"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

A higiénikus hölgy fél 4-re jelentkezett be. Addigra már nagyjából kész voltam a mára tervezett sütéssel, 8 farmer kenyér kelt csendesen a hótiszta konyharuhákkal letakarva a pultokon, s gazdájuk ott vergődött felettük, hogy töröljön-e még egyet a pulton a spriccnivel, vagy az már túlzás lenne, s hogy nem túl nyilvánvalóan beállított-e a "lazán" odarakott, félig becsomagolt banana bread póza... ( Jaj, kedves, hát csomagolás közben ért éppen...! ) Meglepődtem, mert pontos volt. Percre. Azonnal az orrom alá dugta az igazolványát, kezet ráztunk, beljebb invitáltam. Közben annyira ideges voltam, hogy ha hatalmas koszfolt lett volna a földön, azt sem veszem észre, egyfolytában a szemét néztem, merre jár. A nagy ebédlőasztal leterítve terítővel, rajta rácsokon száradt két rozskenyér - valamint ott voltak a dobozok, a piac cimkéi, a bezacskózott sütik. Egyből a konyhát kérdezte, illetve a piacon árulás körülményeit. Mivel nem ő járt a piacon, részletesen kikérdezett, mi a rendszer, ...

S átmentem a szűrőn. Három dologba "kötött" bele, de az mind megoldható. Izgalmas részletek később, most megyek, mert a sütésben be kell pótolnom a kiesett időt.

A lakás ragyog, szokatlan rend van - haha -, s úgy néz ki, mint egy show apartman. Persze, amint elkezdek majd sütni, a konyhában már nem lesz rend, de sebaj. Végül is, azért jön a hölgy, hogy működés közben lásson. A rózsacsokor néha le-lehullajt egy-egy szirmot a kandalló előtt, de azt otthagyom a padlón, végül is, ez egy lakás, legyen benne kis élet, kis lazaság :-) Itt-ott elhagytam egy-egy újságot, az asztalon - ahol majd pakolom-csomagolom a sütiket -, gyümölcsöstál, félretolva... egy kinyitott könyv... Jaj, de PATETIKUS vagyok! Azóta rájöttem, hogy olyanféle érzésem van, mint szüleimnek lehetett egykor, amikor öcsém osztályfőnöke, Zsuzsa néni, családlátogatóba jött. Megfelelünk-e, elég szépek vagyunk-e, elég szimpatikusak? *** Egy ismerősöm piacozás gondolatával foglalkozik, így elküldtem neki pár linket, környékbeli piacokról. Az egyik elég jó hely lenne, ahol árulhatnék én is, Ranelagh-ban, a LUAS-megállóhoz közel, a Multidenominational School udvarán: www.schoolyardfoodyard....

Elkészültem az első kisördöggel. Lusta voltam friss cukormázat kikeverni, így némelyik vonal szétfolyt kicsit, de majd a következő szebb lesz. Daphne-nak már elküldtem, most várom, tetszik-e neki. Az alul látható mézeskalács "nyalókákat" a kávézónak készítettem. Volt főnököm találta az ötletet egy újságban. A biztonság kedvéért beáztattam vízbe a fapálcikákat, amiket a Tescoban vettem, de nem volt jó ötlet. Némelyik meggörbült a sütőben, mialatt megszáradtak/sültek, úgyhogy többet nem áztatok. A sütik így is rájuk sültek szépen, s kihűlve kiegyenesedtek a pálcikák. Megint tanultam valamit. Így, csomagolva akarja őket árusítani. Elég törésbiztosnak bizonyultak, de azért nem ajánlanám senkinek, hogy vadul lengesse őket ide-oda :-) *** Ma mosolyogva hallgattam egy Brian Byrne nevű embert a rádióban. Frankfurtból, az autókiállításról jelentett - ahol az uram is van. A tudósító ámulva mesélt a kiállítás méretéről, a várt 700 000 látogatóról. Holnap lesz a megnyitó, azután a népek...

Ma elvittem Minának a minta-tiramisukat, amiket tegnap este csináltam. Ahogy a könyv írta, rétegeztem a krémet és a kávéba mártott piskótát, de nem szórtam rá a csokireszeléket. Azt majd Mina rászórja, kóstolás előtt. Amúgy az elkészítésében a csokireszelék volt a legbabrásabb: szállt ezerfelé a csokipehely, tapadt mindenhez... Megkóstoltuk, ott azonnal: egyetlen kifogása volt csak, hogy nem volt elég erős a kávé íze. Azt mondta, vegyem meg a legdögösebb kávékeveréket, amit csak kapok, s abból főzzek méregerős eszpresszót a mártogatáshoz. Amúgy finomnak ítélre, kellően habosnak, a piskóta nem volt túl kemény, sem túl szottyos... Titokban híztam a büszkeségtől. Persze, azért még odébb van a rendszeres tiramisu-készítés, mert nincs még megfelelő hűtője hozzá, de idővel beindul ez is, remélem. Megbeszéltük, mennyi idő alatt készülök el, ha hirtelen kellene neki egy edény tiramisu, s hogy hol kaphatok porcelén edényt az adagok elkészítéséhez. Ma még volt főnököm könyvelőjével is volt alkal...

Ma takarítottam. Ez egy átlagos alkalommal nem lenne nagy esemény, de most folyton az járt a fejemben, hogy az eredmény elég jó lesz-e a higiénikusnak, megkapom-e a "registered food business" papírkát, vagy sem... V.-t reggel 4.18-kor elvitte a kollégája a reptér és Frankfurt felé, tehát még mindig szűz vagyok, ami a város északi oldalán való vezetést illeti. Pedig lélekben már rákészültem, hogy végigautózom az M50-esen, s nagykislányként kifizetem a pályadíjat - majd legközelebb. Először is álldogáltam egyet a nappaliban lévő, szobaajtóval álcázott "mélyedés" előtt, hogy akkor most hová is rakjam onnan Ede ránk maradt barkács cuccait, a megmaradt csempéket, az uram autós holmijait, a háztartási eszközeink dobozait... Végül egy alapos Tetris-ezés után sikerült mindent benyomorítani 2 dobozba, egy vödörbe, egy flancos szerszámostáskába, amely eddig, ki tudja miért, üresen pihent. Megtelt még egy használaton kívüli szennyeszsák is, ami az autótisztításhoz szükséges fo...