Level 4.5 - egy újabb lockdown blues

Nagy sárga leveleket fújt a szél az ajtó elé, a hátsó kert is tele, s a tejesdobozban por gyűlik, ne felejtsem kitörölni: ma kicsit hűvösebb van, de a változatosság kedvéért száraz napot ígér a levelibéka. A telepi fák legtöbbje még tartja a zöldes színét, talán az első fagyra várnak, míg a kerítésen túli suli fái már szépen színesednek. Fejem felett már megindult a gyerekek futkosása, készülnek iskolába, óvodába - még mehetnek -, hamarosan nekünk is el kell kezdeni a napot.

V. munkanapja inkább eltolódik este felé, néha még vacsoraidőben is akad egy-egy hívás, így nem kelünk korán. Ebbe a korai sötétség is belejátszik. Nincs kedvem mostanság a sötétben sétálni, pedig kellene, hiszen egy hónap múlva már sokáig sötét lesz reggel, s az a megfelelő időszak, amikor belefér a séta. Mert utána már beindul a kenyérsütés, s a dekorálás. Jelenleg a Halloween előtti roham.

Éjféltől lockdown megint. Nagynehezen eldöntötték, hogy akkor 5-ös szint, de kis változtatásokkal. Aki tud, otthonról dolgozzék. Tömegközlekedés kapacitása 25 %-ra esett vissza, csak a muszájból bejárók használhatják (orvosok, nővérek, s azok, akik nem tudnak otthonról dolgozni). Iskolák, ovik nyitva. Maszk kötelező boltokban, buszokon stb., most már büntetik a nem viselését. A betegség terjedéséért (lásd korábban közölt táblázat) az orvosok nagyrészben felelősnek tartott házibulikat/családi összejöveteleket a Gardai feloszlathatja, s büntetést is szabhat ki. Megbüntethetik azt is, aki láthatóan ilyen parti felé tart (értsd, karjában egy nagy doboz sörrel). Hogyan fogják ezt intézni, nem tudom, nem is érdekel. Egy emberi jogokért küzdő csoport vezetője nyilatkozott a rádióban, hogy borzalmasak ezek a megkötések, a jogaink, jaj-jaj-jaj, de az egyéni felelősségről nem jajgatott ugyanígy. A két párt majd egymásnak esik, a szabályokat betartók, s akik személyes sértésnek veszik, hogy nem bandázhatnak huszonmásik haverral. Úgy tűnik, apránként elkezdték alkalmazni annak az orvosnak a javaslatait, aki a minap tíz pontban foglalta össze, hogyan kellene kezelni a járványt. Ő javasolta, hogy a média ismertessen konkrét példákat arra, egyetlen egyén felelőtlensége miatt hogyan terjed a fertőzés. Hgyan fertőzhetett meg pl. egy külföldről hazatérő, karantént meg nem tartó, kicsit "köhögő" manusz 52 másik embert... Pusztán azzal, hogy vendégségbe, partira, edzésre és látogatóba ment, miközben várt a tesztje eredményére.

Egy kis összefoglaló angol nyelven a megszorításokról. Nem annyira szigorú, mint a tényleges lockdown, amolyan 4.5 szint, de sokaknak ez is rossz hír. A csöpp agyammal és a kényelmes életemmel nehezen tudom elképzelni, milyen lehet mondjuk egy nehezen elviselhető házastárssal és két visongó gyerekkel együtt lenni egész nap, esetleg pánikbetegséggel, depressziósan küzdeni a napi rossz hírekkel, így azt hiszem, legjobb ha hálát adok, amiért nem vagyok ilyen helyzetben, s dolgozva, sétálva, nyugodtan kivárjuk a végét a járványnak, remélve, hogy arra minél előbb, minél kevesebb kárral sor kerül. 

***

Nem mondom, hogy nem aggódtam, amíg ki nem derült, hogy a piac nyitva maradhat, mert kaját árul. Főleg, hogy az érintkezésünk a vevőkkel minimális. A leülős kávézás azonban megszűnik, nem rakjuk ki az asztalokat a gyepre. Nyilván jóval kevesebb pénz fog befolyni az elvihetős kávéból, de eddig sem volt egy egetverő összeg.

Ray azonnal harmadára csökkentette a mézes emberek megrendelését, számítva a vevők számának visszaesésére, így - mivel volt egy másik nagy sütirendelés is szerdára - azt már tegnap leszállítottam, hogy ne kelljen pénteken megint menni, amikor már esetleg babrás lenne magyarázkodni egy ellenőrzésnél (bár van tőle egy egymondatos emailem, de ki tudja. Most már nagyon büntetik, ha az ember 5 km-nél távolabb megy a lakhelyétől. Érdemes lesz kérnem egy emailt a piactól is, úgy hiszem.) Délután ellenben már jött tőle az üzenet, nem tudnék-e még vinni neki emberkét, nem bír a rendeléseknek eleget tenni... Úgyhogy hétfőn megint monstre adag emberke sütése, befelé vigyorogva, szállítás kedd reggel. Lockdown vagy nem lockdown, népszerűségük töretlen. S talán ez jelzi, hogy az emberek humora is az.

Már karácsonyra tervezgetünk. Idén sütök kicsi karácsonyi tortákat is az Üzemnek is. Torta, mini mézes ház, nagy mézes ház. Hétvégén le kell ülnöm, fotókat összeszedni a termékekről, beárazni őket, s eldönteti, melyikből mennyi rendelést veszek fel. A kormány egyébként azzal indokolta az 5-ös szintet, hogy ezt kell tenni, ha karácsonyozni akarunk. Ez lenne az ára annak, hogy a betegszámokat visszaszorítva, lecsökkentve a jelenleg harmincvalahány  intenzíven és lélegeztetőn lévő beteg számát csökkentve nyugodtan (?) ünnepelhessünk. Sokat nem változik a dolog, mármint nekünk, ez is bezárkózós karácsony lesz. Trish biztosan aggódik, haza tud-e menni ünnepekre az ország másik végébe. Régi lakótársunk, a perui Sandra haza akart utazni ünnepekre, sőt, egy karácsony előtti közös vacsorát is terveztünk, mondván, addigra csak normalizálódik a helyzet. Kis naivak. El fog ez húzódni jódarabig, főleg, ha az emberek nem kapnak észbe. 

Addig pedig - munka!

8.

Nagy szél keveredik odakint, egész napos esőt jósolnak, a sok aranysárga és pirosas levél egyre csak gyűlik az ajtó előtt, a járdaszegélyek mentén, azútszéli gyepeken. Tegnap elautóztunk egy kertészetbe, ahol hiába kerestem nagyfejű, szép krizantémot (utóbb kiderült, itt  a szigeten nincs, csak rendelni lehet), s a városkából kifelé vezető út mentén csodásan sárgállottak a fák, s fent, a Powerscourt-birtokról kinézve a völgyre igen szép őszi kép tárult elénk. Kár, hogy jön az eső és itt a szél, hamar eltűnik majd ez a szépség. S közben várjuk a döntést a megszorításokról, elvileg ma már tényleg meglesz, nagyon remélem, nem húzzák tovább, lebegnek a 4-es és az 5-ös megszorítás között, új szint, 4.5 - nyilván be vannak tojva az emberek reakciójától. Legyen már meg, let's move on.

***

Évforduló van, ami kapcsán eszembe jutott, hogy nagyon sajnálom, hogy nem tudom megmutatni már anyunak, hol dolgoztam, mit értem el, milyen képek jelennek meg az újságban a sütikről. Hogy nemcsak egy irodából lehet sikert elérni, hanem kétkezi munkával is. Nem tudom megmutatni a kedves üzeneteket, amiket kapok a tortákért, vagy a  gyerekeket, akik - bár alig érik fel a pultot - kurta kis kezükkel maguk veszik ki a mézes maszkos emberkéket a kosárból. Mindezt nem tudom megmutatni már. Sőt, a rózsát is csak némi magyarázkodás után tudnám bedobni a Fertő-tóba, ha ott lennék, mert orkok őrzik, nem lehet lemenni a parthoz, nehogy "fürödjünk", bár ki a fene akarna fürödni októberben, ugye. Utálnék magyarázkodni egy orknak, utálnék kérni tőle. Megfordult a fejemben, hogy öcsém egy gyro-s repülés során biztos be tudná dobni a virágokat, aztán nézzék az orkok, ha akarják. 

De felesleges ezen gondolkodni. Rózsa nélkül is lehet emlékezni. S arra gondolni, hogy apám most ugyanazon az osztályon kapja a kezelést, mint egykor anyu. S eddig minden jól megy, fingers crossed, maradjon is így.