"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ma függönyt vadásztam. Ez megint egy olyan dolog, amihez türelem kellene, amiből nekem kevés van, de végre megpróbálkoztam vele, mert a minap este letérdeltem nem messze az ablaktól, hogy bekapcsoljam a fényeket, s a hideg huzat marokra fogta a hájamat a derekamon. V. már korábban is panaszkodott, hogy érzi a lábán a hideget... Aranykezű Róbert rakott fel karnist, de most jött el igazán az ideje, hogy valamit akasszunk is rá, valamit, ami véd, s kint rekeszteni a kiváncsi tekinteteket. Ugyanis a Lazacékról elnevezett boltban kapott elegáns és remekül működő roló csak szemközt takar, kétoldalt ott van még két ablak, amit ellenben nem takar semmi. Szóval, húz be a hideg. Ezért ma, amikor már kinyitottak a boltok, s elindult a szokásos kiárusítási mizéria, gondoltam, levadászok egy - hozzáértők által ajánlott színű - függönypárt. Függöny az volt. Mindenféle színű, négy-ötféle hosszban. Még olyan árnyalatút is találtam, mint a kanapé, el is játszadoztam a gondolattal, hogy olyat v...

Ma meglehetősen morózusan ébredtem, ugyanis a falszomszédék bulit tartottak, ami belenyúlt az éjszakába. Malmozva feküdtem, semmilyen hangtompítós trükköm nem működött, már komolyan azon voltak, hogy fürdőköpenyesen átmegyek, amikor végre csendesedni kezdett a vendégsereg.  Csak hallgattam a zajokat a másik oldalról, egyik wc-lehúzás, ajtócsapódás, röhögés, zörgés a másik utén, míg V. szerencsére édesdeden aludt. Neki ma már munkanap volt, egyedül húzta az igát a Félcsöcsűnél. Sokáig aludtam, de nem esett jól, így megtoldottam egy délutáni szunyával - s a pokolba kívántam a tegnapi összes vendéget.  Akárcsak a falon túl, a kertben is nagy volt a járás: jöttek miniék, Európa két legkisebb madara, az ökörszem és a királyka. Előbbi az egészen sekély kis tálka vizében fürdik, míg a rigók a mélyebb, nagyobb tálat szeretik: még ilyenkor, az alig +2 fokban is megfürdenek. Jöttek a szarkák, s megpróbálták lerángatni a cinkék zacskós eledelét, de odacsavaroztam az etetőhöz, mert t...

Azt hiszem, eleget áradoztam korábban már a pandoróról, az északolaszok híres karácsonyi "arany kenyeréről", jöjjenek a rideg tények. Ha valami extrára van szükségem, az angol családi válalkozásként működő Bakery Bits nevű céghez fordulok, ahonnan cserébe rendszeresen küldenek recepteket, nem is annyira rejtve a célt, hogy még több, náluk kapható érdekességet vegyek. Így amikor megérkezett a pandoro receptje, bentlakó péküktől, Vanessa Kimbell-től, akkor ott fel volt sorolva, hogy szükségem lenne kettő (!) pandoro sütőedényre, ami magas, csillag alakú alumínium forma, kanadai vagy ahhoz hasonlóan sikérben gazdag, kenyérhez való olasz lisztre, cukros-tojásos tésztát szépen emelő spéci porított élesztőre, és vaníliaporra, s szórócukorra, ami nem olvad el a sütin, s nem rántja le magával a csomagolás.  Sóhaj... Ezek híján nekiálltam helyettesítőkkel elkészíteni a pandorót. Kanadai lisztet tudtam itt is venni, az északi útnak köszönhetően. Sima porított élesztőt használ...

Amikor elsóhajtottam magam, mert Popsika otthagyta az uramat az út mentén, hogy kellene egy megbízhatóbb kocsi, ami nem "project", amihez nem kell úgy felkutatni a szerelőt mások ajánlásai alapján, amibe nem kell valami már nem gyártott, az utolsó (lehetőleg más szigeten, kontinensen fellelhető) alkatrész, akkor nem sejtettem (vagy csak kicsit), hogy mit kérek. Szinte azonnal, mintha csak a beleegyezésemre (engedélyemre?) várt volna, nekiugrott az internet világának, s mire felriadtam, máris eladó autók képeivel lett tele a képernyő, mindig nyitva volt egy ablak, ment a vita, hogy akkor mit? Törekedjünk a legjobbra, amit megengedhetünk magunknak, vagy csak valami áthidaló megoldás legyen, míg a legjobbra, a vágyottra (Alga Romeo Giulia) össze nem gyűlik a pénz részvényekből, két eurósokból, kemény munkából? A közeli Cars and Coffee talállkozóknak hála, körbejárhattam az alternatívaként szóbajött Mazdákat, azok SUV és szedán változatát, egyik szebb és drágább volt mint a ...

Ma délután 3-kor leszállítottuk az utolsó tortát, utolsó sütiket.. VÉGE!!! Most már semmi megrendelés nem várat magára, kidobtam a cukormázakat, a halomban álló édességcsomagoló papírokat, cukorkáspapírokat, amiket elhasználtam a házakhoz... egyik édes történet a másik után, a könyörgő apuka sztorija, aki a kávézóban állította, hogy a baker (mármint én) biztosan nem mondana neki nemet, s tudja, hogy már lezárták a rendeléseket, de neki KELL egy ház... ha megcsinálom, akkor fizet egy 10 eurós adományt egy általam választott jótékonysági szervezetnek... Visszahívtam, mert bökte a csőröm, hogy ez ki, a neve nem volt ismerős... A sztori vége az volt, hogy igen, csináltam neki házat, mert tényleg rendelt már tőlünk pár éve, ő pedig az itteni állatvédőknek fizetett 10 eurót, a ház elég súlyos 61 eurós árán túl (amiből 45 az enyém, ugye). Szóval elkészültem. Mindennel. Nyögve, késő éjjel, könnyező szemmel, de elkészültem. Bedobtam miden lelkesítőt, amit tudtam, zenét, teát, illatos gyert...