"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

No, szavaztam. Nem ment zökkenőmentesen. A szavazókártyáról kellett volna kitalálnom, hová is kell mennem. "An Scoil Chualann" - ebből csak annyi jött le, hogy iskolaépület. De hol? Melyik? A telefonkönyv sem volt bőbeszédűbb: címként annyi van csak megadva, hogy Vevay Road. Ami jó hosszú. Miért nem néztem meg a neten? Megnéztem. Ott Putland Road-ot írtak, s a térképen még csak véletlenül sem volt jó helyen a nyíl. Ahogy már írtam, volt egy halvány - mint kiderült, téves - sejtésem, melyik iskola lehet az. Reggel, szállításkor kinéztem a szemem, hogy hol a Polling Station tábla, az majd segít odatalálni. Míg a belvárosban hatalmas feliratú táblák voltak kirakva, addig Bray-ben kinézhette az ember a szemét, mire egyet is meglátott. A kinézett iskola is egy falatnyi táblával volt csak jelölve. Az épületen, amit én nem tudtam elolvasni az útról, a sasszemű V. látta meg. Aki kellemesen elszórakozott az izgalmamon, holott egyszerűen csak nem akartam kódorogni a szavazókártyámmal a...

Ma Susan barátnőm sms-ezett, hogy megszületett első unoká-ja, Cian. 2,5 kilós, megvan mindene, szüléssel sem volt semmi gond. Susan lánya, Deirdre, aki múlt szombatra volt (elvileg) kiírva, tegnap reggel még elballagott a felújítás alatt lévő házukig, beengedni a mesterembert, hogy az feltegye a rolókat. Majd hazaballagott. Aztán úgy döntött, hogy bizony, neki szülnie kell, Luassal (!) bement a kórházba, és este 8-kor megszületett Cian. Ma pedig Deirdre hazajött a kórházból, minek ott lenni, amikor otthon is lábadozhat. Nagyon örültem neki, hogy ilyen flottul mentek a dolgok. Amikor telefonáltam, tele volt a ház a rokonokkal, pár futó szót váltottunk csak Susan-nal, majd megyek valamikor babanézőbe is (khm, fel kell készülnöm értelmes kérdésekkel), még valami kis ajándékot is kellene szereznem, a mamának főleg, mert ilyenkor mindenki a gyerek körül ugrál, holott a mama az, akinek a neheze jutott. S a papának, akinek valószínűleg ragyog a feje, mert fia van. Ötletek? Vagy ne erőlködjek,...

Semmi különös, csak megtetszett. Majd egyszer rendes géppel is megcsinálom. A késő délutáni napsütés éppen csak besüt (vagy betükröződik? ki tudja) a nappali ablakán, s megsüti kedvenc képemet a kandalló felett (régebben a ránk bízott, Csirke nevű papagáj próbálta mindig kidolgozni a kép akasztóját a falból). A kép téli látkép, egy Westport környéki romos tornyot ábrázol.

Ennek a rendkívüli napos, száraz, kicsit szellős, jó időnek egyet-len hátránya az, hogy folyton bejönnek a nyitott ablakon-kertajtón át a legyek. Most, hogy V. is itthon van, nagy súlyt helyezek rá, hogy azonnal el is legyenek pusztítva (mélységesen idegesítik), arasznyira a laptoptól a fenyegető külsejű Vapona várakozik, a másik szobában egy már utolsókat lehelő, még Ede által ránk hagyott francia szpré, s valahányszor felhangzik egy dünnyögés, már talpon vagyok, s megyek ölni. A francia szprének egészen elfogadható illata van, a Vapona jóval rosszabb szagú, mint egy ócska szobaillatosító, mégis muszáj mindkettőt használni, ha békét akarok. Már találtam egy weboldalt, ahol szúnyoghálót lehet rendelni... mert itt ez ritkaságszámba megy, s hálót "csak úgy", nem lehet kapni. *** Tegnap részt vettünk a Flora Women's Mini Marathon-on. Bizony ám, mindketten. V. tervezte, hogy felveszi a hosszú, fehér copfokkal ékes Mikulás-sapkát, és így nőnek álcázza magát, de végül erre nem ...