20 év
 Reggel félig nyitott szemmel matatok a varródobozban (van nekem az is, nem mintha varrnék), mert ugyan V. kedvesen felajánlotta, hogy szállít, tehát aludhatok még, ha akarok, de a kokárdáját tűzzem fel, legyek szíves, s ha már felkelek, megiszom az első teámat. Biztostű keresése, a kandalló párkányán lakó kokárdák egyikének kiválasztása és feltűzése a vastag kabátra, közben fél füllel hallgatózás: esik-e még? Mert tegnap óta zuhog, több vödörnyi vizet öntöttem szét a kert falánál. Két hete hó volt, most víz és áradások és elöntött utak. Miért vagyok meglepve, ez Írország. Attól olyan szép zöld, mert nedves.     S várom, várom, hogy valami ünnepi érzés költözzék belém a reggeli joghurt kanalazása közben. Mert visszaaludni már nem tudok, inkább reggelizem, különben is megindult a fejem fölött a rohangálás, esküszöm, hogy a sarkukon ugrálva futkosnak a kicsik, de mit lehet tenni. Verseket olvasok, a híroldalak borzalmasak, az ünnepi érzés kicsikét jelentkezik, erről is írni kellene... De...