvastam, hogy a helyi Tesco-ban verekedés tört ki, bezártak egy időre. De minek? Minden kapható, a rádióban betelefonált egy kamionos, hogy naponta kétszer visz árut, ne aggódjanak az emberek. A tévében megszólalt valami központi ember, hogy mindenből van elég, nem kell pánikvásárolni, s elszólta magát, hogy "bőven futja a kemény Brexit esetére felhalmozott készletekből". Facebook-csoportok és hashtag csoportok alakultak: segítséget ajánlóknak és segítséget kérőknek. A pánik után az emberség is kezd erőt venni az embereken. Az öregeknek erősen tanácsolják, hogy maradjanak otthon, vásároljon be nekik valaki, mert egyrészt jobban megviseli őket a vírus, mint a fiatalabbakat, másrészt, ugye, öregeknek már itt fáj, ott fáj, s az csak súlyosbít a helyzetükön, s ha a kórházak megtelnek (márpedig itt ez előfordulhat, az egészségügy nem éppen a szuperségéről híres), akkor nem éppen ideális egy túlterhelt kórházban feküdni. S az intenzív osztályok száma limitált. Feoldották a tiltást, újra szerződtetnek nővéreket, eddig nem vettek fel újakat.

De a választások után még mindig nem állt fel az új kormány, nem bírnak megegyezni, ki-kivel szövetkezzen... Az egész ország élére valami orvost/katonatisztet kellene állítani, ő tudná, mi a fontos, nem a hatalom feletti huzakodás.

Szerencsére nincs gyógyszer, amire szükségünk lenne, vitaminból még Seattle-ben felpakoltunk, V. is hozott még egy adaggal, decemberben. V.-nek nem kell bemennie március végéig. Tejet hoz a tejesember. Tojás is van elég. Elleszünk. 

Azért egynek önző módon nagyon örülök: hogy az állampolgársági ceremónián még ez előtt az őrület előtt sikerült részt venni. Annak a 60 embernek, aki utazási gondok, és fertőzésveszély miatt nem jött/jöhetett el, áprilisra ígértek pót-esküt. Remélem, megtartják. Intim, szűkkörű lesz, az biztos.

A helyzet fokozódik

Szomszédasszonnyal Whatsappoztunk, ő küldte a Tesco üres polcairól a képet - WC-papírt vett volna, de nem volt. De legalább a gyereknek felhalmozott elég pelenkát, tele vele a szekrényeik alja. Én nyitás után voltam a másik boltban, ott tele voltak a polcok, sőt, még kézmosó is volt. De az alkoholos fertőtlenítő hiánycikk, mint a komolyabb maszkok is. Bár a helyi DIY-boltban igértek szállítmányt, telefonáljak oda nyitáskor, mondták. Ha sokat járnék ki, megtenném.

Nálunk továbbra is megtömve a Vész esetére!-doboz, tisztítószerek beszerezve a piacra, s van elég papírzsepi, és WC-papír, bár V. mindent megtesz, hogy ezeket a készleteket apassza, ugyanis megfázott. Amúgy sincs a csúcson az immunrendszere, minden tavasszal vagy nyáron jön valami takonykór, amin átesik. Gondos összehasonlító elemzést végeztünk magyar és angol nyelvű táblázatok segítségével, s úgy tűnik, nincs szükség tesztre, és orvosra, egy hét, és kifekszi a náthát. (Kopp-kopp-kopp.) Kapja az egészséges kajákat, folyadékot, meleg kaját, vitaminokat, s Manci macska melengeti a bokáját - bár ő a legutóbbi tüsszögés-sorozat után inkább átvonult a foteljébe aludni. 

Nem tudom, lesz-e a piac, mert sűrűn halasztanak mindent, esküvőket, meccseket, a Trinity egyetem online oktat, amúgy zárva. Persze, mindenki aggódik a cégeknél, üzleteknél kieső bevétel miatt, a kisvállalkozók megsegítésére pénzt tett félre a kormány, küldtem is a hírt az Üzemnek, ne adja Isten, hogy szükség legyen rá. Az iskolákat egyelőre nem zárták be, nyilván ők sem tudják, ki vigyázna a gyerekekre, nem mindenki tud itthonról dolgozni. V.-ben felmerült a végleg itthonról dolgozás gondolata, egykori főnöke, akit dolgozni visz reggelente, mert még mindig egymás közeli épületben dolgoznak, el fog költözni máshová, így nyugodtan maradhatna itthon is. Vége lenne a korai kelésnek, nem kellene a parkolóhely, lecsökkenne a benzinhasználat, s sűrűbben tudnán együtt ebédelni. 

Imserőseink-barátaink jobbára otthonról dolgoznak már, barátnőm még nem írt, hogy mi a helyzet a kórházakban, ahol dolgozik. A betegek száma itt szépen kúszik fel, ma nagy ugrás volt, már 43 van, tegnap csak 34 volt, s sajnos, megvan az első halálos áldozat is, egy idősebb hölgy, már meglévő betegséggel. Még csak kicsit aggódom, nyugodtan alszunk, eltekintve a diszkrét szörcsögéstől s a horkolásomtól, de igazán nyugodt akkor leszek, ha V. felgyógyul. Eddig sem nagyon jártunk el sehová, most sem fogunk, minden félre lesz téve. 

Az idő melegedik, a virágok nyílnak, az ország várakozik. S - alighanem fél.

Ajándék volt ez a hét

A kormány kényszer-betegszabadság esetén (self isolation) segélyt biztosít, fizeti még a kisvállalkozóknak is a betegszabadságot. Wow. Egészen el voltam ámulva a hír hallatán. Remélem, ez majd menni fog akkor is, ha több lesz a beteg. Csak ne legyen! Jelenleg 24 van a köztársaságban. Északon 12. A HSE-nek félretett összeg 435 millió euro.

Mindegyre ez folyik a csapból is (hahaha), a gyakori kézmosás fontossága a legfőbb, amit mondanak. Nyomtatható figyelmeztető lapokat lehet letölteni az HSE (Health Service Executive) oldaláról, információhegyek, s végre, végre, lemondták a Szt. Patrik-napi felvonulást is, sok kisvároshoz hasonlóan Dublinban is. Most már megy a rutin: kézfertőtlenítés, amint hazaérek, bevásárlás előtt, után. Ha készpénzzel fizetek, főleg fontos ez, de legtöbben kártyát használnak, s a (jó esetben gumikesztyűs) személyzet is úgy pottyantja kezembe az esetleges visszajárót. Most már V. is a könyökébe tüsszög, ha éppen nem feledi, s most itthonról dolgozik, amíg csak lehet. 

A piacon gumikesztyűt viseltünk, a mosogatógépet használtam mosogatás helyett, mindegyik wc-ben volt fertőtlenítős szappan, s a pulton kézfertőtlenítő. Éltek is vele a vevők. Többen megjegyezték, hogy a piacra szívesebben jöttek vásárolni, mint a vásárlókkal teli szupermarketbe. 

Ma találkoztam egy lehetséges klienssel egy kis kávézó/fonalboltban, ott is voltak fertőtlenítős szappanok. A Facebook-os Piacon sokan árulnak kimérve kórházi erősségű fertőtlenítőt, vagy kézmosót, s a helyi barkácsboltban várják az újabb maszk-szállítmányt. Készül a nép, az a fő. Ugyanakkor a gyógyszerésznél az előttem álló öregnéni ki volt akadva, hogy mi az hogy, az főleg az öregeket fenyegeti ez a betegség, fel volt háborodva, hogy ez mennyire fel van fújva, miért csak az öregeket?! A betegeket? Ő bizony nem fog erőlködni semmiképpen. A gyógyszerésznő biztos ismerte, mert nem erőlködött válasszal, csak megpróbált nem nagyon mosolyogni.

***

Tegnap tartottuk a szponzorainkkal az ünnepi vacsorát, amire lett volna két óránk, az előzetes foglalás szerint. (Az állampolgársági igényhez szükség volt fejenként 3-3 ír barátra, akik mondhatni felelősséget vállaltak értünk, s akiket szükség esetén a magas hivatal felhívott volna, hogy kifaggassák őket rólunk.) Barátnőm, régi munkatársam, Susan és a férje, Robbie, és barátnőnk Trish volt meghíva a vacsorára, köszönetképpen ezért az esetleges kényelmetlenségért.) De 8-kor, amikor elvileg szabaddá kellett volna tenni az asztalt, még a desszerteket ajánlotta nekünk a pincér. S voltak körülöttünk üres asztalok. Nem feltétlenül a vírus okozta lemondások okozták a félig üres vendéglőt, de a nevesebb helyek panaszkodnak, hogy sok a lemondás céges partik esetén, s jaj, mi lesz a turizmusból, vendéglátásból élőkkel. Ezután s talán erre válaszul jött a kormány segély-ajánlata. 

Persze, poénkodtunk kézfogás és puszik helyett könyök-összeütéssel, vagy boka-összeütéssel, de végül csak meleg, baráti öleléseket és arc mellé adott puszikat váltottunk. S kaptunk ajándékokat is, nemvárt, s zavarba ejtően kedves meglepetéseket: egyedi kártyát, amit Susanék összes gyermeke aláírt, s az unokák nevét is ráírták, mint a tucatnyi nevet. Trish-től egy szép egyedi vázát kaptunk, s a kedvenc helyi kocsmánk képét, színes nyomaton, s hozzá egy listát, amelyben tesztkérdéseket tesz fel az ír életről. Utóbbin könnyesre nevettük magunkat, ideteszem, lefordítva talán nem jönnek át a poénok, főleg a vidéki élet gyöngyszemeire céloz, s mint mondta, válaszokat vár!

De a legnagyobb meglepetés egy szomszéd pár ajándéka volt, egy kristály tál. Róluk már írtam, a férfi pap volt, a hölgy apáca, s Brazíliában ismerkedtek meg egy misszióban, és ott házasodtak össze. Pár éve telepedtek vissza ide. Becsengettek egyik este, míg V. confcall-ozott, hogy szeretnének adni valamit az állampolgársági eskünk alkalmából. Néztem, foltos kötényben, tésztás kézzel állva az ajtóban, hogy tessék...? Nagyon megleptek. A nagy szám árult el, a közösségi kiskert jövőjét megtárgyaló, négy fő tartotta értekezleten kottyantottam el, hogy nem leszünk itthon az első kertészkedős napon, mert... Megjegyezte, s átjöttek gratulálni... Nevetve mesélték, amikor az ajándék kenyeret vittem nekik, hogy a férfi, Pat, brazil állampolgár, s a városházán kellett vizsgát tennie: felolvasnia egy passzust a törvénykönyvvől portugálul, majd lemásolnia egy fejezetet a könyvből... Ez volt a teszt! 

Nekünk Trish nem hivatalos, de annál szórakoztatóbb tesztje jutott. Neki is ülünk valamikor!