Még a kurzus során javasolta nekünk Bertinet, hogy vegyünk gránitlapot a sütőbe, s azon süssük a kenyeret. A sajátomat még évekkel ezelőtt Sandyford-ban szereztem, azzal a céllal, hogy majd remek tésztákat nyújtok rajta. Azt lehet is, de a sütőbe nem fér be, jó nagy, emlékszem, hazacipelni is alig tudtam, tízlépésenként raktam le, hogy levegőt kapjak, s a fájdalmasan meghúzódó karizmait megpihentessem.
Ott Bath-ban éppen nem volt ilyen "párfontos" gránitlap a Morrison's-ban, ahová beugrottunk. Na, de ma, végre lett! A helyi Tesco-ba mentünk be, tejért, s ha már egyszer ott voltunk, nosza, nézzük meg, hátha bővült a műanyag "vágódeszkák" köre ilyen gránitlappal. S láss csodát! Jó pár hevert egymáson, s ahogy Bertinet mondta, a sütőbe szépen bepasszoló, egyik felén fényesre csiszolt, másik felén durva felületű gránitlap, amiről le kell operálni a film/gumikorongokat, s máris használható. Igaz, nem pár fontért mérték, itt minden drágább, de azért nagy örömmel beszereztük.
A magyar Tesco-kban is kapható, gondolom, mert magyarul is rajta a felirat: Gránit munkafelület-védő. A durva felével kell felülre fordítani, jól felfűteni a sütőt, s a forró kőre csúsztatni a kenyeret. A múltkori első kísérletemkor egy tepsit fordítottam fel, s az aljára csúsztattam a kenyeret. A kovászos kenyerem elég lapos lett, de azért kisütöttem. Nem nézett ki valami vonzóan a sütés végeztével, inkább egy formátlan halomra emlékeztetett, mint helyes cipócskára, ráadásul szétvágva gyanús lisztcsíkokat talált benne az uram, de azért két vacsora során elfogyott. Kovászos kenyér íze-illata volt, de azt hiszem, a következő próbálkozáskor több lisztet rakok a tésztába. Az állatka köszöni, úgy tűnik jól elvan a hűtőben, mindjárt megyek, és készítek belőle egy második próbálkozást.
Ott Bath-ban éppen nem volt ilyen "párfontos" gránitlap a Morrison's-ban, ahová beugrottunk. Na, de ma, végre lett! A helyi Tesco-ba mentünk be, tejért, s ha már egyszer ott voltunk, nosza, nézzük meg, hátha bővült a műanyag "vágódeszkák" köre ilyen gránitlappal. S láss csodát! Jó pár hevert egymáson, s ahogy Bertinet mondta, a sütőbe szépen bepasszoló, egyik felén fényesre csiszolt, másik felén durva felületű gránitlap, amiről le kell operálni a film/gumikorongokat, s máris használható. Igaz, nem pár fontért mérték, itt minden drágább, de azért nagy örömmel beszereztük.
A magyar Tesco-kban is kapható, gondolom, mert magyarul is rajta a felirat: Gránit munkafelület-védő. A durva felével kell felülre fordítani, jól felfűteni a sütőt, s a forró kőre csúsztatni a kenyeret. A múltkori első kísérletemkor egy tepsit fordítottam fel, s az aljára csúsztattam a kenyeret. A kovászos kenyerem elég lapos lett, de azért kisütöttem. Nem nézett ki valami vonzóan a sütés végeztével, inkább egy formátlan halomra emlékeztetett, mint helyes cipócskára, ráadásul szétvágva gyanús lisztcsíkokat talált benne az uram, de azért két vacsora során elfogyott. Kovászos kenyér íze-illata volt, de azt hiszem, a következő próbálkozáskor több lisztet rakok a tésztába. Az állatka köszöni, úgy tűnik jól elvan a hűtőben, mindjárt megyek, és készítek belőle egy második próbálkozást.
S van két sikerélményem is: az egyik piaci vevő érdeklődött, hol voltam januárban, s amikor meséltem, hogy Bath-ban, sütősuliban, megkérdezte, csak nem Bertinet-nél? Igenlő válaszomra hangosan felkiáltott, s utána hosszú percekig magasztaltuk az iskolát, ahol ő még nem volt, de ismerte a könyveket. Egy héttel később jött, s mesélte, hogy lefoglalt két egynapos okítást, mert akkora kedvet csináltam hozzá! A másik sikerélmény az uram kollégája, aki V. szerint elég komolyan érdeklődik a kenyérsütés után, így V. megvette neki az első Bertinet-könyvet, s én pedig megígértem, hogy megmutatom a fogásokat, ha akarja... Bár ez csak akkor lesz igazán siker, ha hoz kóstolót az első veknijéből...
