Most már annyi mindennel vagyok adós - emaileken kívül is -, hogy csuda. Van egy félkész írásom Myrtle Allen-ről és az ír konyhaművészetet megváltoztató szakácskönyvéről, nem tudom, mikor fejezem be... Vannak kiválogatandó és felrakandó fényképek.... s emellé az Élet, nagybetűvel, a Munka, szintén nagybetűvel...
Ma reggeli fegyvertényem az volt, hogy megkötöttem az autóbiztosítást Julie-ra, így most már nemcsak az én nevemen van, de én vagyok a fő biztosított is. Persze, nem vagyok olyan kőkemény és határozott, mint az uram, így a simabeszédű ügynök rábeszélt valami extra biztosításra, hogyha bármelyikünket baleset érné, akár kocsival, akár azon kívül. Szerencsére az elrebegett halványka igenem csak 30 extra euróba került, s remélhetőleg az uram ezért nem harapja le a fejem.
A Munka terén annyi változás van, hogy ugye, Miceál felmondott. Sokáig, távozása napjáig azzal kábított minket, hogy egy új, brazil grillbárban lesz manager, aztán amikor kezébe nyomtuk a búcsúajándékot, csak kibökte, hogy nem fog dolgozni, hanem lazít kicsit. Új managerünk, a nekem segítségként ígért Caroline nagyon nagy lendülettel indult neki, s mivel korábban pincérnőként dolgozott nálunk, lényegesebben nagyobb rálátása van a dolgokra, mint a teljesen újként közénk csöppent Miceál-nak. Ennek az az eredménye, hogy minden - ismétlem, MINDEN - megrendelést megbeszél velem, napokkal előbb értesít is róla, kikéri a véleményem, tele a postafiókom Üzembeli emailekkel....! Sokkal gördülékenyebben folynak a dolgok, s egyelőre mindenki roppant elégedett.
Segítségként fogom kapni Annemarie-t, aki egy sokáig magas beosztásban, sűrű életet élő manager-ként eldöntötte, hogy chef lesz, és elvégzett egy egyhónapos tanfolyamot. Most hozzánk jelentkezett "sztázsolni" (milyen szavakat tudok, ugye?), vagyis ingyen dolgozik nálunk, értékes tapasztalatért cserébe. Sütésben saját bevallása szerint nem túl járatos, úgyhogy nem annyira egy segítségként kezem alá adott tanonccal való együtt dolgozásnak, hanem alighanem egy alapos betanításnak nézek elébe. Igyekszem a legjobb oldalamat mutatni neki majd, haha.
***
Ami a magánéletet illeti, az elmúlt hetekben Bogiék voltak nálunk, Benji mamája, és párja, Bert. Az első néhány napot itt Bray-ben töltötték, Bert lánya, Nóra is csatlakozott hozzájuk erre az időre Plymouth-ból. Miután ő hazarepült, mi együtt neki indultunk a vidéknek az első hétvégén. Mi vasárnap este hazajöttünk, ők mentek tovább. A terv a híres Wild Atlantic Way végigautózása volt, de nem jutottak messzire, mert inkább aludtak egy helyen kétszer, s a környéken autóztak, fotóztak, mindent ráérősen szemügyre véve. (Nem mindig volt ez ráérős, mert Bogit szinte folyamatosan keresték a munkahelyéről, sokszor volt szüksége netre.) A második hétvégét is együtt töltöttük, s végül északon Louisburgh-ig jutottunk. Mi onnan megint hazajöttünk, ők egy nappal később követték példánkat, hogy aztán múlt szerdán Rosslare-ből hazafelé Cherbourg-ba kompozzanak.
A Wild Atlantic Way-ről annyit tudok csak mondani, hogy ha az ember nem az egyébként igen alaposan kitáblázott Way által érintett egyik turista irodában érdeklődik információs anyag iránt, akkor elég siralmas az ellátás. Csak elnagyolt, szinte vázlatszerű térképeket adnak - azt azonban igen kedvesen, némileg zavart mosollyal. Persze, van hozzá szép és informatív weboldal, sőt, app is, amit le lehet tölteni (Windows telefonra nincs, hm), de én inkább könyvet szeretnék. Az egyetlen, amit találtam, a Way közben javasolt szállások, éttermek gyűjteménye...
Az első hétvége délre vitt bennünket, Boginak várakra volt szüksége, így Cashel, Cahir felé mentünk. Elvittük őket a Vee Gap felé, ahol már sajnos, elvirágzottak a rhododendronok. Majd Midleton (szállás egy kocsma felett) és Cork következett, főleg azért, mert olaszautó-találkozó volt, amire Popsikát el kellett vinni, ugye. Ott megnéztük a régi börtönt (nagyon jó a kiállítás), majd lementünk a Fota Wildlife Park-ba, ahol főleg én örömködtem a sok barátságos "kicsiállat" láttán.
Fotók, a teljesség igénye nélkül:
Az épület félig bolt, félig kocsma. Ugyanaz a néni szolgál ki mindkettőben. Valahol félúton jártunk Cashel felé.
Kicsiállat a Fota Wildlife Parkban - érdekes volt nézni, ahogy megriadva figyeltek egy Cork repteréről felszálló repülőt.
Swiss Cottage - van magyar nyelvű ismertető!
"Konyha" Cashel várában.
Második hétvégén Galway-ben találkoztunk, ahol nekem kötelező jelenésem volt a Kai kávézóban. A tulaj nagy rajongója az Üzemnek, és a főnököm szerint a kaja kihagyhatatlan, ezért mentünk oda. Remek ebédben volt részünk, nagy adagok, szép tálalás, míg a falról a tulajnő, Jessica, félig maori nagymamájának fotója nézett le ránk. Egy ismerősük által készített, Új-Zéland térképével díszített kiwijüket nagyon irigyeltem.
Naplemente Killary fjordjánál.
Leenane a pár éve újjáépített hiddal - a régit elvitte a víz...
Tábla a Sheep and Wool Museum kávézójában
Aztán Connemara, ahol egészen Leenane-ig kellett autóznunk szállásért, mert így, augusztus utolsó előtti hétvégéjén minden kinézett hely tele volt. Leenane-ben aztán a fura emocleW nevű B and B-ben aludtunk, ami Welcome, visszafelé olvasva. Másnap reggel a Sheep and Wool Museum-ot néztük meg, ahol a néni mesélt nekünk a környéken folyó gyapjúfeldolgozásról, a gyapjú elborzasztóan olcsó áráról (25 cent körül van egy állat gyapjúja!), utána kávézás, majd elmentünk egy pásztorkutya bemutatóra, ami főleg azért volt élmény, mert az egyik kutya nagyon bújós volt, és rengeteget babusgathattam, annak ellenére, hogy a szakadó esőben én is, ő is, elég nedvesek lettünk.
Tom, a farmer kezembe nyomta ezt a növényt, miközben a lápot jártuk, kereklevelű harmatfű a neve.
Netről vett fotó: az egyik eb, Sweep így bűvöli a makacskodó birkát:
Amúgy rendesen be voltunk öltözve, kaptunk gumicsizmát, nagy esőköpenyt, nem áztunk meg. Sőt, a frissen, a szemünk láttára lenyírt birkaszőrt emelgethettük, tapogathattuk, no, nekem az volt a legnagyobb élmény...
S valahol, a Swiss Cottage környékén, amikor mentem, hogy a közeli mezőn álldogáló marhákat fényképezzem, hirtelen - talán a talpam alatt csikorgó kavicsok, a madárdal hatására - olyan kirándulhatnékom támadt... gyalogos túrákra, erdőn-mezőn... Akár esőben is!
