... avagy történet arról, hogy mennyire összepasszolunk. S ez a hihetőség határait feszegeti, de sebaj. A mi sztorink.
Ma az egyik tortára (rózsaszín!) azt kellett felírnom, hogy "Boldog 3. Születésnapot Isaura" (angolul, persze). Ok volt a derültségre, bár kollégáimnak fogalma sem volt róla, ki az az Isaura, aki sanyarú - és hosszantartó - rabszolgasorsával szórakoztatta a magyar nézőket. Fel is tettem a torta képét a Facebook-ra, délután négykor, hadd szórakozzon még egyet a nagyérdemű.
Fél hatkor kapok egy sms-et az uramtól. "Isaura. Csak úgy eszembe jutott. Mikor jössz?" No, látta a fotót, gondoltam. Hat után találkoztunk, a kocsiban beszámoltam a napi érdekességekről. "Nnna, mit szóltál az Isaura tortához? Jó, mi?" kérdeztem, mire ő: "Milyen Isaura tortához?" "Hát amit felraktam a Facebookra." "Nem láttam. Kettő óra óta nem értem rá Facebookozni." "De hát még sms-eztél is, hogy Isaura". Néz az uram rám, megdöbbent arccal: "Mert csak úgy eszembe jutott..."
Én hitetlenkedtem, ő erőlködött, hogy nem, nem látta....
Félelmetes.
Mindenkiek ilyen házasságot kívánok! :-) Úgy járunk-kelünk egymás agyában, hogy még.
***
Egyébként, bár lottónyereményt még nem sikerítettem magunknak, az már többször kiderült, hogy boszorkány vagyok. Hat a delejem :-) Pl. ma is mondtam V.-nek, a jövő hetem igen-igen húzós lesz, többszáz sütire megrendelés, plusz beesett egy torta Susanék-tól, nem tudom, esténként hogyan fogok ráérni Bogiékra, majd igyekszem, de a munka az első. Erre mit tesz Isten (varázserőm...), a többszázas megrendelést lemondta a cég, mondván, drága, az egyik babrás sütimegrendelést két nappal eltolta a megrendelő, tehát mindent meg tudok csinálni hétfőn, amikor Bogiék még Donegal vagy Észak-Írország csodás vidékeit járják.
Mindenre rá fogok érni. Meg ugyan nem rendeltem, csupán csak hangosan elterveztem a hetemet, s aztán minden szépen újrarendeződött, helyrekerült, úgy, hogy mindenkinek jó legyen.
Magic!
