"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ezen a szigeten a "hó" szó hallatán automatikusan összerándul az emberek gyomra, s felrémlik előttük a vészhelyzet: bezárt iskolák, megbénult közelekedés, félrecsúszott kocsik a főutak mentén, s kiürült boltpolcok. Legfeljebb csak a hozzám hasonló, négy évszak után ácsingózó kelet-európaiak sóhajtanak örömmel, amikor az első pelyhek keringeni kezdenek az égből. Karácsony előtt pedig mindig megy a fogadás: lesz-e fehér Karácsony avagy sem? A huhogás ment most is, hét elején. Jön a hó, jött a sárga riasztás (ami az "aggodalomra semmi ok"-kal egyenlő), majd narancs-riasztást adtak ki először csak nyugatra, majd az egész országra. A Ciara nevű vihar elvonulása után (s már közeledik Dennis!) megérkezett a hideg, s az ország nyugati felét beporcukrozta a vékony hóréteg, s némelyik hegyes-dombos területen több centi is esett. Leállt az iskolabusz-szolgáltatás, lezárták Sally Gap-et, Wicklow Gap-et, s néhány hegyen átvivő útvonalat.  Idelent a parton ennek a hónak ...

A Ciara vihar dorbézolása után (ami esőkkel, üvöltő széllel, s főleg nyugaton kidőlt fákkal, áramkimaradásokkal, elárasztott partvidékekkel és megduzzadt folyókkal járt, s most havazást hozott a hegyekben) itt most újra csend van, és borult ég. Eső szemereg, de nincs nagyon hideg. A kertet a környező fák letépett levélnyelei borítják, az úton száraz ágak és letépett választási plakátok, de más kár nem esett.  Azt olvasom, Magyarország felé tart, így üdvözletem küldöm vele minden ottlakónak. Remélem, nem vadul el nagyon a helyzet. Tegnap este, amikor elvonultak a felhők, a teliholdat néztem, ahogy a szemközti ház kéményei fölé emelkedett, olyan volt, mint egy gótikus festmény, a közeledő felhőkkel. Szegény sziget, nyugaton még mindig eléggé útjában van a szélnek, el sem tudom képzelni, milyen lehet most mondjuk Skellig Michael-en állni... vagy a Lahinch-i tengerparton... *** Régen írtam receptet. A múlt héten olvastam David Lebovitz Párizsban élő amerikai cukrász rec...