"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Hát... amivel nem kezdünk mondatot, ugye. Hát. Munka van. Sok. Túlórázom, reggel hétkor kezdek, hatkor végzek, este hazafelé eszünk valahol, aztán ágy, így mennek a napok. Katie-t "elvették" tőlem, vagyis nem süt, egyedül vagyok cukrászként két kávézóra, valamint a rendelésekre. Amelyekből ezen az elsőáldozásokkal tarkított hétvégén igencsak sok van. Tegnap 17 tortát dekoráltam, 17 tortát sütöttem. Kenyerek és egyebek mellett. Megvolt már a picsogás, a gyomorideg, az álmatlan éjszaka, de egyelőre nem tudok beszélni főnökömmel, hogy ez nem mehet így, mert ő most elfoglalt, a Ballymaloe Literary Festival lesz a hétvégén, amin saját standdal részt vesz ő is.  Úgyhogy addig is, amíg ráérek mesélni, íme, egy friss cikk főnökömről, szép képekkel. (Szavam ne legyen, minket, a team-et is megemlíti...) A lényeg számomra azon a képen van, amin az ír konyhaművészet terén nagyot alkotó emberek tortát, sütiket esznek. Középen Darina Allen, első itteni szakácskönyvem szerzője, aki ki...

Tegnap este megérkezve olyan szokatlanul sterilnek tűnt a lakás, de elutazás előtt nagy rendrakás volt, szelektálás, ezért csak a nagy munka/számgép/stb. asztalon hódít a káosz, máshol jobbára rend van. Muszáj volt befűteni, olyan hideg volt... Ahogy néztem, itt annyi fok volt nappal, mint Budapesten éjjel. A reptéren futó bosszankodás, a V. felsőjéhez kiválóan passzoló vadonatúj narancssárga bőrönd varrása végigrepedt a tetején, a zippzár alatt. Nem tépték fel (remélem), egyszerűen elszakadt, valaki rosszul fogta meg, nem a fülénél. A bélés bent tartott mindent, semmi más nem károsodott, de alapos újravarrásra szorul(na). V. nem hagyta annyiban, az Aer Lingus pultnál panaszkodott, hogy izé, erre kaptunk helyette egy másikat... Le voltam nyűgözve a zökkenőmentes panaszkezelésről. Samsonite, amolyan műanyag doboz, jellegtelen, merev, kong, kerekes, de talán jobban bírja majd a gyűrődést.   A kertet lámpafényben néztem meg hajnali egykor, s szörnyülködve fedeztem fel, hogy ...