"Preparation, creation"

A telepen egyre-másra bukkannak fel a feldíszített karácsonyfák a nappalik nagy ablakai mögött, a színes égősorok az erkélyek korlátján és, a lépcsők mellett, a levegőben tőzeg füstje, csípi az ember fülét-arcát reggel a levegő, s már a kesztyűket keresi a szekrény aljában, s hálás a dupla rétegű sapkáért. A szemközt lakó Fülöp-szigetieknél ismét kint van az egész éjjel villogó, csupaszín fénykoszorú.

Az ember sütiötleteket gyűjt, mert a maszkos pandák ideje lejárt, a maszkos "lockdown lads" még sikeres, de csak a piacon - az Üzemben már inkább karácsonyi dolgokat várnak. S amúgy is, a színes égősorokkal díszített macskák, unikornisok, rókák s manók jobban illenek az ünnephez, mint még további maszkos figurák. S ugye, ott vannak a klasszikusok, a karácsonyi trió, a karácsonyfa süti, cukrokkal bepöttyözve, a mini házikó, behavazva, s a megszokott formák. S az újak, mint a szánon ülő róka, hosszú, szél lebegtette sállal, elegánsan levegőbe fúrt orral, vagy a mosómedve, ajándékkal a kezében.

A hirdetések egyre csak vásárlásra buzdítanak, s mindenki örül a pénteken bejelentett enyhítéseknek (majdnem mindenki), s a hír meghökkentő: már csak 3 karácsonyi piac van az ünnepig. Indul a mince pie-sütés, a tortadekor, amihez formabontó díszítéseket keres az ember, s régieket tervez újra. S legnagyobb megdöbbenésére kiderül, hogy van a városban egy venezuelai nő, aki hasonló házakat és mini házakat csinál, s karácsonyi mini trüffelt, igaz, olcsóbban, s kevesebb díszítéssel, de mégis.

***

Pár céges megrendelés lóg a levegőben, remélem, nem az utolsó percben fognak dönteni, mert akkor ugrott a rendelés. Az Üzemtől sok ajándékcsomagot rendelnek, pörög az üzlet. Amúgy minden csomag késik, lassú a posta, s hogy behozzák a lemaradást, már szombaton is hordanak ki leveleket, csomagokat. Futárral érdemes szállíttatni, a megrendelt lisztjeim, csomagolóanyagaim 1 nap alatt itt voltak - a rendelés után!

Míg odahaza plakátkampány van és nemzeti konzultáció, s hasonló szarságokra megy el a pénz, addig itt a postaládába dobott kétnyelvű füzettel látják el az embereket, hogy hogyan vigyázzanak a mentális egészségükre, hogyan táplálkozzanak, sportoljanak, s hogy mivel segíthetik elő, hogy ez a pocsék év és a velejáró mentális és fizikai gondok mielőbb elmaradjanak mögöttük. 

Jómagam egy virtuális, 74 km-es gyaloglásra iratkoztam fel, nem utolsósorban az újra felszedett kilók miatt, de nem kapkodom el, 6 hetet adok magamnak, s már most tudom, hogy a javát a két ünnep között fogom megtenni. 

S életemben először fontolgatom, hogy emailt írok a helyi képviselőnek, a városba bevezető lehajtó mellett táborozó gardák miatt. Úgy reggel 8 felé kezdik az ellenőrzést, de csak félszívvel, van, akit leintenek, s megállítanak, de a többség szabadon tovább hajthat a másik sávban, vagy ha eléjük hajt el, akkor sem állítják meg, sőt, van, akit - mint pl. engem -  ingerülten tovább intettek. Hess. Nem egyszer autóztam már el úgy mellettük, hogy csak álldogáltak s beszélgettek,vagy még azt sem, csak álltak ott, lógatott karral, bámulva az autókat, s úgy sejtem, így megy egész nap. MINEK?? Lehetne ehelyett valami rendes melót végezni, mert annak sok értelme nincs, hogy van odaállított transzformátor, reflektor, mobil WC, egy rendőrautó, 1-2 motoros, és 2-3 garda, hogy ott álldogáljon napi 10-12 órát és gyakorlatilag ne csináljon semmit. Legfeljebb felfáznak, más eredménye nincs. Eléggé rombolhatja a munkamorált köztük is, de ki tudja. 

***

Beszélgetésbe egyeledtem egy emberrel, aki a hosszú távú gyaloglás megszállottja, lehetőleg egzotikus helyszíneken, mint mondjuk Irak, Kurdisztán, Irán és Japán. Sok egyéb téma mellett (pl. ismeri az egyik volt lakótásunkat) szóba került egy könyv, ami sok éve olvasatlanul áll a polcon, s amit első fejezetének elolvasása után vettem meg (impulse buy!!), s mert szó van benne a Camino-ról, s egzotikus helyeken való hosszú gyalogásokról. Az első fejezetben angol írója egy kiadós havazás után este nekiindul a lakhelye melletti vidéknek, s a látottakat olyan szép leírásokban osztja meg, hogy magával ragadott. Menni, menni! 

Aztán ennyiben ki is merült akkor az érdeklődésem, de most, hogy szóbakerült, letöltöttem hangoskönyvként, s dekorálás stb. közben hallgattam. Jaj, de szép! Mosolyogtam befelé, ismerős helyeken is járt, mi is voltunk, régen, de kocsival, komppal, emleget ír helyeket és neveket, s bennfentesként lehetett mosolyogni, hogy ó igen, ezekről is halottam már. Nagyon érdekes, nagyon magával ragadó, némi változást hoz a hallgatott könyvek sorában, mert jobbára krimit és könnyed irodalmat hallgattam mostanság. A krediteknek, amit V.-től kaptam az előfizetésemhez, lassan a fenekére verek, de mit tegyek, kell valami szóljon, míg dekorálok, nagyon segít, ha van mire figyelni a hosszú órák alatt!

Kis novemberi színesek

Amikor minden levél már színesedik körülöttünk, miről írjunk egy lazának kijelentett hétfő délelőtt? A tortákhoz való szárított gyümölcsök brandy-ben áznak, hamarosan sütni kezdem a következő három karácsonyi tortát. A sütitészta érik a hűtőben, Hálaadásnapi és unikornisra szóló megrendeléseim vannak, s nem árt majd pár karácsonyi sütit is sütni a piacra, amit csináltam, elfogytak hamar. 

Már kinyomtattam két nagyalakú naptárlapot, hogy minden naphoz be tudjam írni, mit kell aznapra elkészíteni. Mert már olyan sok Post-It gyűlt fel a táblámon, hogy nem férnek el. Külön lap a telepiek rendeléseivel, külön az Üzemével és külön a piacra... Pandémia vagy sem, remek évem lesz ez, de kizárólag sütés szempontjából.. Kicsit röstellem is magam a nagy örömködésemmel, amikor az egyik telepi ismerősünk arra panaszkodik, hogy a kisgyerekük mennyire félénk, mert nincs vele egykorú babatársasága. Nem tud bölcsibe menni, gyakorlatilag csak az ablakon át lát más gyerekeket, akik mind idősebbek nála. A kicsi azért beszélget, s köszönget, aztán az arcára tapasztja a kezeit, hogy ne lássuk, s nem lásson... Szívszakító. Én pedig itt lelkendezem, hogy hú, micsoda jó ez az év sütés szempontjából. Közben Apu beteg, itt a vírus, a depressziós hírek hazulról, s a fejét folyton felütő politika... broáf.

***

A hétvégén felkapcsolták a karácsonyi fényeket a városban, ezúttal online folyt az ünnepség, lehetett követni a kissé suta beszédeket, a Télapó részéről is, aki megemlítettte a Covidot, s biztosította a gyerekeket, hogy a vírus ellenére azért idén is körbejárja a világot, ajándékokat osztogatva. Most több fényt raktak fel a kirakatok körül is, mint tavaly, a régi és az új városháza is szépen ki van világítva. 

Tegnap nagy kört tettünk sétánk során, mert be kellett mennem a Tesco-ba szárított gyümölcsökért, így már sötétben jöttünk haza, s megnézhettük a város karácsonyfáját (elég kevéske fény van rajta, de nyilván nem akarják csábítani az enyveskezűeket, gondolom pikírtül.) 

Mi már beszereztük a Carpe Diemből a panettonékat, idén nem fogok sem pandoro, sem panettone recepttel bajlódni, kell az idő másra. S hamarosan megérkeznek a spanyol finomságok, amit egy itteni beszállítótól rendeltünk. Főleg a húsokat várom! Ami most kissé izgat, az egy új Bertinet-féle karácsonyi torta recept, ginnel ízesítve. Majd felrakom a receptet. Elég sok érdekes hozzávaló kell bele, de most nem költenék szeszre, ha nem muszáj, így is úgy néz ki a szekrény, mint egy szeszlerakat, a japán whiskyjeim mellett brandy és sherry, tojáslikőr vár felhasználásra. 

Alaposabban körbejártam ám az almás buci receptjét, megtaláltam az eredeti német nyelvűt, s harmadik próbálkozásra - hurrá! - sikerült olyanokat sütnöm, amik nem robbantak szét. A sütési hőmérséklet és a töltelék mennyisége más az első receptben, s az sokat számított. 

***

A Woodies szívmelengetőre sikeredett hirdetése mellett a Supervalu kissé óvatlan tévés hirdetéssel csábít karácsonyi hangulatú vásárlásra: nem dőlt még el, hogy lehet-e majd Karácsonyra utazni, enyhítenek-e a szigoron, s ez a hirdetés inkább lázadásra buzdít (szigorúan saját vélemény). Függetlenül attól, hogy kedves és jól megcsinált reklám, végre nem az angol reklámokat nyomják az ember orra alá, hanem van saját is. Talán Írországban is hagyomány lesz ebből, s nemcsak a Coca Cola és az angol áruházak évről-évre megismétlődő hirdetésversenyét nézhetjük, hogy ki tud szívfacsaróbb és lélekemelőbb hirdetést készíteni, belépnek a versenybe az írek is.

***

A városi hölgyeket (megint) egy forgatás tartotta izgalomban. Amazon Prime-nak készülő valami romantikust forgattak a városban, a "Nem tudsz te semmit, John Snow"-t alakító Kit Harrington-nal, a város viktoriánus házsorainak egyikében. Szigorúan maszkban mászkáltak a ház és a lakókocsijaik között, de az egyik bray-i lakos nagy népszerűségre tett szert azzal, hogy sikerült a főhősről egy maszktalan képet készítenie. Micsoda izgalom!

***

Hosszú huzakodás után beadtuk a derekunkat, s a német Ebay oldalán találtunk egy, a gyártó által felújított komolyabb babtól-kávéig kávégépet. Ami ideális hőfokra melegíti fel a vizet zöld teához is, így nemcsak kávéhoz használható. V. alaposan körbejárta a dolgot, s utána nagyon örült, mert nem ismerte ezt a beszerzési lehetőséget. Itt a kávégépek, mint sokminden más, borsosabb áron kaphatók, mondjuk a német Amazonhoz képest. Szigetország, ugye, Az már régen nem újdonság, hogy az angol árakhoz képest itt mi mennyivel többe kerül. Nem véletlenül mennek (mennének) fel az írek északra vásárolni. Mi is voltunk, tavaly, karácsony előtt. 

A kávégépeket alaposan körbefotózták, nem rejtenek semmit véka alá, minden apró horpadásról, karcolásról ott a fotó, el lehet dönteni, milyen szint az, amiért még megvesszük a gépet. Értékelem ezt a fajta tájékoztatást. Jó lesz a gép a háznál, de ez nem jelenti azt, hogy rózsafából faragott tömködőt nézegetnék más oldalakon, vagy nagyhirtelen érdekelni kezdenének minket a single origin szemes kávék, vagy kopi luwak beszerzését pedzegetném, - a kamrában amúgy is ott áll az újabb tíz zacskó Agust darált biokávé, melléjük majd veszünk valamit ünnepnapokra, s daráltatjuk azt a géppel.

A gépnek meglepően kedvező ára volt, még szállítással is (jelenleg már a dublini elosztót is megjárta, alig várom, hogy ideérjen). A régi, a célnak megfelelő, de némi hibával rendelkező (ereszt) gépünknek még nincs helye, de talán megkapja a piac, s americano-t fogok vele csinálni. Arra remek, s így gyorsabban ki tudom vele szolgálni az embereket, ugyanis az új, kávézásra, teázásra bíztató tábláknak köszönhetően megszaporodtak a kávézók, még akkor is, ha nem tudnak leülni. Ha (HA!) hamarosan feloldják a szigorításokat (mert csökkennek a számok, hála az égnek), akkor bizony újra ki fogjuk rakni a gyepre az asztalokat, akármekkora is a zima - mert hideget jósolnak az elkövetkező hétre.

Az írek tea iránti rajongása megérne egy külön posztot, talán majd a legközelebbi üres félnapon megírom.

***

S az is kiderült, hogy a reggeli 5-6 fok az, ami után Manci nem a kijárati ajtó, hanem a nappali felé kanyarodik reggeli után. Nagyon sajnálom, de eléggé ki van párnázva, s a szőre is jó vastag, így lelkifurdalás nélkül terelem a kövér kis seggét a kijárat felé, ahol a felgyűlt leveleken üldögél reggel, várva az ajtónyitást. Nagyon vonakodva megy csak ki. Továbbra sem hajlandó a most már bolhátlanított menedékbe húzódni, szemben Colinnal, aki jelenleg is ott durmol a kisebbik menedékben. Ennek köszönhetően a bolhanyakörv szinte csak dísz, Manci továbbra is vakarózik, s néha érzek egy-két sebet a nyakán, ahol kivakarta magát. Rohadt bolhák, hogy nincs előlük menedék...