Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március 11, 2018

20 év

Reggel félig nyitott szemmel matatok a varródobozban (van nekem az is, nem mintha varrnék), mert ugyan V. kedvesen felajánlotta, hogy szállít, tehát aludhatok még, ha akarok, de a kokárdáját tűzzem fel, legyek szíves, s ha már felkelek, megiszom az első teámat. Biztostű keresése, a kandalló párkányán lakó kokárdák egyikének kiválasztása és feltűzése a vastag kabátra, közben fél füllel hallgatózás: esik-e még? Mert tegnap óta zuhog, több vödörnyi vizet öntöttem szét a kert falánál. Két hete hó volt, most víz és áradások és elöntött utak. Miért vagyok meglepve, ez Írország. Attól olyan szép zöld, mert nedves. S várom, várom, hogy valami ünnepi érzés költözzék belém a reggeli joghurt kanalazása közben. Mert visszaaludni már nem tudok, inkább reggelizem, különben is megindult a fejem fölött a rohangálás, esküszöm, hogy a sarkukon ugrálva futkosnak a kicsik, de mit lehet tenni. Verseket olvasok, a híroldalak borzalmasak, az ünnepi érzés kicsikét jelentkezik, erről is írni kellene... De...

Vissza a rutinba

Tavalyi fotókat nézegettem. Minden virágban, csodás színekkel. Színorgia a városi kertekben. A tree fern rengeteg új hajtással, csodásan, zöld ernyőként terül szét. Hahaha. Azóta két tél is megnyomorgatta, jóval kevesebb a levele, s a hajtások még csak alig érezhető kis dudorok a levelek tövében, szőrszerűen puha, selymes bevonattal. Idén súlyosan el van maradva minden. De legalább az elmúlt egy-két napban már a tavaszi éneküket énekelték napnyugtakor a rigók, és a cinkék érdeklődve vették tudomásul a fészekanyagnak kirakott maréknyi nyersgyapjút. Lesz itt élet, fészekrakás. Még a nap is kisütött, s jó alaposan lehetett szellőztetni azélkül, hogy vad szél fújt volna át a lakáson. No de a kert nedves, ázott, koszos. Mára megjött a rossz idő, most is szakad, sőt, Szt. Patrik-napra havas esővel riogatnak. Sötét van és csapkod a szél és az eső. A kert csúnyaságának én is oka vagyok, lenne mit kiszelektálni, kidobni. Nézegetem, barátkozom a gondolattal, hogy erre időt kell szakítani, d...