Míg az amerikaiak ír marhahús után vágyakoznak, addig az ír tenyéztők a galíciai illetve a baszk metódust szeretnék követni, mert az ottani hús bizony finomabb. De miért? Mit csinálnak másképpen a galíciaiak, mint az írek? Négy lelkes férfi, farmer, marhatenyésztő, szakács, hentes összeállt, hogy megfejtse a titkot, nem a baszkokét, hanem a galíciaiakét, mivel a két terület éghajlata nagyon hasonló (sőt, a nyugat-írországi és a galíciai emberek vérének elemzése szerint a szó szoros értelmében vérrokonságban állnak egymással). Apránként mindenre fényt derült, de összehasonlításképpen először is hozattak egy "vaca gallega"-t levágva, aztán ment a sütés, kóstolás, s bebizonyosodott, hogy a galíciai módra tartott tehenek húsa bizony finomabb az írekénél.
Az 1990-es években dúló száj- és körömfájás óta az ír teheneket legkésőbb 36 hónapos korukban levágják. A tejelésben, borjaztatásban kiöregedett tehenek állateledelként, vagy darálthúsként végzik. Nem így a baszkoknál: ott bizony a tehenek évtizedes kort is megélnek, s amit itt vén marhának titulálnának (haha), az ott nagyra értékelt húsállat. Ott bizony van értelme annak az angol nyelvben használt mondásnak, amit a nyugdíjaskorú emberekre mondanak, akik már csak feleslegesen molyolnak a munkahelyükön: It's time to put him out to pasture. Ideje kirakni őt a legelőre. Csakhogy Galíciában még a legelőre kirakott öreg állatnak is van haszna, itt már csak felesleges nyűg az öreg marha. Pedig...!
Galíciában, akárcsak itt, szabadon legeltetik a marháikat, s a teheneket nagyobbra értékelik a bikáknál. A tehenek ugyanis hájasabbak, a szó jó értelmében, húsuk szebb, puhább. Az idősebb tehenek húsa sötétebb, szebben szövi át őket a zsír, márványozottabbak, mint a bikáké.
Hogy a galíciai húshoz hasonló finomságú sztékeket süssenek, a húsokat sokáig érlelték: átlagosan 36 napig, szemben az itt megszokott 21-28 nappal. De akadt olyan galíciai sztékszelet, amely 70 napot töltött száraz érlelésben. A szeleteket borsos áron a kísérletben résztvevő vendéglős vendéglőjében szolgálták fel, nagy sikerrel. Őket továbbra is az érdekelte, hogyan lehetne a galíciai hús minőségét ír tehén húsából elérni. Ezért a környékbeli farmerektől olyan idősebb tehenet akartak szerezni, amelyik többször ellett, mert az ellés nyújtja az állat izmait, és rugalmassá, puhábbá teszi őket. A szokatlan kéréssel szembesülő farmerek közül egyik sem vette őket komolyan. Végül privát úton kérdezősködve találtak egy 72 hónapos tehenet, de a vágáskor hamar kiderült, hogy a húsa nem érdemes kísérletezésre. Ekkor jöttek rá arra, hogy a tehénen nem volt elég zsír, nem volt elég kövér, így esett választásuk legközelebb egy nagyseggű, kövér tehénre, ahogy azt már a galíciai farmerek korábban is tanácsolták nekik.
A vágóhídi embereknek megvolt a maga véleménye a kísérletről, ők még sosem vágtak húsmarhaként tejelésre tartott teheneket, de végül megtörtént a korábban legelőn tartott, ellésből kivett brít fríz tehén és összehasonlításképpen egy Angus tehén vágása. Ezeket az ellésre már nem képes teheneket általában ilyen korban a vágóhídra küldték, húsukat állateledelként és hamburgerhúsként felhasználva. A kísérleti ír tehenek tartásával megbízott farmer levágásuk előtt a brit frízt legelőn legeltette, a füvön kívül némi kukoricát kapott naponta, s 70 hónaposan került végül a vágóhídra. A tetem két hétig lógott előérlelésen, majd kettévágva, a gerincétől megfosztva került a száraz érlelőbe. Itt az érlelés minden lépését kontrollálni lehet, a levegőben lévő nedvességtől kezdve a hőmérsékleten át. Itt további 45 napot érlelődött a mintaállatok húsa.
A sztékek só-bors nélkül sültek meg (akárcsak az a bizonyos Casa Rufo-beli szték), némi vajjal, babérlevéllel és kakukkfűvel, fűszerezést sütés után kaptak. Gyönyörűen kiolvasztották magukból a zsírt, s a kóstolók szerint a fríz volt az ízletesebb, még a hája is finom volt. A kísérletezők megegyeztek abban, hogy a fríz húsa sült meg hamarabb, húsa puhább és ízletesebb volt. Egyszerűen csak másként kell kezelni az állatokat, mint eddig, hagyni kell őket tovább élni, legelni, húsukat tovább kell érlelni, s olyan minőségű húst produkálnak majd, mit a galíciai, vagy a híres wagyu marhák. De az áruk némileg olcsóbb lenne, mint ezeké. Alapjában véve az ír hús - helyesen kezelve - van olyan jó minőségű, mint az importált galíciai húsok.
A farmereket, a henteseket és a vendéglősöket is meglepte, hogy a tehenek húsa menyivel finomabb és ízletesebb, mint a fiatalon levágásra ítélt marháké. Egyelőre még csak kevés helyen, de itt-ott már kaphatók online ezek a galíciai metódussal tartott/érlelt húsok.
Aki pedig hasonlóan finom sztékre vágyik, s bírja a pénztárcája, annak íme néhány cím, ahonnan megrendelheti a húsait: wagyu.ie, donabatedexter.ie, vagy Instagramon metcalfeparkbeef. Karácsonyi ajándéknak vagy születésnapra nem utolsó ötlet húsevőknek!