"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

A múltkor a nagybaniban kerengve bosszúsan vettem tudomásul, hogy nem volt kristálycukor a polcon, csak a félkilós kis pakkok, benylonozva, nekem pedig vagy a 3 kilós, vagy a 10 kilós kiszerelés lett volna jó. Ellenben volt "szemcsés" (granulated) cukor, amiről nekem a durvára őrölt, kemény szemcsés cukor ugrott be, s nem voltam meggyőződve arról, hogy fel tudom használni. Nyomogattam a zacskót, de nem érződött különösen benne durvának a cukor. Egy arra járó alkalmazottat elkaptam, s megkérdeztem tőle, tudja-e, mi  különbség a két cukorféle között. Először hümmögött, hogy nem tudja, aztán egy kör után visszajött,s azt mondta, emlékei szerint az egyik édesebb. Köszi. Nem vágtam bele merészen a vételbe, hanem inkább a Tesco-ban vettem hazafelé kristálycukrot, biztos, ami biztos. Ma ismét rászorultam a szemcsés cukorra. Mivel még volt az tárolóedényem alján egy kis kristálycukor, gyorsan végeztem egy házi íztesztet. S igen, a kristálycukor (caster sugar) édesebb, s fino...

A fenti szép nevek viharokat jelölnek, amelyeknél kiadták/ják a sárga, vagy narancssárga jelzést. Jelenleg Eleanor vonul át az ország felett, szerencsére főleg csak a nyugati és déli részt tépi, bár ahogy jöttünk haza ebédről, eléggé telenyomta a tüdőmet széllel.  Reggel vad eső és szél ébresztett minket az óra helyett, a késés miatt V. úgy döntött, inkább itthonról dolgozik. Én pedig ráérősen zsilipeltem, bár kellene sütni lassan, de azért még az ágyban reggeliztem, hadd legyen még velem egy kicsit a szabadság illúziója. Az elmúlt napokban kettőt sütöttem, elsőként a Moha-féle fahéjas csillagot, annyit csavartam csak a recepten, hogy felére fehér cukormázat festettem fel ecsettel , másik felére ganache-t, azt is ecsettel, hogy ne legyen túl vastag, s a csoki/cukormáz íze ne nyomja el a fantasztikus mandulaízt (pár csepp mandula esszenciával erősítettem amúgy az ízt, a fél kiló darált mandula mellé). A második recept a kedvenc magazinom, A BBC Good Food karácsonyi ...

Az óév vége eseménydúsra sikerült. Voltam - ezúttal teljesen egyedül! - Kilkenny-ben, olaszautó-találkozón. Minden évben tartanak karácsony utáni ebédet/összejövetelt, azon képviseltem a családot, s vittem a köszönet-sütijeimet, amivel a Tipperary kaland óta tartoztam nekik. V. dolgozott, s különben is, már németautó-tulajdonosként nem igazán tarrtozik oda, bár a társaság miatt talán jött volna. A helyszínig Kate, a GPS segítségével letaláltam, de a kocsikat nem láttam sehol, pedig meresztgettem a szemem, hogy Popsika (illetve most már Tommy) feltűnő színét hol látom sárgállani. Aztán odabent megtaláltam a résztvevőket is, az asztalokra vártak, s mondták, hogy a félreeső hátsó parkolóban találom a kocsikat, így átálltam én is oda. Nagyon szépen, ívesen, simán sikerült beparkolnom csont nélkül, figyelő, nálam tapasztaltabb sofőrszemektől kísérve.  A hotel előterében mézeskalács házak és kisvasút a téli jelenet sztárja Az ebéd különteremben folyt, igazán kellemes kör...