Nem volt net két és fél napig, ezért volt csend, ellenben a kötött sálszerűséggel jól haladtam :-) Mire az első felét megkötöttem, már egyre szebbé váltak az elején még görcsös igyekezettel kötött minták, és egyenletes lett a csipkeminta. Ha befejeztem, megtanulom még a blokkolás menetét is, s utána nekivághatok az első, eladásra szánt darabnak.
Amúgy élménydús hétvégénk volt. Először is a telefonom szombat reggel félig-meddig megadta magát, egyes funkciói-gombjai nem működnek, így csak mindenféle trükkel tudok sms-ezni, hívást végezni.
Vasárnap aztán Alfa-meet-re mentünk, ezúttal Killarney-ban találkoztunk a többiekkel, akik jobbára Cork-ból jöttek. Alig másfél órát késtünk, de legnagyobb meglepetésünkre a fiúk még csak akkor gyülekeztek a találkozóként megjelölt parkolóban, amikor mi "beestünk" a városkába. Pedig már meg voltam róla győződve, hogy régen elindultak a közös autókázásra, amit a Healy Pass felé terveztek.
De mivel másnak is gondot okozott a korai kelés, mindenkit megvártak, s együtt indultunk el. Még az időjárással is szerencsénk volt, csak a Beara-félsziget felé borult be, addig sütött a nap, lehetett gyönyörködni a fuksziák élénk színeiben az út mentén.
Killarney tömve volt turistával, de szerencsére nem sok buszt-lakókocsit kellett kerülgetnünk a hegyeken át. Micsoda csodaszép vidék! Egyre csak mondogattuk egymásnak V-vel, hogy "ugye, emlékszel, amikor..?", "S akkor, amikor...?" Mert jó párszor jártunk már errefelé, kettesben is, de jobbára látogatókkal. Olyan sokszor, hogy néha már egybemosódnak az emlékek, mikor, kivel, hogyan is voltunk itt, s mik történtek velünk.
Sajnos, a késő délutáni közös evészetre már nem volt időnk, haza kellett érni, így a fiúkat Castletownberehaven-ben hagytuk, a maradék sütikkel együtt, s igyekeztünk haza, a meccsre. Valahogy olyan hiányérzetem volt a meet után, mert jó, jó volt a látványos útvonal, a keringés a hegyi utakon, de nem volt tartalmas a találkozó. Legközelebb az ilyet úgy kell alakítani, hogy legyen benne valami látnivaló, amit rohanás nélkül, ráérősen meg lehet nézni, s nemcsak egy félórás hegymenet a célja az oda-, és vissza is 3-4 órás vezetésnek. Ahhoz egy kicsit sokba kerül a benzin :-)
Castletownberehaven kikötője
***
Hétfőn aztán mindjárt reggel, munkába menet nekimentek Böhömnek hátulról. Mint írtam, megint egy nő, aki nyilván nem figyelt, mert az uram már majdnem kihajtott a körforgalomból, amikor a körforgalomba behajtani akaró csaj oldalról-hátulról nekiment. Szegény Böhöm, most megint szereldében. Igaz, hogy a biztosító mindent fizet, csereautót is adtak (eszméletlenül mocskosat, és cigifüstszagút, jelentette V.), de azért rendkívül bosszantó, hogy mindig becsúszik valami a kocsival kapcsolatban.
***
Ez pedig egy anyamókus. Hétfő reggel megvádoltam Maskát, hogy ő túrja fel itt-ott a kertet, kakálási szándékkal, néhol a virágokat is kifordítva. De délután érdekes dolognak voltam tanúja, miután azonnal rehabilitáltam Maskát. Ugyanis nem ő (vagy nemcsak ő), hanem ez a mókus túrt magának kis gödröket a virágágyásban, majd beléjük hempergett. Mint aki fürdik. Kapart egy gödröt, majd, amikor elégedett volt a mélységgel, belefeküdt, és fordult benne egy-kettőt, mint Malacka, amikor vissza akarta nyerni a szép, egészséges színét. Aztán lerázta magáról a földet, felfáradt az etetőig, s hosszan táplálkozott. (Igen, Pukekó, még nem oldottam meg a mókusbiztos etető dolgát, bár már találtam egy ügyes szerkezetet az Amazonon, ami talán beválna.)
Egyáltalán nem félt, a száradó ruhák méternyire lengedeztek tőle, sőt, engem sem bánt, amikor kiültem az ajtó elé, s lefotóztam párszor. Míg az etető előtt, hátsó lábain lógva eszegetett, akkor vettem észre, hogy nőstény, mert az összes csöcse elég láthatóan ki volt szopva, szóval kicsinyei vannak. Amikor felült a falra, hosszan szemeztünk, majd ráérősen távozott a szomszéd shedjének tetején át az elhagyatott kert bozótosába.
Jó vaskos, jól táplált egyed volt. Gondolom, a környéken senkinek nem mókusbiztos az etetője...
***
Bray városi tanácsa óriási előrelépést tett, felállítottak egy telefonszámot, amire fel lehet iratkozni, s akkor sms-esben értesítést kap a jámbor polgár, ha valami gond van, pl. közeledő áradás, vagy megint forralni kell a csapvizet. Rögvest feliratkoztam rá, az ilyesmi sosem árt. Facebook és Twitter oldalt is ígértek.
Valamint ma felhívtam a festőembert, hogy jöjjön, s mondja meg, mennyiért újítaná fel a lakásban lévő ablakok, külső ajtók lakkrétegét? A management company erősködik, hogy ezt a lakóknak meg kell csinálni. Kriminálisan néznek ki a nyílászárók, kívül pereg róluk mindenhol a lakk, kivéve a bejárati ajtót. Talán az azért van jobb állapotban, mert nem éri annyira a napsütés és az eső...? Nem rajongok a mesteremberekért, de ennek is meg kell lennie.
