"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ma délután, úton Ausztria felé, túl már minden tervbe vett fantasztikus hágón, túl a fő élményen, a Stelvio hágón - ahol Böhöm remekül teljesített -, túl a többször közösen elszakadó lélegzeten (csak semmi értő mosoly, tényleg a látvány vette el a lélegzetünket), túl a harapható hegyi levegőn, a kolompszón, túl mindezen, megérkeztünk Dél-Triolba, az olasz részre, s V. kijelentette, hogy márpedig ő Olaszországban AKAR aludni, és kész. Mert még ott soha nem aludt. (Mint ahogy Liechtenstein-ben sem aludtunk még soha, ezért maradtunk ott elmúlt este.) Amíg a falvak között autóztunk, s időnként vésztjóslóan közöltem vele, hány kilométere van még az osztrák határig, s addig el kell döntenie, melyik szép muskátlis ablak mögött óhajtana aludni, addig is a rádióban megszólalt az itteni zene, és felzendült egy hang, harmonika kísérettel, amint táncra invitált valami kedvest ... ebből V. két sort bírt, majd lekapcsolta. Került muskátlis ablak (erkély), Dolomitokra néző ablak, került remek vacsor...