"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ma fájó szívvel unfollowing-oltam egy régi ismerőst, barátot a Facebook-on. Egy ideje nem értünk szót, s nagyon rosszul esik. Jó pár év külföldi élet után hazaköltözött, új karrierbe kezdett, s azóta mintha szemellenzővel nézne körül. Minden rossz lett hirtelen, amit odakint látott. A város, ahol élt. Az emberek, akik között élt. Emlékszem, hogyan vitt el minket a kedvenc helyeire, amelyek most már nem azok, hogyan szerettette meg velünk a helyet, ahol élt. Hogyan jártuk végig a csodás vidékek sorát, s irigykedtünk az ottani életvitelén. Miért lett minden hirtelen megvetendő, amit odakint korábban élvezett? Nyilván más ott élni tartósan, mint turistaként, de miért kell most mindenre fújolni, emlékezhetne nosztalgikusan is, hiszen voltak jó dolgok...  Nem tudok mit kezdeni ezzel a pálfordulással. A sok bíztatással, hogy költözzünk haza, mert... Persze, elismerem, lehet úgy is élni Magyarországon, csak a jót nézve, csak a szépet véve észre, sőt, azt hiszem, mostanság talán ez ke...

Éppen most próbáltam legépelni azoknak a látnivalóknak, érdekességeknek a listáját, amit Tokyo-ban és Kyoto-ban meg szeretnénk nézni. Sikerült kigolyóznom párat, ami nem feltétlenül szükséges, pl. nem szeretnék japán whisky-t kóstolni. Amit legutóbb merő lelkesedésből vettünk a dublini reptéren, az nem volt valami jó, hiába ajánlgatta a bácsi, sikerült kifognunk egy kevésbé sikerültet, így inkább hű maradok a skót füstösökhöz, s kajára költöm a pénzt. Kajáról jut eszembe, milyen fergetegesen finomat ettünk egy hete, múlt szombaton. Rég láttuk Trish-t, így a szokott módon összejöttünk egy Mi-történt-veled-az-elmúlt-hetekben? c. vacsorára. A Galito nevű portugál étterem nemrég nyílt egy kínai bolt helyén. Már hetek óta nézegettem a kirakatot, ami rendkívül vonzó, s bent, az ablaknál lévő asztalnál mindig ültek. Jó jel! A város FB-oldalán többen emlegették, jó véleménnyel. Először spanyol tapas-os helynek gondoltam, de aztán a menüből egyből kiderült (no és a sok portugá...

A hetet temetőben kezdtük, George búcsúztatásán, s temetőben fejeztük be. Pénteken V. csoportja valami csoportépítési szándékkal kultúrprogramot szervezett, s mivel a Glasnevin temetőbe mentek, ahol még sosem jártam (khm), bekönyörögtem magam a csoportba. (Amióta rendszeresen beküldöm a megmaradt sütiket az irodába, jó szemmel néznek rám, haha.) Kora délután találkoztunk a Félcsöcsű irodaházánál, aztán autózás a híres Gravediggers (vagyis Kavanagh's) kocsmába. Ott ebédeltünk. Emlékeztem régebbről, hogy itt jár Anthony Bourdain is, naná, hogy elvitték erre a hires kocsmába, s igen meg volt elégedve az ebédjével. A WC felé menet akadtam erre a fotóra, muszáj volt lefényképeznem: Anthony Bourdain (b) a kocsma tulajával (s egyben szakácsával) beszélget Az ebédem finom volt és bőséges, de kicsit korai volt, ugyanis kiderült, hogy a temetői vezetéses túra csak fél 3-kor indul. Még volt egy óránk, így kihasználtuk, hogy a kocsma melletti kapu nyitva volt, s átmehettünk ott a ...