"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Családunkban Apu az, aki nehezen válik/vált meg dolgoktól. Majd valamire még jó lesz az az izé. Talán már meséltem, hogy egyszer régen különböző háztartási dolgok papírdobozai hónapokig gyűltek a szekrény tetején, aztán egyszer szoborrá ragasztotta őket össze, s még címet is kapott az alkotás: Fogyasztói Társadalom Numero Uno. Az alkotás sokáig porosodott a szekrény tetején, aztán alighanem a kályhában végezte. Egyik kedvenc írónőmnek van egy regénye, amelyben a főhősnek ki kell üríteni a családi házat. Segítségül hív egy nőt, akinek az ilyen szelektálásos nagytakarítás az üzlete. Azok a bekezdések, amelyek leírták, hogy a nő szépen apránként hogyan vág ki minden általa feleslegesnek ítélt dolgot, no, az nagyon megviselt. Hogy ez milyen nehéz. Megválni dolgoktól. Engem is ezzel vert meg a sors. Nem csak hogy nehezen tudok befejezni egy vitát, okoskodom, rágódom rajta, és még az utolsó szó után is mondanék valamit, de a dolgoktól, tárgyaktól sem tudok megválni. "Valamire j...

Rosszul adtam meg egy receptet, amit még a nyáron raktam fel. A krumplis zsemléét ... Annyira ostoba vagyok... Mentségemre, hogy egy videóról másoltam le a hozzávalókat, aztán átmásoltam egy füzetbe az egészet, ahol elosztottam a hozzávalók mennyiségét, hogy 12 darabra való legyen, s amikor beírtam a végleges helyére a receptet, kimaradt egy fontos alkotórész, a vaj... Hónapokon át úgy sütöttem a zsemléket, hogy nem volt bennük vaj. Így is ízlett az embereknek, legtöbbször elfogyott, de ez nem mentség a hibára. Soha még nem írtam le úgy receptet, hogy kihagytam volna belőle valamit, főleg a blogon nem, most ez is megtörtént.  Most szombaton már vajasan sültek a zsemlék, szépek lettek, de nem maradt teszteléshez példány, mert elfogyott mind a piacon. Csak sejtem, hogy a vaj javított az ízükön, állagukon. *** Írtam már a véradási kísérletemről . Decemberben elején sms-t kaptam, hogy ismét lesz véradás, menjek. Nahát, gondoltam, remek, akkor talán megfeleltem a kritériumo...