"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Nagy sárga leveleket fújt a szél az ajtó elé, a hátsó kert is tele, s a tejesdobozban por gyűlik, ne felejtsem kitörölni: ma kicsit hűvösebb van, de a változatosság kedvéért száraz napot ígér a levelibéka. A telepi fák legtöbbje még tartja a zöldes színét, talán az első fagyra várnak, míg a kerítésen túli suli fái már szépen színesednek. Fejem felett már megindult a gyerekek futkosása, készülnek iskolába, óvodába - még mehetnek -, hamarosan nekünk is el kell kezdeni a napot. V. munkanapja inkább eltolódik este felé, néha még vacsoraidőben is akad egy-egy hívás, így nem kelünk korán. Ebbe a korai sötétség is belejátszik. Nincs kedvem mostanság a sötétben sétálni, pedig kellene, hiszen egy hónap múlva már sokáig sötét lesz reggel, s az a megfelelő időszak, amikor belefér a séta. Mert utána már beindul a kenyérsütés, s a dekorálás. Jelenleg a Halloween előtti roham. Éjféltől lockdown megint. Nagynehezen eldöntötték, hogy akkor 5-ös szint, de kis változtatásokkal. Aki tud, otthonról dolgoz...

Nagy szél keveredik odakint, egész napos esőt jósolnak, a sok aranysárga és pirosas levél egyre csak gyűlik az ajtó előtt, a járdaszegélyek mentén, azútszéli gyepeken. Tegnap elautóztunk egy kertészetbe, ahol hiába kerestem nagyfejű, szép krizantémot (utóbb kiderült, itt  a szigeten nincs, csak rendelni lehet), s a városkából kifelé vezető út mentén csodásan sárgállottak a fák, s fent, a Powerscourt-birtokról kinézve a völgyre igen szép őszi kép tárult elénk. Kár, hogy jön az eső és itt a szél, hamar eltűnik majd ez a szépség. S közben várjuk a döntést a megszorításokról, elvileg ma már tényleg meglesz, nagyon remélem, nem húzzák tovább, lebegnek a 4-es és az 5-ös megszorítás között, új szint, 4.5 - nyilván be vannak tojva az emberek reakciójától. Legyen már meg, let's move on. *** Évforduló van, ami kapcsán eszembe jutott, hogy nagyon sajnálom, hogy nem tudom megmutatni már anyunak, hol dolgoztam, mit értem el, milyen képek jelennek meg az újságban a sütikről. Hogy nemcsak egy iro...