Kellemes 16 fok van, felhős ég, éppen csak ki-kibukkan a nap, és lassan át lehet váltani a reggeli hosszúnadrágról a rövidre. A madarak vetélkednek a mókussal az etetőn (amit éppen az imént raktam át egy másik helyre, mert a pofátlanságnak is van határa...) A minap három mókus verekedett az ágakon! Az egyikükről most már tudom, hogy hiába néztem vemhes mókusnak, feltűnő csecsei miatt, utána, amikor éppen alul ráztam rá az öklöm és küldtem el melegebb (hahaha) éghajlatra, megláttam a kistökeit. Szóval az a meleg, szeretetteli érzés, hogy "biztos kölykei vannak, hát hadd egyen, szegény" elég hamar elhagyta a lelkem. Csak egy zabás kanmókus, nem egy agyonhajszolt anyamókus.
Az üvegajtó mellett áll egy madárodú, hosszú állványon, tövében virágládával, annak a kifutójára szórtam magot, jönnek is rá a cinkék, de főleg a pintyek. Tervem, hogy télre áttolom a kis kerti ház mellé, ahol most a vízgyűjtő áll, ott eléggé védett, nem fér hozzá (remélem) macska sem, s talán, talán beleköltözik egy vállalkozó kedvű cinkepár. Addig pedig etetéssel próbálom megbarátkoztatni őket a fura formájával.
***
Pénteken esőre ébredtünk. Hosszan, sűrűn eső, igazi, mindent átáztató esőre, ami egész nap nedvesítette a földeket. Volt öröm! Ki is raktam minden vödöt, lavórt, edényt, amit elértem, nylonalapot a napozószékre terítve, alája edény, gyűljön a víz. A tisztább mosogatóvizeket is beleöntöm a gyűjtőbe, s jópolgárként betartok minden javaslatot, ami a vízzel való takarékosságra bíztat. Hétvégén megint esegetett, kezdi visszanyeri szép zöld színét a gyep, amit - aszály ide vagy oda -, megint lenyírtak a kertészek tegnap. Érzésem szerint adhattak volna a fűnek egy hetet, hogy magához térjen, de a szerződés az szerződés, nyírnak, ha kell, ha nem.
Tegnap pedig ingyen repülőgépshow-ban volt részem - na jó, ötpercesben -, mert gyakoroltak a hétvégi show egyes fellépői. Négy gép húzott fel itt-ott, hol alakzatban, hol külön-külön mórikálták magukat, az ehhez tartozó robajokkal. Mi nem leszünk a városban, kimaradunk a kétnapos őrületből. Szombat reggel elindulunk Északra, csatlakozni Botondékhoz, akik országjárás után jönnek visszafelé a kölcsönkapott Julie-val (remélem, jól viseli magát!). Tervbe van véve Belfast, kocsmázás a Crown kocsmában, és a híres Gobbins sziklaösvény az Ír-tenger mentén. Onnan már látni Skóciát... Remélem, ez a megdöbbentően meleg, napos idő kitart odáig. A záporok elvonulása után mindig olyan füllesztő meleg volt eddig, mintha nedves törülközőbe nyomta volna az ember az arcát, ragadt a háta, hasa... A promenádon csirkeszárnyfesztivál volt a hétvégén, megy a vurstli, dörzsölgetik tenyerüket a kocsmárosok, szép lesz a bevétel.
Ránk fog férni a baráti társaság, kirándulás, a lazulás. V. egy hétig folyamatosan, éjjel-nappal szakmai ügyeletben volt, nekem pedig ott volt t9bbek között egy Facebook-os megrendelés, 200 csomagolt sütivel. Noha aggodalmaskodtam az elején, mert nagy cég, s az ilyenek hajlamosak elhúzni a fizetést (volt már rá példa, sajnos, megalapozott az aggodalom). Erre már a szállítás délutánján kaptam a dicsérő üzenetet, hogy sikeresek voltak a sütik, s a díjösszeg átutalása megtörtént. Ó és nahát!
***
Nem bánnék néhányat ezekből a megrendelésekből... A mai napon végre, hosszas céges, ide-oda való emailezés után megvételre kerültek a repjegyek az őszi utazáshoz. Bonyolította a dolgokat, hogy nekem is kellett jegy, és hogy V. ragaszkodott az általa kinézett légitársaság útvonalához. Ahol a repülési idő pár órával kevesebb, mint mondjuk a bevett útvonalakon keresztül. Ami az ő esetében nagyon is számít. Nem mindegy, hogy 12 órát ülünk-e, vagy jóval többet. Az ötletet akkor kaptam, amikor néhány nap alatt az elejétől a végéig elolvastam a nagyon élvezetes és olvasmányos Tokyoreloaded blogot, s ott olvastam, hogy érdemes Helsinkin át repülni Tokyo-ba. V. azóta is nagyra értékeli ezt az ötletet, majd meglátjuk, tényleg jó lesz-e. Az elején még olcsóbbnak bizonyult a mindenféle egyéb útvonalaknál, de addig-addig leveleztek a céges intézők, míg átlagos ár lett belőle. Sebaj. Once in a lifetime.
Tudom, eddig nem írtam, talán babonából, és mert hitetlenkedve emésztettem, hogy Tokyo-ba fogunk utazni. V. három-négy napig konferencián lesz és kapcsolatokat épít, a többi napokon pedig turistáskodunk.
Amire már nagyon készülök. Megnéztem számtalan Youtube-filmet, az ottani életről, turistáskodásról. Útikönyvek beszerzése folyamatban. A helyi Asia shop-ban vettem ezt-azt, néztem recepteket, mi az, amit ha elkészítek, V. is megenné. Már amúgy is nagy rajongója vagyok a japán/keleti leveseknek, bár igazán egzotikus belevalóval még nem próbálkoztam. (A legérdekesebb és legszokatlanabb belevaló egy széles levelű tengeri hínár volt, amit hosszan rágcsáltam, ahelyett, hogy felszeleteltem volna, én ostoba. Aztán később kiderült, hogy nem kellett volna enni, a magas jódtartalma miatt, ami éppen akkor nekem akár árthatott is volna.)
A mochi-t azt már ismeri Seattle-ből, de nem ízlett neki (talán a babpaszta-töltelék miatt), a rice cracker nem a kedvence, pedig nagyon eteti magát, majd még megpróbálkozom levesekkel... S van persze, számos édesség, amit meg lehetne sütni, amiben babpaszta van, ezt konzervként lehet kapni a boltban, de érdemes vele bíbelődnöm, ha nem szereti?
Amúgy félelmetes, mennyi csomagolást használnak ezekhez a sütikhez. Egyesével, vagy kettesével vannak becsomagolva, alattuk kis műanyag pekedli, hogy tartsák a formájukat, s a külön kis csomagban még nedvszívó csomagocska is van... Ezeket szépen gyüjtögetem, s belerakom a saját sütis dobozaimba, a dekorálásra váró sütikhez. A felhasznált műanyag mennyisége mindenesetre ijesztő.
S tegnapelőtt vettem egy szép bőrkötéses füzetet, amibe majd vezetem az útinaplót. S úgy általában véve nagyon izgulok.
***
Az emberi hülyeség megdöbbentő. Alig néhány nappal a nagy Bray Head-i tűz eloltása után a helyi FB-oldal felszólította a kirándulókat, hogy ugyan már, legyenek szívesek NE használjanak kis hordozható grillezőket a sziklaösvényen (amelynek mentén oltottak). S úgy egyáltalán. A hétvégén egy népszerű fürdőzőhely, a Saving Private Ryan forgatásáról elhíresült Curracloe Beach mentén kellett oltani, mert ott is grillezett valaki a dűnék között, a száraz fűcsomók tövében. Hiába esett, azért még minden nagyon száraz, s persze, a hőség tömegével csalja ki az embereket a szabadba, de mégis, mégis, nem lehetne egy kicsit nagyobb felelősséggel szórakozni? Nem lehetne a homokos parton lerakni azt a grillt a füves dűnék helyett, he?
***
Életemben először kellett vetélkednem a Biscuiteers sütijeivel!
Egy alapreceptjüket próbáltam már, amiről kiderült, hogy ízre nem egy csoda, de sokkal jobban bírja a gyűrődést, mint az én standard vajas sütireceptem. Emlékszem, ott teszteltem őket az asztal szélén, nekiütöttem mindkettőt az asztalnak, s a Biscuiteers-süti bírta sokáig, az enyém azonnal kettétört. Ha valaha küldföldre kellene küldenem olyan sütit, ahol a belbecs kevésbé számít, akkor azzal fogok dolgozni, de addig az enyém a nyerő.
Egy ír ingatlanközvetítő hölgy érdeklődött az Üzemben, hogy a cukrászuk tudna-e olyan sütiket csinálni, amit a hölgy egyszer rendelt Angliában. A képet látva azonnal tudtam, hogy kinek a sütijét adta a hölgy házavató ajándékként az ingatlanos irodától. Ott röhögcséltem magamban, hogy igen, tudok ilyet, sőt. Az ízt garantáltam, s a külsőt is. Csak éppen nem az ő áraikkal dolgoztam. Igaz, hogy az én sütijeim papírdobozkában kerültek prezentálásra, szalaggal szépen átkötve (végre fel tudtam használni az áttetsző tetejű dobozaim egyikét), s nem céges fémdobozban, de így is nagyon büszke voltam a szépségükre. Remélem, a hölgynek is tetszettek, s később majd rendszeres megrendelés lesz belőle. Meglátjuk!
Közben Paula, akinek segítségével a Fire cég tortakészítője lett, elmesélte, hogy felmondott. Nem érezte magát jól ott, nem került előbbre, stresszelt, így inkább valami másba kezd. Át tudtam érezni a problémáját. Gondolatban elbúcsúztam a cégtől, de gyorsan biztosított róla, hogy a tortákra továbbra is igényt tartanak, attól, hogy ő elmegy, velem még nem szakítanak. Ami kényelmetlenné tette beszélgetésünket, az az volt, hogy teljes beleéléssel magyarázta, hogy most, hogy ráér, majd ő kézbe veszi a menedzselésemet, s szerez kuncsaftokat. Jaj. Van nekem elég tennivalóm, s különben sem szeretnék üzleti partnereket...
