"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Na... (sóhaj)... szóval, évkezdés. Ma már kismunkanap volt, csináltam sütiket, holnap aztán már teljes lendületben lehet készülni a piacra. Elvállaltam a mindenkori kávé ügyeletet (sütikészítéssel együtt), erről majd később, az első tapasztalatok birtokában emlékeznék meg hosszabban. Mondjuk úgy, hogy az évvége nem volt valami fényes. A híreivel. Ha a recesszió nem is sújtott (még?) bennünket, jött más. A V. által felbérelt, a Gyárban ajánlott adószakértő (ír), végignyálazta a papírjainkat (beleértve azokat is, amelyeket a magyar könyvelő - akit a Kaporszakállú remélhetőleg nem bottal ver - visszaküldött még az ünepek előtt. Eszem a szívét, még karácsonyi üdvözletet is kaptunk mellé, rózsaszín papírkán. Ahhhh.) Áttanulmányozta a kupacot, különös tekintettel a részvényekre (amiből, emlékeztetőül, lett Böhöm), osztott, szorzott, szemöldököt húzogatott, majd meglátogatta V.-t a Gyárban, s közölte vele a rideg tényeket. (V. szerint úgy néz ki, és úgy is beszél, mint egy kisméretű kidobóemb...

A New Year Blessing On the day when The weight deadens On your shoulders And you stumble, May the clay dance To balance you. ... May the nourishment of the earth be yours, May the clarity of light be yours, May the fluency of the oceans be yours, May the protection of the ancestors be yours. And so may a slow Wind work these words Of love around you, An invisible cloak To mind your life. John O'Donohue *** Boldog új évet mindenkinek.

A fern tree-ről kérdeztél, a páfrányfáról, amely kedves emlékként lakik a kertben. Amikor V. lecserélte Böhöm gumijait, akkor gondoltam rá, hogy azokba ültetni kellene valamit, így az egyikben rengeteg díszciklámen virágzik, a másikba pedig került a tree fern. (Nem túl dekoratív tárolóedény az autógumi, de legalább újrahasznosítunk.) Augusztus 25-én raktam be róla egy nem túl jó képet. Azóta már hozott jó pár levelet. Most így néz ki. Kertünket a napsütés elől egész télen és tavasszal takarja az épület, nyáron és ősszel, és kicsit tavasszal is azért besüt az egyre magasabban járó nap, de amúgy igen árnyékos kert, ezért jött az ötlet, hogy árnyékkedvelő növényt rakjunk bele, olyat, amihez kedves emlék fűz. Bizonyára csalódni fogsz, mert még korántsem olyan látványos méretű, mint amilyeneket az új-zélandi domboldalakon lehet látni. Az ember, akinek a kertészetében vettük - Scalp Wood Nursery, ugyanaz a hely, ahonnan Ottalie lelkendezve hívott a házaim miatt -, azt mondta, igen lassan fe...

Csakis és kizárólag Imma hibája, hogy egy nap alatt kétszer is leülök blogolni. Ő írt, nekem erről eszembe jutottak dolgok, amiről neki is eszébe jutott egy és más , s erre nekem megint meglódult az agyam tortasütés közben... Virtuális csevegés, neten, blogokon edzett "társalgás", társ nélkül. Hangosan gondolkodom. Kissé irigylem a közösségért, ahová indul. Ahol majd segítik, ahol máris kötött haveri kapcsolatokat. Hogy hosszú vagy rövidebb életűeket, nem számít, lényeg, hogy lesz kihez fordulni, ha elakadnak. Csak kissé irigylem ezért, talán azért, mert már nem vágyok haverkodásra, beérem poénkodó/drukkoló/elmélkedő megjegyzésekkel ott, ahol ők is előfordulnak, s ezzel egészen kicsikét része vagyok az eseményeknek - s talán azért sem irigylem, mert nekünk is volt ilyen közösségünk anno, szét is esett, szerintem ahogy az várható ilyen, hol a szükség, hol az alkalom szülte ismerettségeknél. Van, ahol ezek fennmaradnak, sikeresek, mert olyan összepasszoló emberek jönnek össze, ...

Immacolata írja, hogyan pakolnak, dobozolnak, készülnek a januári indulásra. Messze mennek, Új-Zélandra, új életet kezdeni. Ezért kezdtem őt olvasni, sokadik ugrásként jutottam a blogjára, más NZ-blogokról. Leragadtam. Mint egy folytatásos regényt, úgy olvasom az életüket, a cseppenként adagolt publikus információkat, egy nagy és elszánt lépés részleteit. Nem ismerem őket, néhány megjegyzést tettünk csak egymást comment-box-ába, ennyi a mi ismeretségünk. Mégis úgy izgulok értük, mint barátokért. Sikerülni fog? Jól fogják magukat érezni? Ugyanígy izgultam Pappitóékért, hogy lesz-e állás (lett, az utolsó pillanatban), tetszeni fog-e a gyereknek az óvoda (tetszik). Mosogatás és "efficiency" helyett az ő életükkel foglalkozom. Másnak brazil tévéfilm-sorozat, nekem NZ-blogok. Olyasmit csinálnak, amit mi már egyszer megtettünk, ami már mögöttünk van, aminek újra elvégzéséhez már nem lesz energiánk, időnk (kezdünk öregedni), nincs kellő végzettségünk, s még pár ok, amiért nem cucco...

Ma tipikus vasárnapunk volt. Késői kelés, újság beszerzése - a hétvégi elég vékonyka volt, ilyenkor ünnepekkor két hétre előre kiadják a Culture rovatot, ami a tv-műsort is tartalmazza magában. Közel-Keleten megint ölik egymást, egyre több áldozatot emlegetnek, én pedig próbálok úgy hírt olvasni, hogy nem nézek a szemébe az első oldalon lévő képről visszabámuló véres arcú kisgyereknek. No fecking comment. Elmentünk a Woodiesba, a válogatós cinkéknek földimogyoróért és hájgombócért (írtam már? Energy Ball névre hallgat, ami láttán az embernek csupa kigyúrt vállú, kissé agresszív cinke ugrik be, vagy csak nekem?), s vettünk földet is. Erős elhatározásom (well, erőske), hogy jövő héten befejezem a régóta pihentetett kert-projektet. Az utolsó adag kavicsot is lehordtam a fekete nylonról, lehúztam a megtisztított agyagos részről a nylont, körbekerítettük kis fakerítéssel, és szétterítettem rajta némi komposztot, a komposztedényből. Amit felnyitás és megbontás előtt alaposan megrugdostam, h...