Ebben a váratlanul meghűvösödött időben Asturias-nak már csak az emléke él, most próbálom a fotókat feltölteni a Picasawebre. Ettünk fabadát (az ottaniak mindenféle "disznóságokkal" dúsított babgulyása), ittunk rengeteg cidrá-t (cider, almabor), ettünk jókora steak-et (mármint én, V.-nek sajnos, nem jött össze a steak-evés, mert a megkedvelt Casa Rufo-ban nem volt az utolsó esténken hely). Rengeteget autóztunk a hegyek között, fürödtünk egyet az óceánban, s jobbára néztünk kifelé a fejünkből, és próbáltuk befogadni a táj szépségét. Ide is felrakok pár jellemző képet, majd.
Az időnk remek volt, kétszer esett csak, akkor is jobbára éjjel, és még a hegyekben sem kellett nagyon beöltözni. Sőt, rendszeresen bőven húsz fok felett járt. Az elég hamar kiderült, hogy a Picos de Europa igazából annak élmény, aki nem rest kirándulni, és felmegy a hegyi ösvényeken a vadonba. A falvak, városok viszonylag kicsik, erősen kihegyezve a turizmusra, a helyi jellemző termékeket/terményeket igen sok helyen árulják erre szakosodott boltok. Ritkásan lakott hely, rengeteg túraútvonallal. Még így, kényelmesen autózva a remek utakon is láttunk keselyűket, sast, egy gyalogösvény mellett madárritkaságot. S az egyik kis faluban, a kocsma előtt izgatott férficsoport nézett valamit egy jókora messzelátóval. Hogy mi lehetett, csak találgatni tudok, de egyikük utána farkasüvöltést utánzott, sörével a kezében. Elképzelhető, egy farkast néztek a hegyoldalban? A hegyek között akad...
Első és utolsó esténket Bilbaóban, illetve Getxo-ban töltöttük. Sikerült megint elmenni - nem is egyszer -, a Bar Arantzale-ba, V. kedvenc getxo-i bárjába, pintxo-zni, s csak ülni a teraszon. A szemközti házban még megvan az öreg néni és a kis kalitba zárt énekesmadár.
Bilbao-ban a Puppy-t a Guggenheim előtt éppen állvány takarta, az odavitt virágföld mennyiségéből ítélve alighanem a virágok "felújítása" folyt. Bogival sikerült enni a Guggenheim felkapott - turistákkal mindig tömött - vendéglőjében, ahol V. megismerkedett az ökörfarokhús isteni ízével, ezúttal nem csak gulyás formájában, ahogy én szoktam neki készíteni.
Mindent olcsóbbnak találtunk, mint Írországban, s a szállásdíjak jelentősen olcsóbbak lettek szeptember végétől, amikor már lefut a szezon. Szállást találni sosem volt gond, de az ételek/éttermek nem olyan fergetegesek, mint Baszkföldön. Vagy csak a szezon végeztével feladják az erőlködés.
Sajnos, ez az egy hét elég hamar elfutott, s hazaérkezés után másnap már munka volt megint. Semmi sem változott, illetve - egy, a papírboltot érintő botrány miatt úgy néz ki, hogy az irodák, és egyéb helyiségek megüresedése* miatt a korábban csak rebesgetett terjeszkedési lehetőség megvalósul számunkra: az Üzem (ha, HA összejön) megkapja - persze, bérleti díjért - a konyha mögötti területet, s vele azt a környező épületektől teljesen körbezárt kicsike belső udvart is, amelyhez eddig csak a papírboltiak fértek hozzá. Ott van fügefa, aminek terméséből már ettem, vannak cserepes növények, paradicsom, igazi kis oázis, közepén asztallal, székekkel. Hú, ha az az Üzemé lehetne! Noha a háziúr, Paul még nem írt alá semmit, csak ígért, főnököm már erősen szervezkedik: belsőépítész barátnője, Sarah terveket készített, a román handyman, Daniel már leült vele megbeszélni, mi mindent kellene átszerelni, megmozgatni, és titokban és igen reménykedve mindannyian nagyon drukkolunk, hogy a tervek megvalósuljanak: egyrészt mindannyiunknak nagyobb helye lenne, nem lógnánk egymás szájába, nem kellene folyton átesnem Ray hosszú és csontos végtagjain a sütő felé menet, és lenne SOK hely a cuccaimnak. S a torták biztonságos tárolása is megvalósulna! S lenne még pár új asztal! S lenne hátul egy kis leülős rész, ahol privát összejöveteleket lehetne rendezni, kibérelhető, születésnapokhoz, vacsorákhoz! De a munka falak lebontásával, pultok áthelyezésével jár, igen nagy meló, amit érzésem szerint a főnököm még nem igazán mért fel, mert azt hiszi, hogy kész lenne 4-5 nap alatt. V. már felajánlotta, hogy jó fizetésért eljön hórukkembernek :-)
***
A másik nagy újság, hogy az örökké buzgó Hannah, aki itt a telepen folyton a közjóért munkálkodik, megpályázott és elnyert egy jelentősebb ösztöndíjat egy közösségi kert kialakítására. A tervet úgy adta be, hogy a telep melletti (és a mi kertünk mögötti) walled garden-t újítanánk fel belőle, amihez előzőleg a kert tulajdonosa hozzá is járult. (Ő az a tulajdonos, aki évek óta egy öregek otthonát akarna építeni a telep melletti területen, de a munka folyton csak halasztódik. A walled garden - mint kiderült - nem lenne felújítva az otthonban élő kisöregeknek. Ezért gondolta, kiadja nekünk.) Sajnos, a bank, aki a pénzt adta a tulajdonosnak, a földterület évekkel ezelőtti megvételéhez, megvétózta a bérbeadás ötletét, legalábbis ezzel jött vissza a tulaj, így a walled garden átvétele kútbaesett. De addigra már Hannah kezében volt a csekk... Ma reggelre összehívta azt a pár lelkes embert, akik évekkel ezelőtt egyszer már belevágtak egy kiskert kialakításába, ami aztán szépen be is halt. A négy lelkesen kívül még pár érdeklődő is jött, és meg is beszéltük, hová és hogyan képzeljük el az alacsony kerítéssel, padokkal, netán sütögető résszel, homokozóval kibővített kertet. Aztán megjelent Zsizsik apuka, és onnan kezdve borult minden. Az elhelyezéssel szemben az volt az érve, hogy az az egyetlen rész, ahol a gyerekek a) szem előtt vannak, b) tudnak focizni, és c) különben is, a közösség egyik része milyen alapon sajátítja ki az adott részt a közösség többi részétől? Bizonygattuk, hogy a kis zöld részből csak a felét használnánk, a többin pedig focizhatnak a gyerekek, sőt az agyonnyúzott bodzabokor is ott van nekik, amin örökké lógnak... Elég erős vita kerekedett gyerkekesek és nem gyerekesek között, ahol gyermektelenként inkább befogtam a szám. Végül Zsizsik apuka kvázi engedélyezte, hogy a gyepes rész alsó egyharmadával úgymond, gazdálkodhassunk.
Tekintve, hogy az előző közösségi kert behalt, és azóta is ápolatlanul tengődik, s néhány kipusztíthatatlan növény jelzi csak, hogy hol volt egykor, ezért kissé szkeptikus vagyok a nagyívű terveket illetően. De ha belevágnak, segíteni fogok, amennyire tőlem telik. Ki tudja, talán tényleg lesz belőle valami.
***
Most pedig megyek, és csendesen őszülök tovább, olyan lassú a feltöltés a Picasa-ra...
* Ugyanis - lehet, hogy a botrány miatt, lehet, hogy mert már korábban tervbe volt véve -, de a botrányban közvetlenül érintett boltrészt a háziúr, Paul kiüríttette az elmúlt héten.
* Ugyanis - lehet, hogy a botrány miatt, lehet, hogy mert már korábban tervbe volt véve -, de a botrányban közvetlenül érintett boltrészt a háziúr, Paul kiüríttette az elmúlt héten.
