Bécs-Sopron-Bécs
A szokásos utazás utáni mosógépzúgás az aláfestő zene, lassan végzek azzal is. Tegnap a kissé behavazott Wicklow látványa fogadott minket, persze, csak a hegyeken. A beígért erős szél és rengeteg eső szerencsére már azután érkezett meg, hogy este tízre hazaértem a piaci mítingről, s behúztam magam mögött az ajtót. Reggelre a madáretető átkerül a kert másik végébe, tele lett minden vödör vízzel, s szottyanós lett a talaj. Így 6 nap távollét után észrevettem, hogy sok cserépben kétcentisek a tavaszi virágok hajtásai, s hiába Fionn és a közeledő Georgina nevű vihar, minden élénkzöld ás tavaszias. A sziget északnyugati felén bizonnyal más az időjárás, de itt a tenger mellett már inkább idegen a havas domboldalak látványa. Ez volt olyan fura Bécsben. Hogy szürkén feküdt a város, valahogy kifakultak a színek, a hideg megtompította a járdák szürkéjét, a parkok fatörzseit. Úgy tűnt, csak a villamosok pirosa töri meg ezt. A zöld sziget után szürkének találtam Sopront és Bécset. Pedig igen ...