"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Három napig "betanultam" Sebastian-nel. Türelmesen adagolta az információkat, van egy sűrűn teleírt kis jegyzettömböm, mankónak, a másikat még bővítve ő készíti elő nekem a keddi kezdéshez. Ha gond van, még az első héten hívhatom, kora reggel is, de aztán már nem lesz az országban. Javasolta, az első hetekben menjek be félórával előbb... Ööö, de ahhoz 4.55-kor kellene kelni.... ezen még gondolkodom, de mivel lassú vagyok még, lehet, hogy így kell tennem, tetszik, nem tetszik. Reggelente koránkelés, a meleg, és jóízűen szuszogó férj mellől kiosonás a fürdőbe, joghurt magányos bekanalazása a hírek kíséretében. Tea. Magányos autózás a sötétben a LUAS-hoz, újra a "munkába járok én is!" érzése. Az is marad. Nem tudom hitegetni magam, az első nap után nyilvánvaló volt, hogy ez munka . Semmi több. Bemegyek, lehúzom az óráimat, s kész. Kissé ellaposodott a kávézó. Kreatív megnyilvánulásokra nemigen lesz idő a sok-sok torta rendelés közepette. Mert rendelnek az emberek, főle...

Nem ünnepeljük (már nem). A fenti tököt is a piacot látogató gyerekek kedvéért faragtam, s este sötétbe burkolózik a lakás, hogy ne csengessenek be a környéken rohangáló kis szellemek, boszorkányok és ördögök - amúgy sem maradt semmi sütim a piacról, amit adhatnék nekik. A sütik nagyját még nyitás előtt eladtam, a későn érkezők kissé nehezteltek, hogy nem csináltam eleget... Majd jövőre! A többiről majd később, addig is, annak, aki ünnepli, boldog Halloween-t!