Levesek - folyt.

Akkor jöjjön a perzsa erőt adó csirkeleves. Ezt eszem harmadik napja, pedig csak fél adagot készítettem el. A recept egy bizonyos Sabrina Ghayour perzsa séf, az ő tehetségét dícséri. Annyit változtattam rajta, hogy nem árpagyöngyöt raktam bele, hanem hajdinát, mert az volt itthon, s mert a megkezdett zacskó alján éppen annyi hajdina maradt, amennyire szükségem volt. Így joggal dicsekedhetek a férjemnek, hogy megint sikerült valamit elhasználni a szekrényből, ami már régóta ott feküdt használatlanul.

Hozzávalók 6 személyre:

3 evőkanál olívaolaj

4 csirke felsőcomb, vagy két egész csirkeláb

2 nagy vöröshagyma, apróra kockázva

3 fokhagymagerezd, apróra vágva

1 teáskanál őrölt kurkuma

175 g árpagyöngy (vagy hajdina)

75 g zöld lencse

2 liter víz

600 ml csirkeleves (kockából is jó)

1 kis csokor friss petrezselyem

1 kis csokor friss koriander

50 g friss spenótlevél

2 evőkanál író vagy 3 evőkanál görög joghurt (0 %-os) (ezt kihagytam, s helyette natúr joghurtot kevertem a levesbe)

Egy citrom reszelt héja és leve

Az olaj felét egy nagy fazékban felhevítettem, és a combokat megkapattam rajta, majd félretettem őket. Az edénybe öntöttem az olaj másik felét, s 10 percig gyenge lángon főztem rajta a hagymát. Hozzáadtam a fokhagymát és a kurkumát, egy percig főztem, majd beleraktam a fazékba a csirkét, az árpagyöngyöt, a hajdinát, a lencsét, s megsóstam, borsoztam. Csodás és érdekes illatok szálltak fel az edényből, már csak azért is, mert koriander nem volt itthon, ezért egy kanálnyi őröltet raktam a levesbe...

Pár percig kevergettem, főzögettem, majd beleöntöttem a vizet, a kockából készült csirkelevest, és felforraltam. Utána kis lángon, lefedve, néha megkeverve főtt egy órát.

Érdekes, sárgás színe lett a kurkumától!

A csirkecombokat egy óra elteltével kivettem az edényből, kicsontoztam, a húscafatokat visszaraktam a levesbe, a friss, felvágatlan zöldekkel együtt. Belekevertem a joghurtot is, és felforraltam. Belekevertem a citromlevet és a héját, majd jókora kerek hasú, kézbe illő levesestányérba mertem a vacsorám.

Éjjel a hűtőbe került. Bírta a többszöri melegítést! Érdekes a sok, benne úszkáló puha zölddel, a fura sárgás színnel, de igen finom.

A sok főzés mellé jutott időm sütni is, de magunknak. (Főleg, hogy még mindig nem vettem rá magam sütisütésre, csak egy adag gingerbread men készült, az is igen nyögve. Na, majd jövő héttől, mondja örökösen halasztgató énem.) Amúgy mindenki diétázik az Üzem vendégei közül, mindenki "csak is egy kis alig cukros süteményt" keres. Ugyanakkor a jaj de egészséges tönkölylisztes, szárított gyümölcsös muffin bánatában halálra szárad a pulton, hiába öntöttük nyakon feljavítandó narancsos öntettel. Nem eszi senki. De mostanában egészséges sütikkel kell kirukkolnom, ezért holnap cukkinitortát készítek, amihez - erre megint büszke vagyok - most készítettem lime curd-öt, ilyet sem csináltam még soha. Előtte meghallgattam bent, hogy jaj, de munkaigényes, mert folyamatosan kevergetni kell, jaj, és hamar odakap, jaj. Ezért némi izgalommal indultam neki. Kevergettem, nem kapott oda, húsz perc alatt kész lett a 3.5 deci curd. Ezzel töltöm meg majd a cukkinitortát.

Szóval sütöttem, de magunknak, módfelett drága kecskesajt tortát, de erről majd a legközelebb. Most sürgős főznivalóm van!

Levesek gyenge szervezetnek

Mostanában - a gyengélkedő gyomrom miatt is, no és a nyirkos hideg miatt - a levesekre vagyok "rákattanva". (Állj, ez így nem jó, nem vagyok tinédzser, mondjuk máshogyan.) A levesek a mániám. (Hm.) Gyomrom folyton valami forrót, erőset és lédúsat kíván. (Ez erőltetett.) Legszívesebben csak levest ennék. (Elmegy.)

Folyton aranyló zsírkarikás csirkelevesekre vágytam, vagy zöldséglevesre, apróra kockázott, a lében fel-le ugráló zöldségdarabokra, éppen csak átfőtt sárgarépára, zellerre, a hosszas főzés ellenére szépen pirosló csilidarabokra, enyhe bizsergésre a nyelvtövön, a leves forrósága okozta kis izzadásra vágytam, úgyhogy bármilyen levesrecept került elém, kivágtam az újságból, s főztem. Zsidó penicillin, mindent-bele-zöldségleves, nem bántam. Most is ott rotyog egy a tűzhelyen, perzsa, erőt adó csirkelevesnek titulálták, érdekes illatú, az ízéről és a receptről majd holnap beszámolok.

Az Irish Times hétvégi számában állandó rovattal rendelkezik egy Domini Kemp nevű hölgy, több étterme is van, valamiért nem szimpatikus, a receptjeit sem szoktam átolvasni, valamiért nem vonzóak. Van ez így, nem minden szakács személysigée fogja meg az embert. De a Flu soup cím-en megakadt a szemem a magazinban. Leves influenza esetére, vagy megelőzésre, ki tudja, főleg a rengeteg fokhagyma miatt azonnal megtetszett. Bármi, amiben tetemes mennyiségű fokhagyma van, csak jó lehet. Ma perzsa csirkeleves van soron, holnap flu soup. Izgalmasnak hangzik, a belevalók sem túl egzotikusak (kivéve a tengeri hínárt, de azt az ázsiai, és az egészséges boltokban már Magyarországon is megtalálja az ember, szárítva, Japánból.)

Ez az adag 2-4 főre elég, aszerint, mit rakunk bele dúsításképpen.

2 nagy fej fokhagyma

2 evőkanál olívaolaj

5 zsálya levél, apróra vágva

1 evőkanál friss kakukkfűlevél

2 liter víz

egy hüvelykujjnyi friss gyömbér, apróra vágva

kismaroknyi petrezselyem, apróra vágva

A fokhagymákat szedjük szét gerezdekre, és igen-igen vékonyra szeleteljük fel. Az olívaolajat melegítsük fel kis lángon, és nagyon-nagyon alacsony lángon, igen lassan, pűroljuk meg rajta a fokhagymaszeleteket és a fűszereket. A lényeg, hogy türelmesek legyünk, nehogy odakapjon, legyünk óvatosak - nem fog pillanatok alatt elkészülni. Amikor a fokhagyma puha, öntsük fel a vízzel, adjuk hozzá a gyömbért, és fűszerezzük ízlés szerint. Amikor felforr, öt percig hagyjuk kis lángon főni, majd vegyük le a tűzről. Hagyjuk egy órát állni. Aztán újra melegítsük fel, s tálaljuk, akár egy buggyantott tojással, akár finomra vágott újhagymával vagy tengeri hínárral dúsítva. A tojást ne a levesben főzzük ki, külön készítsük el.

A trükk a fokhagyma igen finom főzésében van, ez is és a gyömbér is fertőtlenítő hatású - nem véletlenül ajánlják a gyömbérteát megfázáskor! Enyhíti a  megfázás tüneteit, és gyulladáscsökkentő.

Holnap kipróbálom!

Gyomorbajos január

Nem valami csodás az évkezdés, az biztos. Állandóan jövő-menő viharok gyötrik a szigetet, a szélzajtól volt, hogy nem aludtunk, a kerti házba nem merek benézni, mert hiába a kövekkel, szerszámnyelekkel bénán ránehezékelt ponyva, biztos érte vízkár. 

A közösségi kertecskén végzendő utolsó simításokat most már sokadszor kell halasztani, az időjárás mindig pocsék, a talajt hozó ember mindig lemondja a találkozót. Mindig esik, vagy szitál, vagy zuhog, a kert körüli talaj szivacs, a bejárati úton mindig folyik keresztbe a talajvíz, egy második fa is megadta magát a szélnek, s a narancsfokozatú riasztás majdnem folyamatosan érvényben van, vagy az egész szigeten, vagy az ország szelesebbik felében. Lahinch-ról a képet megosztottam a Facebookon, majd ide is megpróbálom berakni, valami félelmetes. Volt kollégám, Myles kávézója, ami ott van az Atlanti-óceánnal szemben, most homokzsákokkal védve várja, mit hoz a következő dagály, s mit vág arcukba a Herkules nevű "hurrikán".

Alighanem jó sok tengervizet...

***

Az a bizonyos fotó egy cseh fotós képe, mint kiderült, nagyon is profi a srác, íme, a csodás weboldala, a fejlécben megjelenő fotók közül alighanem gond nélkül fel lehet ismerni, melyik készült Lahinch strandján... S ez még nem is a vihar tetőpontján készült, állítja George.

http://www.emerald-vision.com/ - nagyon klassz képek! S a másolatok megrendelhetők.

***

A Szilveszter hangulatát a fene tudja, honnan összeszedett gyomorbajaim rontották, de azért hősiesen elmentem V.vel és Trish-sel egy hatfogásos vacsorára, hogy utána szigorú diétára fogjam magam. Keksz és tea napokig, büfikék, puffadás, rosszkedv, nyögés. Még az imádott kávét sem kívántam, enni sem, semmit, mindennek taszított az illata. Pénteken nyögve mentem elősütni, semmi sem volt jó, igen bugyogtam belül, néha kihallatszott, komikus volt. Csak nehezen vettem rá magam, hogy ne húzzam fel a pólómat, megnézni a pocakom, mert hátha látszik a buborékok vonulása a bőröm alatt. Szerintem V. hozta a házba ezt a nyavalyát, Karácsony előtt ugyanez volt a gondja, aztán most nekem, bár talán most már gyógyulok. Erre tegnap este ő érezte rosszul magát megint... Fura ez a gyomor dolog, az egy hét kajaundor után tegnap már faltam fel a csokis kekszet. S most megint pöfetegként puffadok, hehe. Azon gondolkodtam, ha simán eldolgozgatok 8 órát két szelet piritós, két banán és több bögre tea segítségével, akkor máskor minek nekem az a rengeteg kaja és hova megy?

Remélem, V. jobban lesz a nap folyamán, mert ha nem, fogalmam sincs, mivel fogom kikergetni belőle/belőlünk a bajt. Az időnként legurított pálesz jól jött, enyhítette a panaszait, de azért valamit ennie is kell majd...

***

Elvileg új menüvel rukkol ki a kávézó pár hét múlva, és a főnököm új, "egészségesebb" tortákat kért. Egy este letöltöttük a Kindle-re Martha Stewart tortás könyvét, abban találtam cukkinivel készült tortát, a Váncza-féle babos torta receptjét is elővettem, és találtam egy igen fura, zabpehelyből készült tortát is egy roppant-egészséges-életmódos oldalon, remélem, valamelyik tetszeni fog neki.

A mélyhűtő még mindig tele tojásfehérjékkel, azokkal majd a piacra fogok kezdeni valamit. Tervek vannak, habcsók, bonbon, petit fours, falatkák. Az utóbbi 9 hónapban, mióta V. munkahelyek között és új munkahelyen volt, többet dolgoztam, vállaltam, ennek azért van látszata, szerencsére.

De ma főleg a háztartás lesz terítéken, mindent félretettünk, hanyagoltunk, amíg tartott az ünnep és a lustálkodás. A porcicák átvették az uralmat, a pókhálók egyre dominánsabbak, és a vasalatlan dolgok halmát már nem is merem említeni. Újra fel kellene venni a lendületet, de úgy érzem magam, mint egy leengedett, puha, szélesen elterülő labda, amit még nem rúgott meg senki, hogy lendületbe jöjjön...

Pedig kellene....