"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Három dokumentumfilmet néztem meg a héten, s mindhárom különféle mértékben idegesített fel. Olyannyira, hogy gondoltam, kis időre az utált kritikus szerepét öltöm magamra, s megírom, min húztam fel magam. Addig pedig kisülnek a torták. *** Először vasárnap délutáni kikapcsolódásként néztem meg a Winged Migration (Vándormadarak - kösz az infót, Pukke!) c. francia filmet. Régebben hallottam róla, hogy hú-de-jó, s egészen amatőr madarászként kiváncsi voltam, mit ad másfél órában. Kérem szépen, szép képeket gyors szárnycsapásokkal repülő madarakról festői tájak előtt. Azt ad. Technikailag nagyszerű: egészen közel kerül a madarakhoz, láthatjuk, milyen erőfeszítést jelent vonulni kontinenseken át, viharos tenger felett, netán hadihajó fedélzetén kimerülten megpihenve, vagy hóviharban repülni, vagy hullámzó füves mezők felett, öreg anyóka házáig, aki finom falatokkal fogadja a barátságos, de azért még vad madarakat. Akikről csak egészen véletlenül tudtam, hogy darvak, mert rémlett valami a ma...

Az éjjel olyan szél fújt, hogy csak sokára tudtam elaludni. Az ud-varról behallatszott az állandósított Halloween-es "széjjpöjgő"-nk zaja, a szerteguruló műanyag cserepek pattogása a kövön... Volt világ. Még egy cserép nárciszom is odébb költözött, szerencsére nem törtek össze a virágok. *** Ez itt egy keresztszemes hímzés, s a kapcsán szeretném elmesélni, micsoda ostoba liba vagyok. A hímzést még boldogult ráérős asszonyka koromban kezdtem el. Aztán, mint minden, nagy lendülettel elkezdett, kreatív tevékenységbe - kivéve a sütést -, ebbe is beleuntam, s belevágtam egy kisebb hímzésbe. (A lakásban van egy doboz, fonalakkal, vásznakkal, csomóba tekeredett hímzőfonalakkal, kötőtűkkel, mind-mind egy-egy lelkesen megkezdett "projekt" naradványai.) Tegnap kedvet kaptam hozzá, hogy befejezzem, így 9 év szünet után. Hátha valaki megvenné a piacon, belehímzem az ifjú pár nevét, az esküvő dátumát... Nekiláttam a második kék madár kihímzésének, s félóra elteltével rájöhettem...

Lassacskán bepótolom az adósságaimat, elsőként Daphne-val és a tőzeglápi vasutazással kezdeném. A hangsúly az utóbbin lesz. Daphne - mentorom, legfőbb jóakaróm, havernőm - egy LogArt nevű cég egyik tulajdonosa, finn faházakat árulnak Írországban, mondhatni, közepes sikerrel. A közepes siker főleg annak köszönhető, hogy az írek nehezen adnak építési engedélyt "tájidegen" épületekre - és tájidegennek tekintenek mindent, ami nem a) nádfedelű kicsi ház (kihalóban), b) ír farmház (nem divatos), c) egy randa, egyszintes "bungalow" (nagyon menő) Ez utóbbiakkal tele van szórva az ír kantriszájd, teljesen agyoncsapva a vidék szépségét. Az ötvenes-hatvanas években rengeteg ilyen épült, mostanában azért már próbálnak szebb épületekre engedélyeket adni, de ha megnézzük a házakat, határozottan az az érzésünk támad, egyetlen egy építész terve forog közkézen, azokat építgetik kevéske változtatással. Példa bungalow-ra No, de nem is erről írnék, hanem arról, hogy egyik nap Daphn...

No, mik is történtek. Múlt pénteken este elvittük a reptér melletti kocsmába a sütiket a Seal Sanctuary-nek. Teljesen ír volt a rendezvény, mi voltunk ott elsőként, s amikor 8-kor, a kezdéskor eljöttünk, még csak a Sanctuary önkéntesei szivárogtak be a terembe, ahol a rendezvényt tartani óhajtották. Egyiküket sem ismertem, egyikük sem az volt, akivel email-ben megbeszéltem a dolgokat, így otthagytuk a doboz sütit (V. még visszanézett, s állítása szerint a nők le voltak nyűgözve a sütiktől.) Szombaton pedig, akármennyire is siettünk befejezni a kávékuckó takarítását, csak 13.10-kor értünk le a Bray-i tengerpartra, ahol a felgyógyított, aznap eleresztésre odavitt fóka már vígan lubickolt a vízben. Pedig elvileg csak délután egykor kezdték volna a szabadon eresztést, reméltük, hogy ha előtte kis szpícs-et is tartanak, mint legutóbb, elcsípjük még, amint az állat bearaszol a vízbe. Közömbösséget tettetve elmentünk (kétszer) a Sanctuary által kiállított, megvásárlásra felkínált plüss fókabé...