Mindenképpen sütőpapírt használj, s ne szilikonos sütőlapot, mert akkor nem sülnek ropogósra a szeletek. Ne hagyd, hogy a cukor teljesen elolvadjon a vajban. A megmaradt cukorkristályoktól lesz még ropogósabb ezt a finom süti.
115 g vaj, mindegy, hogy sózott, vagy sótlan, felkockázva
300 g félbarna cukor (a durvára őrölt típusból)
1/2 teáskanál őrölt fahéj
80 ml víz
325 g sima liszt
1/4 teaáskanál szódabikarbóna
85g szeletelt mandula (hájas v, héjatlan, mindegy)
1. A vajat egy fazékban kis lángon olvaszd fel a cukorral, a fahájjal és a vízzel együtt. Kevergesd, amíg a vaj el nem olvad, de engedd felforrósodni, urambocsá', forrni. A cukrot sem szabad teljesen felolvadni hagyni.
2. Vedd le a lángról, és keverd bele a lisztet, a szódabikarbónát és a szelelt mandulát, amíg egyenletes masszát nem kapsz.
3. Egy alul 23 centi hosszú, négyszögletes kenyérsütőedényt bélelj ki fóliával, és lapogasd el benne jól a masszát. Simítsd el a tetejét, és rakd a hűtőbe, amíg meg nem keményedik. (Az én edényem 19x8x7 cm-es, ezért is lettek kissé szélesebbek a sütik a vártnál.)
4. Sütés előtt melegítsd elő a sütőt 160 ºC-ra.
5. Egy igen-igen éles, széles kést használva szeleteld fel a tömböt keresztben, olyan vékonyan, amilyen vékonyan csak tudod. Ha olyan vékonyra szeled, mint egy fillér, az a legjobb. Mennél vékonyabb a szelet, annál ropogósabbra, törékenyebbre sül.
6. Egymástól kb. fél centi távolságra sorakoztasd fel a szeleteket a sütőpapírral kibélelt tepsin és süsd 10-15 percig, amíg a tetejük kissé megkeményedik, és az aljuk aranybarnára nem sül. Ekkor fordítsd meg a szeleteket, és süsd még tovább 10-15 percig, míg a sütik ropogósra, és mélybarnára nem sülnek. A sütési idő hossza a szeletek vékonyságától függ.
Hűtsd ki őket teljesen, s tárold légmentesen záródó dobozban.
Tárolás: Három napig frissek maradnak a légmentesen záródó dobozban. A massza hűtőben 4 napig tárolható, vagy a fagyasztóban jól becsomagolva két hónapig tartható el.
Megjegyzéseim:
David Lebovitz a weboldalán azt írja, 80-90 szelet jön ki egy adagból. Legjobb tudásom szerint, a lehető legvékonyabbra vágtam (kb. 1.5 mm szeletek), így lett 40 darabom egy adagból, úgy, hogy itt-ott nem tudtam átvágni a manduladarabokat, és szétesett a szelet. Gyorsan, határozott mozdulattal leszeltem 2-3 darabot, majd a késsel azonnal átemeltem őket a sütőpapírra. Mennél vékonyabbak, annál inkább hajlamosak arra, hogy szétessenek. Gyorsan kell dolgoznod a tésztával, valaki azt írta, kb. mintha vizes szalvétát próbált volna átpakolni a sütőpapírra. De ez ne ijesszen el, tényleg nem nehéz, ha gyorsan dolgozol.
Ha nincs félbarna cukor, kristálycukorral is lehet próbálkozni, lényeg, hogy a cukor száraz legyen, ne az a kissé összetapadós, finom szemcsés fajta.
Hosszabb ideig kellett sütnöm a vártnál, kb. 20 perc volt az első sütés, és 15 a második. De ez nyilván a szeletek vastagságától és a sütődtől függ.
A három napig való eltartásról annyit, hogy garantálom, hogy előbb el fog fogyni! A ropogósságukból erősen veszítenek 3 nap után. Légmentesen tároltam őket, mára mégis megpuhultak.
Ajánlják még, hogy a vékonyra szeletelt mandulát először grillezzük meg kicsit, mert jobban kijön az íze. Mások szerint ez nem változtatpott az íz erősségén. Erre nem volt időm, hanem csaltam: pár csepp mandula esszenciát is tettem a vajas keverékbe.
Óriási sikere volt! Szombaton jó korán felkeltem, s míg keltek a kenyerek, kisütöttem még egy adagot Zdenek sütijéből, de ezúttal figyeltem, hogy puha maradjon. Mindenki megkérdeztem a kávékuckóban, hogy puha, vagy ropogós sütit kér-e (így aztán nem jöhettek vissza panaszkodni, hogy izé, kemény a süti.) De nem kellett volna aggódnom. A legnagyobb bókot Olive-tól kaptam (ő árulja a biocsirkéket). Azt mondta, idáig ez volt a legjobb süti, amit sütöttem. Betty, az elnökünk elkérte a receptjét. Tehát érdemes nekiállni és kísérletezni. Olyat is olvastam a receptnél a megjegyzések között, hogy volt, aki két sütőpapír között igen vékonyra nyújtotta a még puha masszát, úgy sütőpapírostól rácson berakta hűlni a hűtőbe (hogyan fért el, nem tudom), majd éles kiszúróval köröket vágott ki belőle, s úgy sütötte ki.
***
Az úgy, "ebben a formában nem igaz", hogy a 80-90 sütit ingyen csinálom a kávékuckónak. Ha olcsó sütinek számít, 6.35 eurót vehetek ki a kávés bevételből a hozzávalók árának fedezésére, ha drágább süti, akkor 10 eurót. (A 6.35 úgy jött ki, hogy korábban, az euró előtt 5 fontot kapott az az illető, aki megsütötte a sütiket a kávékuckónak - minden héten más sütött. A 10 euróra való emelést én kértem, mondván, némelyik sütimbe elég drága dolgok kerülnek, pl. jó minőségű csoki, kakakó stb.) De őszintén? Nem ez számít. Új sütiket próbálhatok ki, mint pl. ezt is, és valamennyire megtérül a belefektetett anyag, ha a munka nem is. S utána lehet learatni a babérokat :-)
Még mindig élvezem a kávékuckózást, így, a 4. hónap végén is. Bár van olyan piaci kolléga (egyetlenegy) aki odajön, megbámulja a tálcán kikészített sütiket, közli velem, hogy nem kér belőle, mert inkább megvárja, míg "nagyobbakat" fogok felszolgálni. Mondja ezt a teljesen elfogadható méretű sütijeimre. Nem értem, miért jön oda bosszantani, s utána még meg is kérdi, hogy most akkor felbosszantott-e. A múltkor már mondtam neki, hogy nem, mert tudom, hogy nem tudok mindenki kedvére tenni a sütijeimmel (cannot please everybody), azóta nem jött oda méregetni.
A piac utáni takarításért nem rajongok, de szerencsére 3/4-1 óra alatt végzek a felmosással, mosogatással, egyéb teendőkkel. Nemrég kiderült, hogy nekem kell arra is ügyelni, hogy a WC-ben van-e elég papír, és folyékony szappan, sőt! Szabályos kiképzésben részesültem, hogy a szappanos edény feltöltését hogyan kell elvégezni. Patricia - hát persze, hogy ő volt az -, az ellenőrünk megbízta Bellát (a lekvárfőző kollégát), hogy képezzen ki, majd odaküldte Mavis nevű kollégámat is, hogy vegyen ő is részt az okításban. Óriási felhajtást csaptunk az "okításból", hangosan, széles taglejtésekkel adtuk egymás alá a lovat: "Figyelsz? S akkor így kiemeled a szappanos palackot a helyéről... s így öntöd bele a folyadékot..." "Igen, s akkor mennyit is öntök bele?", "Írjunk erről egy tanúsítványt, hogy most akkor ki lettem képezve?" (Röhögés).
Elvagyunk, mint befőtt.
