Nagyhét
Felemásra sikeredett ez az utolsó márciusi hétvége, zűrösre a péntek... Megint olyan sírós-lélegzetkapkodós-ökölbeszorulósra, utáltam. Pedig minden jel arra mutatott, hogy rendbe jönnek a dolgok az Üzemben, de nen, a péntekek gyűlöletesek maradtak. Pedig hét közben két diadalom is volt: az O'Brien Könyvkiadó rengeteget Twittelt, Facebook-ozott a nekik készült könyvborító-sütikről, egy író is dícsérte őket, sőt, elmesélte, hogy a mamája többet haza is vitt a partiról... Aztán tortát sütöttem még a női rögbiseknek, akik most lettek elsők az európai női rögbiversenyen. A piac is remekül ment, eladtam az összes (mind az ÖT!) kenyeremet, a színház (jaj, a színház!) remek volt, de a Virágvasárnap már munkával telt. Ma Londonba utazik száz süti, de mivel elfoglalt voltam a héten, és a vevő is bizonytalankodott, hogy mennyit és mit rendeljen, az utolsó napon tudtam csak megcsinálni a sütiket. Nem tagadom, a végére már utáltam a nemes feladatot: most megy nyugdíjba egy londoni gyógyszergyá...