2021. augusztus 19.

Őszi esők, borongós napok

Tegnapelőtt ellenőriztem a barlangot, hogy mi van a denevérrel, s ezúttal az alján feküdt. Nem mozdult, még akkor sem, amikor megmozgattam a követ felette, így elkönyveltem halottnak, s másnap másfelé mentem sétálni. Aznap reggel csodás volt a kikötő, rengetegen törülköztek a parton a reggeli úszás után, s most közelebbről láttam a parttal párhuzamosan hol jobbra, hol balra úszó halászhajót. Friss és illatos volt a reggel. Ma már újra a régi útvonalon gyalogoltam, megnézve a barlangot, mi a helyzet, s jelenthetem, a denevér eltűnt. Vagy elvitték a tetemét, és újrahasznosítása folyamatban van, vagy maga mászott ki és távozott (nem találtam nyomát a fal egyik oldalán sem, bár amilyen picike, eltűnhetett az aljnövényzetben vagy... vagy nekilendült és elrepült). Reménykedjünk.

A travellerek táborának falán kakasok csipegettek, s riadtan nézelődtek, jellegzetes ide-oda lépegetős mozgással, amikor alájuk értem, egy fotó erejéig. A hegyeket megsütötte a nap, eső utáni felhők húztak el a völgyek fölül, s a szomszédos iskola levágott füve édes szénaillatot árasztott. A telep eldugott részein hosszú, csőszerű, műanyag építményeket vettem észre, mint kiderült, egy sündisznófelmérés eszközeit. Hogy van a telepen sündisznó, azt tanúsíthatom, néha a macskatálat is felfordítják, hogy hozzáférjenek a tartalmához. 

A héten nem jött mézes emberre rendelés az Üzemből, sejtettem, hogy az érdeklődés visszaesik, ha megnyitnak, s beülhetnek egy sütire, szendvicsre az emberek. Így belefér, hogy napközben blogoljak, s búcsút intsek a Határátkelő blognak, amit tíz év több kevesebb sikerrel való működés után bezárjon fenntartója. Vagyis azért, ha lesz poszt, azt felteszi, de nem lesznek mindennap írások. Rá is fér a pihenés, az utóbbi időben talán ha két érdekes írás volt, a többi csak töltelék. Búcsúzásának híre többeket kommentelésre csábított, így sikerrel vettem fel a kapcsolatot egy régi ismerőssel, aki újra felbukkant itt, s akitől éveken át nem kaptam hírt, holott korábban leveleztünk. Oka volt a hallgatásának, de most megint felvettük a kapcsolatot. Mire nem jó egy bezárásra ítélt blog!

***

Most már mindenhol látok érett szedret, ideje kimerészkedni a közösségi kiskert mellé, s leszedni, amit lehet. A gyaloglásról hazafelé mindig betérek, s megpakolom a zsebemet lehullott, de még ép almákkal. V. szerint savanyúak, de szerintem a Beauty of Bath fajtájú igen finom, nem érzem savanyúnak. A leírása szerint fokozatosan édesül a húsa, és szeptemberig érik, már augusztustól szedhető. Neve kellemes emlékeket idéz. 

A hátsó kertbe elültetett hortenzia kezd magához térni, aminek nagyon örültem. Bár nem tudtam mélyre ültetni, mert gyakorlatilag egy kemény, tömörödött agyagréteg van az alatt a komposztréteg alatt, amit még évekkel ezelőtt mi hordtunk rá, éppen csak körbe tudtam pakolni komposzttal és virágfölddel, de úgy tűnik, egyelőre ez elég neki. Új leveleket hajt, s határozottan egészségesebb a színe. Társa még cserépben van, az előkertben, kisebb is, s nem barnulnak a levelei. A környéken sokféle virágzik nagy bokor hortenzia, nem látok logikát az elhelyezésükben: néhol nagyon napos, máshol árnyékos helyen vannak, némelyik igen szép árnyalatú, kék virágokkal. 

A kis, majdnem egyéves és az utóbbi időben több hajtást is hozó tölgyfa csemetémet megtámadta valami porszerű izé, amit riadtan töröltem le a leveleiről aztán erdőmérnök apámhoz fordulva segítségért, aki lisztharmatra gyanakodott. Az, tölgy liszthatrmat. Szerencsére ezt szódabikarbónás lemosással és kis odafigyeléssel is lehet kezelni, főleg mert csak egyetlen kis csemetéről van szó, nem egy egész csemetekertről. Sajnos, a lisztharmatnak kedveznek az itteni langyos esték, nyirkos éjszakák és a hűvös hajnalok, volt már növényem, amit kis híján elpusztított hasonló, porszerű bevonat, tövig kellett vágnom szegényt, de nyár közepére feltámadt és újra virágzik. Remélem, a megbarnult, összetöpörödött levelek levégésa és szódabikarbónás lemosás után a tölgyfácska is rendebejön, s nem egy kopasz csonk fogad majd, ha hazajövök októberben. Majd külön felhívom rá Trish figyelmét. Még jó, hogy alaposabban megnéztem a leveleit, mert a mellette lévő citromnövénykéken (amik már korábban elvesztették fő hajtásukat, s most inkább terebélyesednek, mint nyúlnak felfelé) egy pókhálószerű anyaggal egybefont levélpárt vettem észre, amit megpiszkálva szinte kipattant rám egy összetekeredett hernyó, akit úgy vágtam ki az udvarra a madarak elé, hogy csak úgy nyekkent. 

A tölgyfácska pedig beköltözik a belső ablakpárkányra. S ha különösen lelkes leszek, még át is ültetem, a bonsai edénykéjébe, ahová eredetileg szántam.

Most pedig próbasütés. Egy pék ismerőssel cseréltem sütős könyvet, s bár a szerzője nem túl szimpatikus számomra, mert mintha el lenne magától telve kicsit, de egy pekándiós, módfelett csokoládés lisztmentes sütije felkeltette az érdeklődésemet, s már csak a kisütés van hátra...

2021. augusztus 16.

Az ősz lehellete

Tegnap elvileg Duckett's Grove-ban lettünk volna, megemlékezésen, autós találkozón, ha le nem fújják a rendezvényt, ahogy fogalmaztak, a 11. órában. Rossz időt emlegettek, de a helyzet az, hogy a már 2000 fölé emelkedő napi betegszám miatt alighanem az oda várt tömeg aggasztotta őket. Elhalasztották egy héttel. 

A lemondás híre este jött, amikor már közkívánatra megsütöttem - és teszteltem - a tepsi citromos szeletet, amit Dermot, a cork-i Alfa rajongó rendszeresen emleget, mondván, eljön a találkozóra, ha lesz süti. Ő az aki egyszer a még félig sem kinyitott csomagtartó fölé pattant, s elmart egy szelet citromosat, s azóta is nagy rajongója. Puszta buzgalomból brownie-t is sütöttem, diósat, nagyon jól összepasszol a tömős csokis tészta az apróra vagdalt dióval. Úgy sejtem, a brownie-t megesszük, a citromos szelet pedig megy a mélyhűtőbe, szerencsére jól fagyasztható. Vagy V. megeszi, mert már eddig is hiányzik belőle egy nagy része, kár lenne a fagyasztással erőlködnöm. Ebbe a változatba beleöntöttem a maradék yuzu levet is, most, hogy tudom, van egy cég, amely ázsiai termékeket szállít a szigeten, kevésbé bánom, hogy elhasználtam. Eddig csak Angliából lehetett hozzájutni.
 
Szépen beosztottam a hónap maradék két hetét, minden napra jut valami sütnivaló, dekorálás, vasárnapra is, 20 süti, mert szombaton piac után már nem volt kedvem befejezni a dekort. Pénteken kaptam egy emailt, amiben egy cég 660 sütit rendelt volna 220 benzinkútnak, csomagolva... Csak a határozott "ne szórakozzanak már" üzenet után gondoltam bele, mennyi idő alatt tudnám megcsinálni. Ráadásul a Marvel-hősökből kellett volna 3 darab csomagonként, vagyis a minta már előre bele lett volna nyomva a sütibe, hála a kiszúróimnak, de mégis... S ehhez a melóhoz adtak volna egy hetet, de az érdeklődő email végén a hölgy megjegyezte, hogy sejti, hogy ez egy utolsó pillanatban beeső igény, nem lepi meg ha nemleges választ kap. Vagyis nem fogja a szigetet beteríteni a kiskezemmel dekorált Vasember, Hulk és Captain America.

Csak a lemondó email után jutott eszembe, hogy dekorálatlan sütit tudnék csinálni, a 660 nem lenne gond, de az nem akkora szám, mint a dekorált színes, ellenben a minta szépen látszik a sütik felületén. 

***

Ma reggel borús ég alatt ballagtam le a szokott 5 km-emet, beöltözve, mert már tényleg érezni az ősz lehelletét a levegőben (hú, de költői vagyok...), sok sárgult levelet láttam  telepen, a szél is összehordott egy halmot az ajtó elé, s már érik a szeder. Egy kis doboznyit szedtem a piac bokrairól, ahol az eső ellenére nagyon sokan voltak. Kiderült, a vezetőség félreértette, amikor mondtam a szabadságolásom dátumait, a kezdet- és végdátumot egy-egy dátumnak értették, így lett pánik hogy nem lesz, aki a kávézót vezesse egy hónapig. 5 piacot fogok elmulasztani, de remélem, találnak vállalkozó szelleműt, aki hajlandó kávét csinálni, hozzásütit sütni. Nem tudom, lesz-e időm rá, de megpróbálok lesütni egy jó nagy adag mézes emberkét, legalább az legyen.

A séta/gyaloglás közben messziről megláttam egy sötétbarna kis kupacot a járda közepén, s már előre húztam fel az orrom, hogy na, idekakált egy eb, amikor közelebb érve láttam, hogy a kis sötétbarna halom nem kaka, hanem egy picike denevér. Nem mozdult, amint melléléptem, ezért - ettől V. idegbajt kapott volna - megérintettem az ujjammal, s éreztem, hogy meleg és puha, s kicsit meg is mozdult. Arra gondoltam, talán kocsi üthette meg, vagy leeshetett valamelyik közeli fáról, így a melegítőm ujjával szépen felemeltem a földről. Azonnal megélénkült, s kapaszkodott felfelé a karomon, ezért finoman összefogtam kétoldalt a szárnyait s elrejtettem a melegítőujjal bélelt markomba. Eközben levetette magát s széttárt szárnyakkal landolt a füvön. 



Mivel úgy tűnt, nincs rajta sérülés, ezért újra felemeltem (meg is mutatta apró, milliméternyi fehér hegyes fogait), s megnéztem, hová rakhatnám, nehogy valaki rálépjen, vagy lemásszon az útra. Ott a járdát egy romos kőfal szegélyezi (a golfpálya van a túloldalán), s mindjárt találtam is egy a helyéről kijáró követ, s a mögötte lévő üregbe raktam a denevért. Folytattam a sétát, s közben megnéztem, van-e helyben állatorvos, akihez vihetném, ha esetleg nem tűnne el másnapra. Visszafelé jövet megnéztem a kis havert, aki ekkorra már igazi denevérpózban kapaszkodott az üreg belsejében, felsimulva a falra, védve esőtől, széltől, s  bámuló szemektől. Remélem, holnapra nem lesz ott, erőre kap, s elrepül az út mellől.

Közönséges törpedenevér egyébként.

***

Készült egy bemutatkozásom a Real Bread Ireland felkérésére, apránként mindenkiről feltesznek pár mondatot, -képet az Instagram-jukra, Facebook oldalukra. Így én is megismerhetem azokat, akikkel csevegek a Whatsappon át. Nemrég szakácskönyvet cseréltem egy emberrel, aki hamarosan kis pékséget nyit egy pici faluban, Cork megyében. Más lisztbeszerzésben segédkezett, amikor nem volt liszt a boltokban, vagy nem volt elérhető a köz számára ír tönköly- és rozsliszt. Azóta pl. már az ő online boltja is megnyílt a köz előtt, nem kell külön kérnem a szívességét.

***

Ma a telepiek közül egy érdelődő elkezdte összeíni, hány nemzet fiai élnek a telepen. A következő országok vannak képviselve (eddig):

Írország (naná)
Olaszország
Lengyelország
Franciaország
Moldova
India
Pakisztán
Egyedült Királyság
Románia
Németország
Etiópia
Magyarország
Spanyolország
Barzília
Egyesült Államok
Ausztrália
Horvátország
Fülöp-szigetek
Dél-Afrika
Kína

Jó kis vegyesfelvágott, nem?