Nagyanyám sodrófája
A sok meló miatt ma muszáj sütnöm, előre dolgoznom. Amíg V. az éppen esedékes F1-et nézte, addig gyorsan nekiálltam kisütni a mézeskalács embereket holnapra. Mondta, mennyi van még hátra a versenyből, utána mehetünk, sétálni. Így sietősre vettem a munkát, hogy mielőbb mehessünk, ne kelljen várni, és közben bosszankodtam, mert a tészta hol itt, hol ott tapadt a műanyag sodrófámhoz. Kis ficaknyi darabok csak, de mégis. (Igen, műanyag fehér sordófám van, a háziurunktól örököltem, elég érdekes darab, mert mintha préselték volna, olyan, itt-ott éppen csak észrevehető gyűrődésekkel az anyagban. Amire tapadta a tészta.) Nem akartam a tésztát lisztezni, mert attól csak megkeményedik, inkább a sodrófára tapadt darabokat töröltem le, egyre ingerültebben, megfogadva, nem először, hogy beruházok egy fa sodrófába. Töprengtem azon, hogy vajon árulnak még ilyesmit errefelé, mert nem emlékeztem, hogy láttam volna... S ha igen, hol kapok, melyik konyhás boltban? A megoldás szó szerint ott...