Sokk, horror II.

Catherine, kolléganőm, aki hétfőnként süt a reggeli műszak alatt, amikor én "szabadnapos" vagyok, összevitázott a mixerrel. Valószínűleg túl sok kenyértésztát akart kikeverni, mert a mixer nagyokat ugrálva tiltakozott a terhelés ellen, és valósággal lepattogott a helyéről. Ahogy megindult a padló felé, Catherine odakapott, hogy felfogja, és a mixer szépen ráesett a jobb kezére, odaszorítva a pénztárgép-pult és a keverőedény közé az ujját. Az eredmény egy jobb törött hüvelykujjcsont. 6 hét munkaszünet. De csak Catherine-nek, mert a mixer, miután Catherine - valószínűleg a rémület adta - emberfeletti erővel sikeresen visszaszuszakolta a helyére, kidolgozta a tésztát.

Egyszer már nekem is megbillent a mixer, fél lába lecsúszott az asztalról, ketten nem bírtuk visszaemelni a helyére, mert fejnehéz, a tetetjén van a motorja. Végül az egyik aznap reggeli első férfi vevőnk segített vissza húzni-vonni a helyére...

Ez volt az első, nem kézvágásos, komolyabb baleset az Üzemben. Megkérdeztem, kolléganőmnek nem áll szándékában perelni a nem biztonságos munkakörülmények miatt. Pedig mixerünknek mérete miatt a padlón, vagy legalábbis alacsonyabb asztalon lenne a helye...

Sokk, horror

Egy hete, reggel Paco azzal fogadott, hogy a landlord, Paul el akarja adni az egész épülettömböt, s bezárja a papírboltot is. Öt percen át hüledeztem, hiszen a boltot sikeresnek tudtam, egyedinek, erre a hírre számítottam legkevésbé. Aztán az aznapi hivatalos bejelentésben Paul biztosította róla az embereket, hogy az Üzem továbbra is elérhető lesz, csak éppen az nem derült ki, hogy hogyan, ha egyszer a bolt bezár, de nyilván megmarad bejáratnak a nem éppen csábító külsejű, koszos, hátsó utcai bejárat.

A rossz hírek sora nem ért még véget. Megjelent szokásos reggeli kávéjáért Karen, az emeleti iroda bérlője, s mesélte, január közepétől mennie kell, irodáját lakássá alakíttatja Paul, mert úgy többet lehet érte kapni...

S a megnagyobbításból nem lesz semmi: Paul visszakozott, mondván, olyan bérlőt keres, akinek a tevékenysége jobban megfelel a helyiségeknek... Ugrott a saját ablak, a vevők szeme elől rejtve sütés, a plusz tárolóhely és a tágas polcok lehetősége...

Nem volt jó nap. 14 ember kerül utcára a papírboltból, s noha kapnak végkielégítést, sokuk arra panaszkodott, nem hiszik, hogy hasonló helyen (hol?) el tudnának helyezkedni. Az esküvővel kapcsolatos iparágak igencsak "bitchy", pletykás, furkálós helyek, nagy a harc köztük, az alkalmazottak félnek, hogy nem fognak találni hasonló munkahelyet.

A múltkori botrány miatt pár olyan névtelen (naná!) mailt is kaptak a hír nyilvánosságra hozatala után, hogy hehe, megérdemlik az utcára kerülést... Csodásan érző szívű emberek vannak!

S azt is megtanultam múlt kedden, hogy attól, hogy az ember mélyen vallásos, még nem feltétlenül szavatartó, hogy a Jóisten borítsa rá az ólajtót.