"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Odakint valami aprószemű izé szemereg az égből, borús az ég, igazi elcsendesedett vasárnap délután van. Itt nyoma sincs kánikulának. Apám mesélte tegnap, hogyan próbál kereszthuzatot csinálni a lakásban, mert nem akar bespalettázott sötétben villanyfénynél létezni napközben is. Itt örvendezés van, s tele lesz a part, amint a hőmérő eléri a 16 fokot. Sőt, tegnap a 18-at. Futólag eszembe jutott apám jókora ablakos konyhája, s irigykedtem. Ebben az ablaktalan konyhában a friss levegőt a szagelszívó akarja biztosítani (csekély sikerrel), ha be kell csuknom az ajtót, mert "büdöset" (gyömbéreset) sütök. Ha álmodozom, s lakás/házhirdetéseket nézek, az ablakos konyha és fürdőszoba alapkövetelmény.  Az imént kiraktam az asztalra a lassan időszerűvé váló papírmunkát, de annyira elrémültem az előttem álló halomtól, hogy inkább blogolásba menekültem. Könyvelésben jártas barátném már mondta többször, hogy az ilyet célszerű hetente megejteni, de ugye, amilyen fegyelmezetlen, lusta kisválla...