"Bakerman, baking bread"

Kialakult a rutin, amivel most már jó kenyereket tudok sütni. Szerdán reggel V. munkába menetel előtt kirakja Állatkát a konyhapultra. Délutánra  szépen szobahőmérsékletű lesz. Ötkor kikeverem a 3-4 veknihez elegendő tésztát. Este, vacsora után formázom, bekerülnek a hűtőbe. Másnap reggel V. kiteszi őket a konyhapultra, délután hazajövök, és forró kövön kisütöm őket. S az esetek többségében remek kenyerek születnek. A múltkor a piacon egy néni valósággal megdicsért, amiért veszem a fáradtságot, és megsütöm őket, s az imént pedig sms-t kaptam egy piaci kollégától, hogy milyen finom a kenyér, amit vett.

Érdemes csinálni :-)

Ez a munkamenet tolódhat egy nappal, ha szerda este dolgom van, pl. piaci meeting, vagy előadás Dublinban. Olyankor a sütés péntek estére tolódik, de amennyire megfigyeltem, a kenyérnek nem árt, ha kicsit hosszabban ül a pulton, sokkal fontosabb, hogy a kő és a sütő jó forró legyen, sok gőzzel...

***

Ma magyar nap volt... Magyarokkal találkoztam a piacon, két fiatal pár, egyikük kisbabával. Már amikor beléptek, gyanús volt, nem tudom, miért, de az arcukról gondoltam, hogy nem írek, sőt... Jól megleptem őket azzal, hogy odaszóltam nekik, amikor vásárlás után a pult előtt tanakodtak, hogy mit igyanak: "Nyugodtan mondják csak magyarul!" Volt meglepetés. Nem beszélgettünk, dolgom volt, csak néha vigyorogtam oda feléjük, amíg kávéztak. Nagyon fiatalok voltak. Távozásukkor mutatkoztam csak be, ők pedig mondták, hogy Sandyfordban laknak, majd jönnek még. Fura volt az angolul megszokott udvariassági formulákat magyarul hallani!

Este pedig a kedvenc éttermünkben tűnt fel, hogy magyar szót hallok. Két, eléggé kemény arcú férfi érkezett utánunk, majd borozott a pultnál. Az egyikük nevén szólította a tulajnőt, tehát már korábban is összefuthattunk volna vele, ha úgy alakul. Egy idő után már hangosabban beszéltek, akkorra vált biztossá, hogy magyarok. V. bizonytalankodott kicsit, mert fél órával korábban, a telepen köszönt rá egy szerinte hasonlóan kinéző férfira, aki egy kocsiból pakolt ki éppen az egyik tömb előtt, s a vele lévő nő magyarul szólt hozzá. De nem ugyanaz a férfi volt. Ennek keményebb arca volt, rövidre nyírt haja, kis rosszindulattal azt mondhatnám, úgy nézett ki és úgy beszélt, mint a magukat a Kurucinfóban hirdető írországi magyarvédő biztonsági emberek.

Akikről azóta sem tudom, kiktől akarták (akarják?) megvédeni az itteni magyarokat, de hát a nemzettestet idegenben is óvni kell, vagy hogyan.

***

Recept következik. A mostani kedvencem. Némileg változtattam rajta itt-ott, de így is finom, úgy is finom. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, de bevallom, elsőre a forma fogott meg, amiben sütötték. Hurcolásztam a képet a telefonomon, annyira szép. A formát Barcelonában láttam viszont, meg is vettem, s meg is sütöttem benne a tortát, de az a baj, hogy a piacon ezt a fajta cakkos tortát szabályosan szeletelni elég bajos, a szeletek nem tűnnek elég nagyoknak ahhoz, hogy megvegyék őket. Ezért egy lapos, szélesebb kuglóf-formában sütöm, s így kiad 16 szép zömök szeletet. 

 Innen a kép: http://www.johnwhaite.com

A recept tulajdonosa John Whaite, aki 3 éve nyerte meg a Great British Bake-Off-ot. A weboldala nagyon profi, pl. van könyvkritika, letölthető karácsonyi süteménygyűjtemény, és sok érdekes recept, érdemes megnézni. Azóta ezt a süteményt buzgón árulom a piacon, és az Üzemben is megcsinálom, és jókora formában. Érdemes egy-két nappal fogyasztás előtt megsütni, jobban-szebben vágható, nem morzsálódik annyira, ha van ideje összeérni.

250g puha vaj

400g puha barna cukor (én fele-fele arányban használok kristálycukrot és nagyon barna muscovado-t, talán ettől olyan érettebb lesz az íze, ugyanakkor nem lesz édesebb))

2 nagy narancs reszelt héja

2 nagy tojás

300 g író (sima joghurtot használok az Üzemben, úgy is finom)

1 evőkanál (!) vanília esszencia

300 g sima liszt

2 teáskanál sütőpor

2 teáskanál őrölt fahéj (ezt mindig kihagyom, szerintem túlzás ennyi más íz mellé még ez is, de ízlés dolga)

200 g apróra darabolt pekándió (mivel ez csak aranyárban érhető el itt, sima diót használok, a már eleve apróra tört "nem elsőosztályú" dió kilós kiszerelésben megfizethetőbb)

200 g szárított füge (azt, a belül azért még puha szárított fügét használom az Üzemben, itthon friss datolyát rakok bele, de bármelyiket használom, ajánlatos borsónyi nagyságú darabokra vágni őket, hogy később szebben menjen a szeletelés. Ezek a gyümölcsdarabok mennyeien megpuhulnak a süteményben 1-2 nap alatt!).

A sütőt 170 fokra melegítem. A vajat, a reszelt narancshéjat és a cukrot habosra kikeverem a géppel. Hozzáadom a tojásokat, az írót, a vaníliát és simára keverem. Majd a liszt és a sütőpor következik, végül belekeverem a diót és a datolyát (vagy a pekándiót és a fügét). Jó alaposan elkeverem, majd a vajjal kikent szilikon formában sütöm 60-75 percig, tűpróbáig. FIGYELMEZTETÉS: a tortát hagyjuk hűlni legalább 30 percig, de inkább egy óráig a formában. Többször is megjártam, hogy türelmetlenül ki akartam fordítani a tálra, hogy a formájában gyönyörködhessek: szétesett a tálon, vagy darabokban jött ki. Amikor kihűlt, határozott mozdulattal állítsuk a talpára a formát, ki fog belőle jönni a torta. Amikor fémformát használok, nemcsak kivajazom, de ki is lisztezem a formát. S aztán türelemmel várok, míg kihűl...

Népszerű torta a piacon, az Üzemben is gyorsan fogy és ami fő, sokáig puha marad. A múltkor Philadelphia krémsajtból csináltam kevés citromlével, és némi porcukorral öntetet hozzá, de akkor nézett ki igazán szépen, amikor csak leöntöttem tejföllel a szeletet, s bio virágmézet adtunk hozzá egy kis edényben. Idehaza magában esszük.

Legközelebb John Whaite tükörfényes, aranyfüsttel díszített csokitortáját fogom kipróbálni...

In like a lion, out like a lamb - avagy szép márciusunk lesz?

Valahonnan rémlett - talán még általános iskolából -, hogy a legtöbb gaznak hosszú, lefelé törő gyökere van, és a levelei szétterülnek a földfelszínen, elnyomva a körülöttük lévő többi (hasznos) növényt, füvet. 

Erre az emlékre alapozva gazoltam ma a közösségi kiskert virágágyását, de teljesen zavarba ejtett, hogy nagyon sok volt a földfelszínen szétterülő levelekből, s nem mindegyik nézett ki gyermekláncfűnek, amit azért felismerek. Végül csak ezeket túrtam ki, és a két bogáncsot, ami alaposan összeszurkált, hiába is próbáltam óvatosan, csak egy levelüknél fogva felemelni a hatalmas, levesestányér nagyságú területen minden mást elnyomó, tüskés levélcsokrukat.

A kertészkedés nem tartott sokáig. Az esőáztatta talajban félrenyaklott rozmaringot támasztottam fel, kihúzkodtam a tavalyról maradt, elszáradt virágok szárait és kissé bizonytalankodva, de visszavágtam - jó alaposan, ahogy a rájuk akasztott cédulka javasolta - a rózsatöveket, a kiskert bejáratánál. Feltöltöttem a madáretetőt - ezúttal varjúbiztos-módon -, s mire mindezzel végeztem, megint beborult az ég, eltűnt a Nap, fenyegetően sötét lett, s élmény volt kinézni a házak között a tengerre: a kék mindenféle sötét árnyalata váltogatta egymást a látóhatár felé. Mire bejöttem, levettem a kabátomat, megérkezett a havaseső, aztán a sűrűn - de szerencsére csak nedves, gyorsan olvadó pelyhekben - hulló hó. 

Március, tavasz első napja. Ami a mondás szerint rossz idővel érkezik, de majd balzsamos meleggel fog távozni. In like a lion, out like a lamb...

***

A piac megint fel fog vonulni Szt. Patrik-alkalmából, így oda majd sütikkel készülök. Azt hiszem, elveim ellenére ez lesz az az alkalom, amikor már most le fogom sütni az első adag aprósüteményt, s lefagyasztom őket, sütőpapír közé rétegelve. Többször faggattak már, hogy bírja-e a fagyasztást a süti, s mindig csak a vállamat vonogattam, mert sosem került sor fagyasztásra. De ezek után majd saját tapasztalatról is be tudok számolni.

Mint ahogy most már elmesélhetem, hogy a kókuszos kenyér csak félsikert aratott. Szépen megkelt mind a kettő a formában, s a végeredmény egy enyhén kókuszos, se nem édes, se nem savanykás kenyér lett. Pirítva ettük, s főleg akkor lehetett érezni a kókuszízt, amikor az ember levegőt vett rágása közben. Tökéletes (lenne) banánnal, joghurttal, mézzel, vagy az eredeti recept szerinti friss mangószeletekkel, ráreszelt lime-héjjal, lime-lével. Elkövettem azt a hibát, hogy hallgattam egy másik szakácsra, aki azt javasolta, hogy az amerikaiaknál népszerű földimogyoróvaj és lekvár kombinációjával kínáljuk a kenyeret (peanutbutter jelly sandwich). Az érdeklődés langyos volt, nehezen fogyott csak a kenyér, és én még mindig azt mondom, alternatív reggeliként, kalács helyett lenne jó, banánnal, vagy más friss trópusi gyümölccsel, joghurttal, mézzel, kinek-kinek ízlés szerint. Egy adagból két vekni lesz. 900 g-os kenyérhez való, szögletes kenyérsütőformában sütöttem ki őket.

Hozzávalók

7 g-os zacskó porélesztő

2 evőkanál méz

800 g kenyérliszt

1 banán, szétnyomkodva

1 tojás, kissé felverve

400 ml kókusztej

200 g kókuszreszelék

vaj a formák kikenéséhez

mangószeletek, mentalevél, joghurt, méz, lime, netán banán

A mézet és a porélesztőt 200 ml-nyi langyos vízbe keverem, s pár percig hagyom ülni, amíg buborékokat nem vet. Őrnagy úr edényébe belemérem a kenyérlisztet, belerakom a banánt, a tojást, a kókusztejet, a kókuszreszeléket és egy csipet sót. Hozzáöntöm az élesztős folyadékot és a dagasztókarral 15 percig közepes sebességen keverem a tésztát, amíg szépen össze nem áll, és le nem válik az edény faláról. (Kézzel macerásabb: a nedves hozzávalókat belerakjuk egy edénybe, a szárazakat pedig összeöntjük egy gyúródeszka közepére. A lisztes kupac közepébe készített mélyedésbe beleöntjük a nedves hozzávalókat, s ujjainkkal, majd tenyerünkkel egy homogén masszává keverjük az egészet. A masszát egy kissé belisztezett, tiszta felületre rakjuk át, s legalább tíz pecen át gyúrjuk, amíg rugalmas tésztát nem kapunk.)

Az edényt nyirkos konyharuhával letakarom, s egy órán ét kelni hagyom. Utána pár percig átgyúrom, kerekre formázom. Elfelezem a tésztát, két, hosszúkás veknit formázok belőlük, s a vajjal kikent kenyérsütőformába lapogatom őket. Megint letakarom őket egy nyirkos konyharuhával, s egy óráig kelni hagyom őket, vagy amíg a duplájukra nem dagadnak. Közben a sütőt előmelegítem 200 fokosra. 30-35 percig sütöm a vekniket, s ha tompán konganak, amikor megkopogtatom az aljukat, akkor készen vannak. Melegen, vagy később pirítva tálalom őket, a fent felsorolt dolgokkal megpakolva a szeleteket.

*** 

Az itteni TV keresi az ország kedvenc versét. Sokezren küldtek be ajánlott verseket, s a zsűrinek több mint 130 vers közül kellett kiválasztania a tíz legnépszerűbbet. Érdekes volt olvasni őket, de számomra a befutó nem volt kérdéses: Louis McNiece verseit igen szeretem, így azonnal az ő versére adtam le a szavazatomat - nemcsak egy korábbi, Írországról szóló verse miatt, ami a fő-fő kedvencem erről az országról, hanem mert ez a videó is nagyon sokat segített a döntésben. Szerintem igen szép.

(Szavazzatok, ha van kedvetek.)

***

A főnököm elmesélte, hogy a férjének a saját állására interjúznia kell, s hogy mennyire stresszel emiatt. (Megkapta az állást.) Megragadtam az alkalmam egy kis heart-to-heart-ra, és elmeséltem, hogy nálunk mi a helyzet, s hogy mi is stresszelünk, jaj, s hogy akármi lesz is a végkifejlet, áprilisban szeretnénk hosszabban nyaralni menni. S hogy kivenném az egész áprilist, fizetésnélkülire. Nem tiltakozott - bár azóta már vannak jelei, hogy aggódik egy-két torta miatt -, s valószínűleg még többször tudatosítanom kell benne a dátumokat, de azért már beírtam magam "távollévőnek" a megrendelői könyvbe, s majd meg kell beszélnem a könyvelőjével, hogy arra a hónapra függessze fel a fizetésemet. Húsvét hétfőtől a májusi Bank Holiday-ig lennék távol, az kereken egy hónap. 

Az útiterv még képlékeny, de az alábbi térképen látható útvonal nagyjából már végleges. Látnivalók ajánlását szívesen fogadjuk! Pl. máris egy ötlet, hogy Torino mellett Milánóba is szeretnék eljutni, mert Leonardo-kiállítás lesz ott áprilisban...

https://www.google.com/maps/d/viewer?mid=zJlKfAxmZsn0.kqlRb5U0aop0