Noha az IS rémtetteitől hangos a sajtó, én megpróbálok nem aggódni, hanem másfelé fordítani a figyelmemet, szó szerint. Mostanában szerencsére tiszták, felhőtlenek az esték, lehet bámészkodni az égre. Az Astronomy Ireland mobiltelefonos szolgáltatásának hála, mindig tudom, mikor jön az ISS, vagyis az International Space Station. Október 8 és 27 között lehet szépen látni a szigetről, megsüti a Nap, volt, hogy egyik este kétszer is láthatóan vonult át az égen. Pittyen a telefon - két órával a várható érkezés előtt. A jelzett időben pulcsi-cipő fel, s kimegyek a ház elé, ahol a kissé temperamentumos utcai lámpánknak köszönhetően legtöbbször sötét van. Besétálok a "green" közepébe, beállok a fák árnyékába, hogy ne zavarjon a többi lámpa fénye, s várok. Dél felé fordulok, s azonnal feltűnik a fényes valami, határozottan húz el nyugatról kelet felé. Sajnos, a messzelátó nem elég hozzá, fényes pötty csak, de annak jól látható. 20-án este ún. "space chase" lesz, szállító űrhajó közelíti meg, akkor lenne érdemes egy jobb távcsővel megnézni, ahogy az egyik gép megközelíti az űrállomást. Testvérem remek távcsövével (maga készítette!) már néztünk egyszer űrállomást Sopronban, így amikor most izgatottan tervezgettem az első nézelődést, V. csak a a vállát vonogatta: "been there, done that... " Azzal a távcsővel igen klasszul látni lehetett az űrállomást szárnyait.
De még így is varázsos.
***
Egyik "csapás" után jön a másik. Még egy rivális kávézó/vendéglő fog nyílni a közelben, ezúttal a Camden Street-en, az egyik piabolt helyett nyílik majd egy új hely, gyakorlatilag a Daintree épületével szemben. Állítólag hátsó, kiülős terasza is lesz... Nálunk mától új menü van, s szigorú instrukciókat kaptam a sütemények dekorálását illetően. Csak természetes dolgok jöhetnek szóba, semmi színezett cukordara, vagy cukorvirág nem kerülhet rájuk, csak ehető dolgok, magok, virágszirmok, gyümölcshéj, ilyesmik. A rendelt tortákra továbbra is kerülhet persze cukorvirág, s továbbra is kilószám használom a cukormázat, most pénteken 4 kiló fogyott 3 rendelt nagy tortára...
Mivel Sister Sadie nincs még nyitva hétvégenként, a szombati nap igen sűrű volt a kávézóban. Ez némi reménykedésre ad okot. De a reggelek továbbra is csendesek. Nagyon is azok. Csináltam Limara-féle vaníliás brióst, nagyon büszke voltam rájuk, de sajnos, nem fogyott olyan jól, mint vártam, azt hiszem, hármat-négyet adtunk csak el? Ellenben a kollégáim és V. boldogan ették meg a megmaradt briósokat. Ha a forró sütőbe visszarakom őket egy-két percre, újra igen finomak és puhák lesznek, főleg, ha egy kis forró tejes bekenéssel is rásegítek. A recept remek, de Paco szerint jobb lenne, ha lenne benne némi töltelék, apróra darált dió vagy netán csoki... Mert az írek(és a spanyolok?) mindent édesen szeretnek.
***
Szombaton délután nagy kertészkedés folyt a közösségi kertben - kezd kellemes, belakott külseje lenni -, új ágyás készült, amihez buzgón hordtam a földet (abban a hiú reményben is, hogy ez segíti a fogyásomat). Hárman voltunk összesen, Hannah, Jono és én, valamint néhány apróság, akik buzgón locsolták a fóliasátor ágyásait. A paradicsomok még mindig lelkesen pirosodnak a teljesen dzsungelszerű ágak között, paprika is érik, s egy újabb nagy tökre tettem szert. (Az első tökből, ami három hétig várt a konyhában a végzetére, sikerült egy jó főzeléket készítenem.) Volt egy szép, zöldmintás, csíkos tök is, amit nem volt képem elhozni, nehogy mohónak tűnjek, s ez hiba volt: ma reggelre valaki összetörte, darabjaira hullva hevert a földön, s mint kiderült, spagetti tök volt! Ezzel az eddig számomra ismeretlen tökfélével Claire, a séf ismertetett meg: sülés után a tök húsa hosszú, spagettiszerű szálakra húzható szét, az íze finom, vajas, krémes, anélkül, hogy különösebben ízesíteni kellene.
***
Megrendeltem a mini kerti házikót... A réginek, ugye, a beszakadás előtti állapotban van a teteje, a ráterített fóliában egyre csak gyűlik a víz, amit a madarak imádnak, lehet belőle inni, de ettől még nem néz ki szépen. Most már az alja is bomlófélben, az elmúlt években megártott neki az alapzat nélküli, talajon álldogálás, egyszerűen szétrohadt, háta nincs, egyszer (kétszer) már a parkányok is elkezdték belakn - ugye, volt az a kis afférom velük pár éve. Mostanában többször fog el kétségbeesés minket a lakásban lévő penész/ócska fűtés miatt, ezért V. húzta is a száját, hogy minek költünk ilyesmire, ne vegyünk olyat, ami nem mozdítható, de valahogy az van bennem, hogy még elég sokáig fogunk itt élni ahhoz, hogy megérje. Hogy rendezettebb legyen a kert. Most már csak arra kell rávennem kertészkedő lakótársaimat, hogy a közelgő Halloween alkalmából rakjunk tüzet a kiskert tűzrakó helyén, s azon én nagyon szívesen feláldozom a régi házikó falait.
A tervezett helyéről még el kell takarítanom a régi, jobbára gazzal teli cserepeket, edényeket, s ki kell ürítenem a régi házat... Azt hiszem, legelőször is veszek egy pár, ipari vastagságú gumikesztyűt...
***
Nem múlthat el nap macskás kép nélkül, íme, két "kicsiállat" a telepről, a fekete a múltkor simán beugrott a nyitott az ablakon, s végignézte a lakást, s kis vöröst pedig már többször dögönyöztem meg itt, a kertben is: karcsú, hosszú állat, s annak ellenére, hogy lány, olyan furán megy, mint egy medve, akinek valami különösen nagy lóg a lábai között. Igen mulatságos nézni, egyáltalán nem "nőises"! Remekül elkergetőztek itt a múltkor a gyepen, akkor fényképeztem le őket.
***
A hétvégére Susan barátnőm kisebbik fiának, Colm-nak csináltam tortát, Elvis-es dekort kért. Gondoltam, itt az alkalom, hogy a sakktáblatorta-sütőedényt kipróbáljam. Ugyan nem kérték a belső mintát, én meglepetésként szántam, mert a 30. születésnapja volt, és annak idején meghívott a 21. születésnapi bulijára (itt az számít jelentősnek, ekkor lesznek hivatalosan is nagykorúak az írek.) Gondoltam, ez a meglepetés lesz az én születésnapi ajándékom, a kártya mellé.
A doboz fotóin remek, szépen elkülönülő rétegekkel rendelkező, valóban sakktábla mintájú torták láthatóak, de mondanom sem kell, az enyém nem lett ilyen pontos és szép, mint a képen. Pedig nagyon vigyáztam, az elkülönítő vázat lenyomtam, nem folyt alatta össze a tészta, az egyes torták súlyát is kimértem, mennyi kerüljön egy-egy formába... Mégsem lett szép. Amikor - lassan, igen óvatosan -, kiemeltem az elkülönítő vázat, rengeteg tészta ragadt rá, így másodszorra alaposan beolajoztam, de sajnos, ez sem segített. Gyakorolni kell még, vagy másféle tésztával kísérletezni? A weboldalukon szereplő receptre mindenki azt írja, hogy borzalmas az íze, így én saját recepttel próbálkoztam, amit cupcake-ekhez használunk az Üzemben. De így sem lettek egyenesek az elválasztó vonalak, oldalt egymásba folytak az rétegek... Az egyszerű, de mutatós birósok jobban sikerültek!
