Mögöttünk van már a hideg Szt. Patrik-nap, amikor a piac - sokak pesszimista jóslásai ellenére - rendkívül sikeresen zárult. Nagy roham volt az elején, aztán folyamatosan jöttek az emberek, és mindent eladtam. A hideg miatt nem volt nagy tömeg a felvonuláson, s másnap megérkezett a jósolt a hó, végleg elpusztítva azt a néhány növényemet, amit korábban műr megroggyantott a rájuk esett hómennyiség. Most már huhognak havas húsvétról is, ki tudja, mit lesz. Volt már ilyenre példa, 1999-ben, amikor reggel rázogattam a bokrokról a havat, még a Three Rock hegy tövében.
Erre ébredtünk vasárnap reggel. Hétfő reggelre már nyoma sem volt.
Most pedig ugye, nyúlsütik és tojássütik, tömegével, ja és zebrasütik. (Igen, zebrák, valamilyen születésnapi megrendelés.) S rengeteg mézeskalács emberke is készül, arra a két piacra, míg szabadságon vagyok. Szigorúan limitáltam a sütiötleteket, mert a bőség zavara: zavaró. Rengeteg ötlet van a neten!
Az idén nem csomagolva árulom a piacon a dekorált sütiket, hanem egyenként. Ugyanis akkor jobban fogy. Ez már bebizonyosodott Bálint-napkor, és Szt. Patrik-nap elején. Amit korábban csak limitált számban vettek meg bezacskózva, ötösével, szép szalaggal, azt most megveszik, egyenként, sima papírzacskóba rakva, ugyanannyiért... Idén a mézeskalács emberkék mellé nyulak és tojások is kerülnek, ezek csak szolidan dekorálva, hogy az is vehessen a gyerekének, aki ódzkodik a színes ételfestékektől.
Egy régi kedves vásárlónk a minap odajött hozzám, és kérdezte, nem akarok-e magamról egy karikatúrát csináltatni, amin konyhai kötényben üldözök egy mézeskalács emberkét. Ugyanis van egy gyerekdalocska, ami arról szól, hogy a mézeskalács emberke elrohan a készítői, egy (idős) pár elől, s aztán a sok rohangálás után megeszi egy róka.
A legutolsó leveles tésztám nem lett valami fényes. Kicsit kapkodva készült el, s meg is látszott rajta. Vajtócsában ült némelyik pain au chocolat-om, sülés közben. De gyakorlat teszi a mestert, minden második héten buzgón hajtogatok továbbra is, amíg jó nem lesz.
***
Annak ellenére, hogy kaptam instrukciókat (köszönöm, Fernel!), megfutamodtam a csokoládé temperálása elől, és a könnyebbik végét fogtam meg a dolognak. Már a csokoládészacskón nézegettem, milyen hőmérsékletekkel kellene dolgoznom, s járt az agyam, hogy ha elszúrom a belga csoki temperálását, mennyi pénzem bánja, s mit fogok csinálni a csokival, amikor beugrott az a két szó a fejembe, hogy modelling chocolate, vagyis modellező csokoládét. A dekorálós könyvemben, és egy sütis könyvemben is találkoztam ezzel a termékkel, ami jó minőségű csokoládé és glükóz keveréke, s ha ügyes az ember, kitartó gyúrással nyújthatóvá, formálhatóvá, szobrászkodáshoz, dekoráláshoz, kisebb virágok, figurák készítésére kiválóan alkalmas csokigyurmát kap.
Több sem kellett. Kiderült, hogy kedvenc beszerzési forrásomban, a Cakers World-ben kapható ilyesmi, nem olcsó, de legalább biztosra mehetek. A boltban, ahol most voltam először, mióta nagyobb helyre költöztek, mint kisgyerek a cukorkásboltban, szédelegve álldogáltam. Annyiféle holmi van! Igaz, jobbára olyan formák, sablonok, amiket a cukormázakban gazdag tortákhoz használnak, kiszúró kevés van, de pl. kaptam végre elfogadható méretű tojás alakú kiszúrót. Tehát bevásároltam, s aztán izgatottan álltam neki a hordódongák gyártásához.
Tapasztalataim: egy hűvös (khm, hideg) szoba nem éppen a legalkalmasabb hely ehhez. Alapos gyúrás szükséges, hogy képlékennyé tegyük a csokit. Egy idő után Őrnagy urat vetettem be, s vártam, hogy puhára gyúrja-e nekem a maroknyi darabokra szakított kilónyi csokoládét. Valamennyire sikerült is neki, de igencsak köhögött szegény, így inkább én folytattam a gyúrást. Időbe került, de sikerült. Kinyújtottam, kimértem, kivágtam a dongákat (egyszerre hármat-négyet). Késsel félig bevágtam a közöket, hogy szépen rá tudjam passzítani a lapokat a torta oldalára. Tompa eszközzel belerajzoltam az "erezetet", s a meglágyított vajkrémes felületre felragasztottam őket. Nem száradtak teljesen keményre, de ennek nem is kellett túlságosan megszáradnia, könnyen harapható lett a végén. Hurrá.
Az eredeti terv úgy szólt, hogy két mini palack Jameson kerül a torta tetejére, de odaadtam a hölgynek az egyik egészen kicsi whiskeys pohárkámat (a jegy mellé jár a dublini Whiskey Múzeumban, ha az ember kóstolóra is befizet), s ő elhatározta, hogy beleönt egy kis italt, így a férje, az ünnepelt, máris ünnepi korttyal kezdhette a partit. Hogy aztán felrakta-e a torta tetejére, vagy mégis inkább a két mini üveg mellett döntött, nem tudom, képet nem küldött, csak egy lelkes üzenetet, hogy nagyon tetszik neki a végeredmény. A torta tetejére kért Jameson cimkét pedig egy ilyesmivel foglalkozó hölgy nyomtatta ki nekem ehető cukorlapra, s küldte el postán. Ez egy nap alatt itt volt a megye másik feléből.
Óriási megkönnyebbülés volt, hogy megoldottam a feladatot, s amit felelőtlenül megígértem (mármint hogy csokiból készülnek a dongák), azt végül is betartottam. A tortán egy fillért nem kerestem, de olyan lett, amilyennek elképzeltem. S főleg, hogy a vevő is elégedett volt vele. Tanulópénzt megfizettem, legközelebb alaposabban átgondolom előtte, milyen kiadásra számíthatok egy torta esetén, s főleg, meg tudom-e csinálni, nem ígérgetek mindenfélét átgondolatlanul. Ostoba voltam, nna. Egy másik piaci kollégával, tortakészítő hölggyel megegyeztünk, hogy ő segít, ha elküldöm neki a tervet, megmondja, kb. mennyit kérhetek érte.
Május végén megyek egy egynapos tanfolyamra, ahol egy elég bonyolult szobrocska elkészítését fogja tanítani egy profi cukrász angol hölgy, s ott majd remélhetőleg megtanulom, hogyan és miből készíthetők olyan dekorációk, amik nem törékenyek és szépen tartják a formájukat.
