Vegán citromos torta

Tegnap végre a BBC leadta azt a részét Nigella Lawson új sorozatának, amiben az általa csak lágy citromos tortának titulált (vegán) tortát mutatja be, kékáfonyás kompóttal. A felvezetőben furcsa módon arra hivatkozott, hogy azért szeret vegánokat vendégül látni,mert friss, élénk ízű ételeket készíthet... Ha. Nem igazán értem, mi szükség volt indoklásra, hiszen a mindennapokban is lehet friss és élénk színű, érdekes ételeket készíteni, anélkül, hogy mostanában felkapott címkéket ragasztanánk rájuk. Sebaj, egy mindenevőnek sem árt ha van a tarsolyában egy vegán süti/tortarecept.

Ez az a recept, amit már emlegettem, még az elkészítése előtt. Mostanában a piacra csinálom, de "mentesítettem" mindentől, ami egyesek szerint "árt", ezért se liszt, se cukor, se tejféle nincs benne. A piacon többször kértek már cukormentes süteményt, ezért alakítottam rajta. Finom, ha nem számítjuk az enyhén homokszerű gluténmentes lisztkeveréket, s hajlandóak vagyunk dupla adag citromhéjat és -levet belenyomni. Az eredeti recept csak vegán, azt írom le, s megírom, mit mivel helyettesítettem, hogy "minden mentes" legyen.

Hozzávalók:

225 g sima liszt (vagy ugyanennyi gluténmentes sütőporos lisztkeverék. Azért rakok bele sütőporosat, hogy legyen némi tartása, s ne legyen lapos. Ha gm lisztkeveréket használok, akkor a citromlé mennyiségét megduplázom.)

HA gluténmentes keveréket használunk, rakjunk bele egy kiskanálnyi xantam gumit, hogy ne legyen nagyon morzsalékos. Egyébként pedig kell bele:

1 1/2 teáskanál sütőpor

1/2 teáskanál szódabikarbóna

150 ml napraforgó olaj

150 g kristálycukor (vagy ugyanennyi kókuszpálmacukor, ha cukormentesre készítjük)

275 g kókusztej (ne rázzuk fel a konzervdobozt, hanem kanalazzuk le a tetetjén ülő szilárd, vajszerűen összeállt réteget, s ha nem jön ki belőle a 275 g, csak akkor öntsük csak fel a konzerv alján meggyűlt vízszerű kókusztejjel)

2 citrom reszelt héja és 3 evőkanál citromlé (ha gluténmentesre készítjük, ezt a mennyiséget duplázzuk meg)

1 teáskanál vanília kivonat

A kompóthoz:

150 g friss kék áfonya

1 evőkanál citromlé

1 evőkanál kristálycukor

1 1/2 teáskanál kukoricakeményítő

A tetejére:

250 ml kókusztejből készült joghurt

1 teáskanál vaníliakivonat

2 1/2 teáskanál porcukor

A torta elkészítése igen egyszerű: a száraz hozzávalókat összekeverjük egy nagy tálban, a nedves hozzávalókat is alaposan összekeverjük egy kisebb másikban, hogy a pálmacukor feloldódjon, aztán beleöntjük a lisztes keverékbe. Habverővek simára keverjük, s egy alaposan kiolajozott, az alján sütőpapírral kivélelt 20 cm-es tortaformába beleöntjük. 180 fokon 30-35 percig sütjük. Ne süssük túl, főleg ha gluténmentes lisztből készül, mert akkor túlságosan szilárd lesz, s másnap már nem lesz puha.

 

Első ránézésre nem valami bizalomgerjesztő a színe, másodikra sem, de ne adjuk fel.

Míg sül, készítsük el a kompótot: az áfonyát a cukorral, a citromlével és fél deci hideg vízzel rakjuk fel főni, s amikor forrni kezd, kis lángon főzzük egy pár percig, amíg az áfonya kezd levet ereszteni. Vegyük le a gázról. A kukoricakeményítőt 1 1/2 kiskanálnyi hideg vízzel keverjük simára, s adjuk hozzá az áfonyához, s jó alaposan keverjük össze. Utána tegyük vissza a gázra egy fél percre, amíg újra forrni nem kezd, s kezd sűrűsödni a kompótunk. Ha túl sűrű lenne, kis vízzel lazítsuk. Utána öntsük egy edénybe. Kihűlés közben szépen összeáll.

A tortát csak felszolgálás előtt állítsuk össze. A kókusztej joghurtot keverjük össze a simára szitált porcukorral, öntsük a tortára, s simítsuk el a tetején. Utána a villával fellazított kompótot is öntsük a közepére, s csak ezután vágjuk fel a tortát. 8-12 szelet jön ki belőle, attól függően, mennyire vagyunk nagylelkűek vendégeinkkel.

Kókuszpálma cukoral készítve a tésztának elég barnás színe lesz, és inkább édes íze lesz, alig jön át a kókusztej vagy a citrom íze, ezért is javaslom megkettőzni ezek mennyiségét.Hamarosan ki fogom próbálni csak vegán módra elkészítve, mert biztos vagyok benne, hogy a gluténmentes liszt használata nélkül sokkal simább, élvezhetőbb a tésztája...

Kész a festés, szépülünk

Mozgalmas hét van mögöttünk. A falra mindenhol felkerültek az új színek, a kisszoba (mostantól műhely) vakítóan fehér, egyelőre "kórházszerű", ahogy Róbert mondta. Nagyon kapacitált, hogy valami színt válasszak oda is, de mivel mostantól ott akarok sütizni, ragaszkodtam a kórházfehérhez. (S valahol bennem van a félelem, hogy majd jön vissza a penész, s akkor minél előbb észre akarom venni a gyanús foltokat.)

 

Műhely most és régen

 

 Hálószoba

Folyosó

V. hazaérkezett hétfő este a szokásos novemberi budapesti látogatásából, s persze, addigra még korántsem nyerte vissza megszokott illatát a lakás. Büdös volt, ne tagadjuk. Általában jól bírom a büdöset, a fura szagokat, de a hét közepén még az én gyomrom is vetett egy bukfencet, mert a hátsó traktust (is) betöltötte valami forrázott, de már kihűlt tyúktollra emlékeztető alattomos szagfelhő, ami elkerülhetetlen velejárója az ilyen munkáknak. Róbert olyan dolgokat is elvégzett, ami alighanem hozzátartozik a festéshez, csak én nem gondoltam rá. A skirting board-okat is lefestette, a radiátorok régi, szürkés színe is megújult. Valami szilikonnal kitöltötte a skirting board és - a még háziurunk által lerakott padlót tartó - itt-ott már meglazult, a skirting board-tól elvált szegélylécek közét. Az ajtófélfák és a falak találkozásánál megszakadt, egymástól elvált festékrétegét levágta, s  kitöltötte a réseket. Öröm volt nézni a szobát. Most valahogy főbenjáró véteknek érzem, hogy szöget verjek a falba, pedig feltett szándékom, hogy a folyosó falait az évek során gyűjtött fotókkal, képekkel díszítem, sőt, a hálóban az ágy fölé is jó lenne pár kép, de majd meglátjuk. 

A fürdőszobába sajnos nem sikerült olyan szélességű törülközőszárítót kapni, mint a régi radiátor, így Róbert alaposan megkínlódott a régi csövek kurtításával, hajlításával, de végül csak felkerült a vágyott szárító. Így legalább elveszíti menekültszálló jellegét a hálószoba és a folyosó, nem kell szem előtt szárítani a törülközőket. 

A műhelyben már áll - V. többórás munkájának köszönhetően - a sütikiszúró-szekrények tornya. Négy IKEA szekrénykét raktunk egymásra. A fiókokban szépen szét lehet teríteni a kiszúrókat, remekül néz ki, igen rendezett, végre nem kell dobozokat borogatni, ha keresek valamit. A régi számgépasztal lesz a munkaasztal, a számgép új asztalt és helyet kap majd. A papírokat/iratokat tároló nyitott polcunk a magyar könyveket tároló két polc mellé kerül. A ruhaszárítást már nem ebben a szobában fogom megoldani, hanem egyelőre a nappaliban, mert ott még igencsak jelen van a penész, annak eltüntetésére majd jövőre kerül sor, ott még lehet ruhát szárítani.

Szárításhoz Róbert gépet javasolt, náluk az van, éppen a penészt kerülendő, de kérdeztem tőle, ugyan hová? Nyaranta úgyis kint az udvaron szárítok - ha esik, jókora zuhanyfüggöny védelme alatt. Elvileg vannak energiatakarékos szárítógépek, amelyek kivezető cső nélkül, a vizet újra kicsapatva szárítanak, de hová tennénk? Ebben a kis lakásban? Talán a kamrában elférne, de elvileg tágasabb, levegősebb hely kell nekik. Marad az udvar.

A radiátor szerelés miatt megint zavarog a bojler, alighanem túltöltöttem, de szerencsére eddig - lekopogom -, nem igényelt szerelőt. 

Lassan fogynak a dobozok a nappaliból, szelektálunk is pakolás közben, kezd visszaállni a régi állapot (nem írom, hogy rend...). Közben egyéb dolgok is eltűntek a lakásból, két jókora dobozban, ugyanis tegnap este itt volt Pat, a szerelő, aki megvette Popsikát, s elvitte az összes alkatrészt, gumit, papírt, ami Popsikához tartozott. Cserébe felhozta az árát, valamint Kisvakondot, aki őrző-védő állatként Popsika ablakában lakott, s az összes vackot, amit talált a kocsiban: a lejárt szavatosságú alkoholszondától (a franciák kérhetik az útjaikon), a parkolási engedélyen át a régi kéztörlőig mindent. Már csak egy tulajdoni lapot kell beküldenie a hivatalnak, s Popsika végleg az ő tulajdonába kerül. Most egy autó, Julie szolgál kettőnket, mert V. kitartóan keresgél, amíg meg nem találja az igazit, akármeddig is tart a kutatás. Böhömöt egy évig kereste...

Addig is, íme egy emlékfotó Popsikáról, San Marino tetején, a tulajjal:

***

Szombat délután autónézőben voltunk, Északon. V. éjjel-nappal a netet bújja, egy bizonyos autót keres, a Facebook-ra felrakott hosszas listáját meg sem próbálom lefordítani. Az első autó Banbridge-ben várt minket (no, ott sem voltunk még), ahol szimpatikus, ám igen erős északír akcentussal beszélő fiatalember ajánlotta az autóját. Szépen karbantartott kocsi volt, VW Golf, de nem volt benne meg pár dolog, ami V. hosszú listájának része. Ellenben végre hosszasan vezethetett egy ilyet, s most már rájött, hogy az eddig megnézett autók nem egészen remek állapotban voltak.

Utána még északabbra, Lisburn-be indultunk volna, de amikor felhívtuk a következő kocsi tulaját címért, ő kurtán közölte velünk, hogy a kocsit tegnap este eladta. V.-ből kiszaladt, hogy akkor igazán küldhetett volna egy sms-t, megspórolva nekünk az utat, de a fickó visszaadta a labdát, miért nem V. sms-ezett? "De hát megbeszéltük, hogy jövök..." - hebegte az uram dühösen, ugyanis az az autó még jobb volt, mint amit Banbridge-ben néztünk. Kurtán abbamaradt a beszélgetés, lehervadva autóztunk tovább. Ha már Észak, akkor vásárlás, Lisburn határában van a lucfenyőkről elnevezett bevásárlóközpont, az út két oldalára felfűzve, mégis csak felmentünk odáig. A Sainsbury's áruházban mindig vannak jó dolgok, dekoráláshoz, sütéshez, olcsóbban, mint délen.

Alaposan bevásároltam kanadai kenyérlisztből, dekorcukorból, ételfestékes tollakból, a házakhoz kerítésként használható csillag alakú perecekből, rózsavízből, mentaolajból, sőt, SŐT, még a vágyott japán citrom, a yuzu levéből is sikerült vennem egy palackkal. (S mivel baráti áron állt rendelkezésre, kaptam egyet a kedvenc whisky-mből is...) A yuzuval bizony csak magunknak fogok sütni, nem megy a piacra. Mondanom sem kell, olcsóbb volt minden. Amikor a sokadik csomag lisztet pakoltam a szalagra, az előttem álló nő meg is kérdezte, mit sütök ennyi mindennel, s a végére már érdeklődve kérdezgetett a sütikről. 

A rendelések egyre csak jönnek. Most már alaposan tele a naptár, oda kell figyelnem, hogy felírjak mindent a sűrűn érkező emailek nyomán, nehogy valamit elmulasszak. Mára egy maci alakú torta a feladat... Az egyik piaci kollégám most már mindegyik unokájának velem készítteti a születésnapi tortáját. S nagy merészen belevágtam egy olasz pandoro készítésébe, éppen a kanadai liszt birtokában. Hosszadalmas recept, sok lépésben, több tésztával dolgozva, nagyon izgulok. S közben karácsonyi sütik halma... most szombaton már mintapéldányok birtokában kezdődik a rendelések felvétele a piacon is... De sebaj, egyáltalán nem panaszkodom, mert legalább gyűlik a pénz kocsira, lakás szépítgetésre...