"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Már jó ideje olvasom Pappito blogját , talán már a kezdetektől, amikor még csak készültek emigrálni Új-Zélandra. Amikor idéztem őt, apósom rákeresgélt, s egyszer csak kapott egy üzenetet valakitől, akivel régen együtt dolgozott, s aki ismerte Pappito apját. Kicsi a világ, kicsi Magyarország! Pappito ritkásan ír, de akkor igen érdekeseket. Egy Efi nevű kommentelőjének megjegyzése felkeltette az érdeklődésemet a kommentelő blogja iránt, abba is belenéztem. Efi mintha világjáró lenne, Ausztráliában töltött pár év után most Indonéziában élnek. Ő említette meg egy barátját, Pétert, aki gyalogosan bejárta Japánt északról délre, majd tavaly szintén gyalogosan bejárta Shikoku szigetét egy Gyula nevű barátjával (aki, miután megnéztem az Instagramját, kiderült, 10 évet töltött Dublinban, multiknál). Erről a Shikokun tett túráról tett Efi említést.  Péter magánkiadású könyve igen klassznak tűnt, s ahogy néztem, nem volt számára újdonság egy-egy hosszabb gyalogtúra valami egzotikus ...

A mai Ausztrália-napra készült sütik elsöprő győzelmet, vagyis inkább sikert hoztak: a piacon 11-re elfogyott mind, s rengeteg bankó hevert az edények alján, s kétmaréknyi apró.  Az adakozók pénztárcája elleni attak (= jótékonysági gyűjtés) már pénteken megkezdődött, mert V. is bevitt magával 50 sütit a Félcsöcsűhöz, s kiállt velük a kantinba, gyűjteni. Nagyon értékeltem, hogy képes volt ott állni, s így felügyelni a dolgot. Sajnos, elég kevesen mentek oda, bár ment kör-email. Ellenben később többen is ráírtak, hogy meetingen voltak, most jönnének, van-e süti, illetve hogy már adakoztak is, s erről küldték a screenshot-okat, s kérnének sütiket cserébe. Volt, aki csak később érkezett meg az USA-ból, de már egy hete megrendelte a maga sütijeit...  Összegyűlt kb. 100 euró. A maradék sütiket hazahozta, hozzácsaptam őket a magam adagjához, s pontosan 76 sütivel indultam neki az akciónak. A piacon sajnos nem lehetett háttérnek használni az Edééktől kapott, remek ausztrál mo...